A gazdasági háborúk mérlege: az iráni háború példája

Az érintett országokra gyakorolt hatás

Irán szenvedte el a legnagyobb veszteségeket ebben a háborúban, többek között gazdasági szempontból is. A Demokráciák Védelméért Alapítvány (FDD) jelentése, amely a háború hatásainak előzetes értékelését tartalmazza, azt jósolja, hogy Irán gazdasági veszteségei a 2026-os háború miatt elérhetik a 300 milliárd dollárt, ami a háború előtti GDP körülbelül 40 százalékát teszi ki.[1] Az iráni kormány becslései szerint még mielőtt 2026 áprilisában tárgyalásokra került volna sor a fegyverszünetről, a gazdasági veszteségek összege már meghaladta a 270 milliárd dollárt.[2] A legfrissebb becslések szerint Irán által elszenvedett teljes gazdasági kár körülbelül 347 milliárd dollárra rúg.[3] Az infláció Iránban 77 százalék fölé emelkedett, és az ENSZ előrejelzése szerint az iráni gazdaság idén 6,1 százalékkal zsugorodik. Az iráni riál folyamatos leértékelődése további terhet ró a fogyasztókra, akik már évek óta gazdasági válsággal küzdenek. [4]

Irán iszlám rezsimje úgy véli, hogy az Egyesült Államokkal kötött megállapodás megmenti az ország gazdaságát, és forrásokat biztosít az úgynevezett „ellenállási gazdaság” számára, amely valójában túlélési vagy háborús „üzemmód”. A 2015-ös iráni atommegállapodás azonban forrásokat biztosított Iránnak és feloldotta a szankciókat, amelyeket a rezsim végül a síita milíciák finanszírozására és fegyverkezésre fordított. Irán gazdasága az IRGC ellenőrzése alatt feudális jellegű maradt, miközben az iráni lakosság továbbra is gazdasági nehézségekkel küzdött. Ezért a döntő kérdés az, hogy Irán hajlandó-e megváltoztatni nemzetközi, bel- és rezsimpolitikáját annak érdekében, hogy elkerülje egy új konfliktus kirobbanását a térségben a közeljövőben. Irán beilleszkedése a világgazdaságba és a „gonosz állam” bélyegzés elkerülése – ami eddig főként Kínának kedvezett – csak drasztikus politikai és gazdasági reformok révén érhető el.

Az iráni gazdaság után az arab öböl-menti országok gazdaságait érintette leginkább negatívan a jelenlegi közel-keleti konfliktus. Különös figyelmet kell fordítanunk arra a tényre, hogy a szankciók ellenére Irak, az Egyesült Arab Emírségek és Katar gazdaságai szoros kapcsolatban állnak az iráni árnyékgazdasággal. Katar, a világ legnagyobb földgázexportőre, szenvedi majd el a legnagyobb károkat a régióban, amely a GDP -9 százalékos csökkenését (-32,3 milliárd dollár) jelentheti. Irán és Katar közösen birtokolja a világ legnagyobb gázmezőjét, amelyet a háború során megtámadtak. Az Egyesült Arab Emírségek GDP-vesztesége -3 százalék (-30,2 milliárd dollár) és -8 százalék (-80,5 milliárd dollár) között mozog. Kuvait GDP-vesztesége várhatóan 5 százalék (-14,2 milliárd dollár) és -10 százalék (-28,3 milliárd dollár) között lesz. Ez a három öböl-menti állam szenvedte el a legnagyobb károkat és a többi országhoz képest több időre lesz szükségük a talpra álláshoz. Szaúd-Arábia ellenállóbbnak bizonyult. GDP-vesztesége 3 százalék (-86,8 milliárd dollár) és -6 százalék (-173,7 milliárd dollár) között mozog, mivel alternatív útvonalakat használ olajkiviteléhez (főként a Vörös-tengeren keresztül). Omán és Bahrein GDP-vesztesége a legalacsonyabb. Omán esetében a veszteség 2 százalék (-4,9 milliárd dollár) és -5 százalék (-12,4 milliárd dollár) között mozog, míg Bahrein GDP-vesztesége -5 százalék (-5,8 milliárd dollár) és -10 százalék (-11,6 milliárd dollár) között lehet. Ami Irakot illeti, veszteségei –4 százalék (–268 milliárd dollár) és –8 százalék (–53,6 milliárd dollár) között mozognak, hasonlóak az arab öböl-menti államokéhoz, még akkor is, ha megtalálta a módját annak, hogy Törökországon keresztül exportálja olaját.[5]

