Az elmúlt választások azonban azt mutatták, hogy miközben a globalista érdekkörökhöz bekötött NGO-k, aktivisták és médiumok egyoldalúan csak az „orosz beavatkozástól” tartanak, a globalista befolyás veszélyét lekicsinyítik vagy tagadják, holott Donald Trump második elnöksége idején kiderült, hogy a 2016-os „orosz beavatkozás” történetét (Russia Hoax 2016) politikai furkósbotként használták az USA 45. elnökével szemben.
A 2022-es országgyűlési választás után az derült ki, hogy az amerikai Demokrata Párt körüli érdekcsoportok, az Action for Democracy-n és egy svájci alapítványon keresztül, tízmillió dollárnyi támogatást juttattak az akkori ellenzékhez közeli civil szervezetekhez. Az amerikai Kongresszus Igazságügyi Bizottságának 2025 nyarán elfogadott jelentése pedig azt mutatja be, hogy az EU Digital Service Act „gyűlöletbeszéd” elleni fellépési klauzulájára hivatkozva miként cenzúrázzák a konzervatív véleményeket egyes európai választási kampányokban.
Az idei országgyűlési választáshoz közeledve Panyi Szabolcs, a Direct36 és a VSquare magát „oknyomozó újságírónak” mondó munkatársa több, az „orosz beavatkozást” igazolni hivatott hírrel állt elő, amelyeket több uniós hivatalnok már most arra használna fel, hogy felvesse a magyar kormánytagok kizárását bizonyos tárgyalásokról. Panyi egy, a magyar és az orosz külügyminiszter közötti korábbi telefonbeszélgetés leiratát is nyilvánosságra hozta, ami vélhetően lehallgatás útján készült és kérdés, hogy egy „oknyomozó” miként juthat legálisan hozzá.
Az „orosz befolyásra” való hivatkozás alkalmas arra, hogy manipuláljon és elbizonytalanítson szavazókat, valamint hivatkozási alapul szolgáljon a jelenlegi magyar kormánnyal ellenérdekelt kormányok számára Magyarország érdekérvényesítésének korlátozására a nyugat szövetségi rendszereken belül. Az „orosz beavatkozás” állandó ismétlése alkalmas arra is, hogy elterelje az olyan külföldi beavatkozásról a figyelmet, mint az ukrán részvétel a Tisza Világ alkalmazás fejlesztésében, az „aranykonvoj” vagy a Tisza Párt egyes informatikusainak kapcsolata más országok szolgálataival és a budapesti ukrán nagykövetséggel.
Ezt az előtörténetet látva nem meglepő, hogy a Panyi Szabolcs hangfelvételével kapcsolatos ügy rövid idő alatt ilyen széles körben ismertté vált. A Századvég által készített felmérés szerint a magyarok 84 százaléka hallott arról, hogy a Direkt36 és a VSquare újságírója a hangfelvételen maga beszél arról, hogy kapcsolatban állt legalább egy külföldi titkosszolgálattal, amelynek megadta Szijjártó Péter külügyminiszter telefonszámát, hogy a külföldi titkosszolgálat lehallgassa a külügyminiszter telefonbeszélgetéseit.
A válaszadók határozottan elítélik Panyi Szabolcs tettét, jelentős többségük, 70 százalékuk szerint nem elfogadható, hogy egy magyar újságíró együttműködik külföldi titkosszolgálatokkal, hogy azok beleavatkozzanak a magyar belpolitikába, Magyarországgal szemben. Mindössze a válaszadók 19 százaléka szerint elfogadható mindez, míg további 11 százalék nem tudott vagy nem kívánt válaszolni.
Általánosságban elmondható, hogy a magyar lakosság határozottan elítéli az ország belügyeibe való külföldi beavatkozás minden formáját, illetve rendkívül negatív véleményt fogalmaznak meg azokról az újságírókról, aktivistákról, akik külföldi érdekeket szolgálnak, külföldi titkosszolgálatokkal játszanak össze. A számok tekintetében ez a véleményklíma az alábbiakkal jellemezhető: közel kétharmad, 65 százalék kedvezőtlen véleményt fogalmaz meg az ilyen cselekedetről és csupán 11 százalék kedvezőt, míg további 24 százalék nem tudott vagy nem akart válaszolni.