Az Egyesült Államok számára e háború gazdasági költségeire vonatkozó becslések eltérőek. Egyes források szerint a háború költsége meghaladta a 200 milliárd dollárt.[6] Az amerikai fogyasztói árindex 2026 májusában 0,5 százalékponttal emelkedett, elérve a 4,2 százalékos rekordot a legutóbbi 12 hónapra vetítve, ami a legmagasabb szint 2023 áprilisa óta. A fűtőolaj és a benzin ára 59 százalékkal, illetve 40 százalékkal emelkedett, és az élelmiszerek, valamint egyéb fogyasztási cikkek ára is jelentősen megnövekedett.[7] Egyes források becslése szerint az amerikai állampolgárok a háború miatt naponta több mint 1,4 milliárd dollárt veszítettek.[8] A részvénypiacokat tekintve a gazdasági szektorok többsége értékét vesztette. A háború első heteiben mintegy 5,4 billió dollárnyi piaci kapitalizáció veszett el (az Egyesült Államok teljes tőzsdei összértéke körülbelül 73-75 billió dollár).[9] Ennek ellenére a Világbank továbbra is azzal számol, hogy az amerikai gazdaság 2026-ban 2,2 százalékkal bővül majd, ami valamivel magasabb, mint a 2025-re vonatkozó, januári 2,1 százalékos becslése.

Ami Izraelt illeti, a becslések szerint az iráni háború a hat hetes háborús cselekmények alatt heti 3 milliárd dollárba került Izrael gazdaságának. [10]  Izrael GDP-jének teljes vesztesége -4 százalék (-24,4 milliárd dollár) és -7 százalék (-42,7 milliárd dollár) között mozog. [11] Az Izraeli Központi Bank azonban a gazdaság fellendülését jósolja 2026-ban, 3,8 százalékos növekedéssel. [12] Az amerikai és az izraeli gazdaságok más nyugati gazdaságokénál jobb teljesítményének oka a sokszínűségük és dinamizmusuk, valamint az európaiakénál jobb hozzáférésük az energiaellátáshoz.[13] Ezen felül számos amerikai gazdasági szektor, például a kőolaj- és gázipar, a nagybankok és a fegyveripar, jelentősen profitál a háborúból, és így biztosítja az amerikai gazdaság virágzását.[14]

A világgazdaságra gyakorolt hatás

Ez a rövid háború (2026. február 28. – április 8.) gazdasági fronton vívott zsarolóháborúvá alakult át. Az iráni gazdaságra kiszabott gazdasági szankciók mellett az Egyesült Államok blokádot vezetett be a Hormuzi-szoroson, ezzel megfojtva Irán illegális olajexportáló flottáját. Mivel Irán nem tudott csapást mérni az amerikai energetikai létesítmények ellen, az Arab-öbölből származó energiaexportot blokkolta, és ezeknek az államoknak az energetikai infrastruktúráját támadta. Annak érdekében, hogy külpolitikai engedményeket csikarjanak ki a másik féltől, mindkét oldal megpróbált korlátozni vagy azzal fenyegetni, hogy leállítja az olaj- vagy földgázkivitelét.

Mivel Kína az olcsó iráni olaj elsődleges fogyasztója, az Egyesült Államok a Hormuzi-szoros blokádját arra is felhasználta, hogy rábírja Kínát, gyakoroljon nyomást Iránra és kényszerítse utóbbit engedményekre. Minden fél hatalmas veszteségeket szenvedett el ebben a háborúban, amelyek egy része csak az elkövetkező években fog láthatóvá válni.

A szoros kapcsolatban álló regionális gazdaságok, például az egyiptomi vagy a jordániai gazdaságok, máris súlyosan érintettek. A világgazdaság is hatalmas veszteségeket szenved el. Sok területen a hatás összehasonlítható a covid-járvány okozta gazdasági válságéval. Miközben a világgazdaság éppen a COVID19 következményeiből kezdett felépülni, 2022-ben megkezdődött a rendkívül költséges ukrajnai háború, amelyet egy ugyanolyan költséges háború követett Iránban.

Az EU gazdaságait közvetlenül és megrázóan érintette az iráni háborúból eredő energiaválság. Az euróövezet termelésének növekedése a 2025-ös 1,3 százalékról 2026-ra 0,9 százalékra lassult, és békeszerződés esetén 2027-ben 1,2 százalékkal fog növekedni. Ez a növekedési ütem túl gyenge a gazdasági fellendüléshez, nem is beszélve a Kínával vagy az USA-val való versenyről. Ennek következtében gyorsan elillant az az optimizmus, hogy az EU gazdaságai gyorsan talpra állnak az Ukrajnában dúló háború után. Mivel az EU gazdaságainak növekedése több mint két és fél éve (2023 óta, amikor az EU az ukrajnai háború hatását szenvedte el) nem látott mélypontra süllyedt. A megnövekedett megélhetési költségek visszafogták a keresletet a főbb szolgáltatási ágazatokban, és az árinflációt három és fél éve nem látott magasságba emelték. Így 2026 áprilisában az euróövezet 3,0 százalékos, 2026 májusában pedig 3,2 százalékos inflációs rátát regisztrált (meghaladva a 2,0 százalékos célt). [15]

Gazdasági szempontból az iráni háború minden fél számára kudarcot jelentett. Bár Irán szenvedte el a legnagyobb veszteségeket és a többieknél nehezebb lesz talpra állnia, a nyugati gazdasági szektorok többségének, valamint a nyugati és közel-keleti lakosság veszteségei felbecsülhetetlenek és hatásuk még nagyon sokáig érezhető lesz. Ráadásul az Egyesült Államok a háború – a venezuelai olaj kisajátítása és az Iránból Kínába irányuló olajexport blokádja – következtében gazdasági szempontból nem tudta felülmúlni Kínát. Amint az USA és Irán között létrejön a megállapodás, Kína továbbra is felülmúlja az amerikai gazdaságot és újra beindítja gőzerővel működő gazdaságát. Ezért az USA és Kína között tárgyalások útján olyan, minden fél számára előnyös megállapodás jöhet létre egy új globális gazdasági rendszerről (hasonlóan a GATT 1994-hez), amely megóvja az amerikai érdekeket, miközben megakadályozza a további pürrhoszi háborúkat.

2026 első negyedévében Kína GDP-je 5 százalékkal nőtt, ami figyelemre méltó rugalmasságról tanúskodik. Az Irán elleni háborúból eredő emelkedő energiaárak és ellátási lánc-zavarok ellenére is meghaladta az előrejelzéseket.[16] Az, hogy Kína a világ első számú gazdaságává válik, elkerülhetetlen, mivel a vásárlóerő-paritás (PPP) alapján mért GDP-vel számolva a kínai gazdaság már most is a világ legnagyobbja, bár nominális GDP-t tekintve továbbra is az Egyesült Államok áll az élen. A 2026-ra vonatkozó előrejelzések szerint Kína PPP-alapú GDP-je meghaladja a 35 billió dollárt, szemben az Egyesült Államok 28,8 billió dollárjával, míg a nominális GDP tekintetében az Egyesült Államok továbbra is vezet Kína előtt, 28,8 billió dollárral szemben 17,8 billió dollárral.[17] A háborúk sem fogják megakadályozni, hogy Kína a következő években megelőzze az Egyesült Államokat a nominális GDP tekintetében. Az Iránnal kötött megállapodás egyébként sem lesz képes megváltoztatni az iszlám rezsimet, ezért Irán folytatni fogja stratégiai partnerségét Kínával és az olcsó iráni olaj továbbra is áramlani fog a kínai kikötőkbe.

Összegzés

A gazdasági háborúk pürrhoszi háborúk, még akkor is, ha változó hatással lehetnek a háborúzó felekre, mivel a veszteségek olyan hatalmasok, hogy semmilyen nyereség sem kompenzálja a kockázatokat. Az iráni háború 2026-ban 3,5 billió dollárba kerülhet a világgazdaságnak. Lehet, hogy egyes gazdasági ágazatoknak – az energia- és a fegyveriparnak – kedvező volt, de hatalmas emberi és gazdasági veszteségeket okozott. Az iráni iszlám rezsim úgy véli, hogy bármilyen veszteség elfogadható, amíg ő túlél, és szomszédjai vagy ellenségei is elszenvednek veszteségeket. A politikai nihilizmus nem kedvez a kereskedelemnek, a gazdaságnak, sem az életszínvonalnak. A globalizáció miatt a gazdasági háborúk nem nyerhetők meg, rendkívül drágák és szinte minden másra átgyűrűző hatással bírnak. A „gonosz” államok (ahogyan az Irán esete is mutatja) gazdasági zsaroláshoz folyamodhatnak, de ez végül hatástalan, mivel súlyosabb gazdasági válságba kerülnek. Az ellenük folytatott háborúk pedig túl költségesek ahhoz, hogy valódi változást kényszerítsenek ki.

A 2026-os iráni háború gazdasági mérlege

A 2026-os iráni háború (február 28. – április 8.) néhány hetes katonai konfliktusból az energia, a Hormuzi-szoros és a globális geoökonómia átszervezése körüli zsarolóháborúvá alakult. Az összes érintett fél hatalmas veszteségeket szenvedett – a háború a globális gazdasági háborúk pürrhoszi természetét illusztrálja: a győzelem ára meghaladja a nyereséget.

Kulcsszám: 3,5 billió dollár – ennyibe kerülhet a világgazdaságnak 2026-ban az iráni háború. Ez megfelel az Egyesült Királyság teljes éves GDP-jének.

Az érintett országok veszteségei

Irán a legnagyobb vesztes:

• Teljes gazdasági kár: ~347 milliárd dollár (GDP ~40 százaléka)
• Infláció: 77 százalék fölé emelkedett
• GDP-változás 2026-ban: –6,1 százalék (ENSZ-előrejelzés)
• Az iráni riál folyamatos leértékelődése tovább terheli a fogyasztókat
• Az IRGC ellenőrzése alatt feudális szerkezetű gazdaság – a helyreállítás strukturálisan korlátozott

Kritikus kérdés: Irán hajlandó-e valódi politikai és gazdasági reformokra?

Az iráni atommegállapodás (2015) tanulsága: a felszabadított forrásokat végül milíciák finanszírozására fordították.

Öböl-menti országok: 

USA – nagy veszteség, de rugalmas gazdaság:

• Katonai és gazdasági költség: >200 milliárd dollár
• Fogyasztói árindex 2026 májusában: 4,2 százalék (legmagasabb 2023 áprilisa óta)
• Benzinár +40 százalék, fűtőolaj +59 százalék
• Tőzsdei veszteség a háború első heteiben: ~5,4 billió dollár piaci kapitalizáció
• Világbanki előrejelzés: az amerikai gazdaság 2026-ban mégis 2,2 százalékkal nő
• Nyertes szektorok: kőolaj- és gázipar, nagybankok, fegyveripar

Izrael:

• Heti veszteség a háború alatt: ~3 milliárd dollár
• GDP-veszteség: -4 és -7 százalék között (-24,4 és -42,7 milliárd dollár között)
• Az izraeli jegybank 2026-ra mégis 3,8 százalékos növekedést jelez előre

Miért ellenállóbbak?

• Az USA és Izrael gazdaságának diverzitása, dinamizmusa és jobb energiaellátás-hozzáférése magyarázza a többi nyugati gazdaságnál kedvezőbb teljesítményt.

Hatás a világgazdaságra

EU:

• Az euróövezet növekedése: 1,3 százalék (2025) → 0,9 százalék (2026) → 1,2 százalék (2027, ha béke lesz)
• Euróövezet infláció: 3,0 százalék (április 2026), 3,2 százalék (május 2026) – jóval a 2 százalékos cél felett
• A megnövekedett megélhetési költségek visszafogták a keresletet a szolgáltatásokban
• Az Ukrajna utáni fellendülés reménye gyorsan elillant

Kína:

• 2026 Q1 GDP-növekedés: +5 százalék – a várakozásokat felülmúlta az energiaárak ellenére
• PPP-alapú GDP: >35 billió dollár (USA: 28,8 billió) – Kína már a legnagyobb
• Nominális GDP-ben az USA még vezet: 28,8 vs. 17,8 billió dollár
• Az iráni olcsó olaj Kínába áramlik tovább – az USA gazdaságilag nem tudta felülmúlni Kínát

Geopolitikai tanulság: Az USA az iráni olajblokáddal Kínát is nyomás alá kívánta helyezni – de Kína rugalmasnak bizonyult, és a megállapodás után az iráni-kínai stratégiai partnerség folytatódik.