Jelen disszemináció célja a klímaváltozással és fenntarthatósággal kapcsolatos, nagymintás empirikus kutatás eredményeinek rendszerezett bemutatása és szakmai értelmezése, különös tekintettel a társadalmi attitűdök, percepciók és viselkedési mintázatok feltárására. A kutatás középpontjában annak vizsgálata állt, hogy a különböző társadalmi csoportok miként érzékelik a klímaváltozás hatásait, milyen mértékben érzik saját felelősségüket, valamint milyen tényezők befolyásolják a fenntartható viselkedés iránti nyitottságukat. A kutatás aktualitása és relevanciája abban ragadható meg, hogy a fenntarthatóság kérdésköre napjainkra túlmutat a klasszikus környezetvédelmi kereteken, és egy komplex, többdimenziós társadalmi-gazdasági problémává vált. A klímaváltozás hatásai egyre közvetlenebb módon jelennek meg a mindennapi életben, miközben a rá adott válaszok nem korlátozódhatnak kizárólag technológiai innovációkra vagy szabályozási eszközökre.
A fenntarthatósági átmenet egyaránt érinti az egyéni döntéshozatalt – például a fogyasztási szokásokat, közlekedési választásokat vagy életmódbeli preferenciákat –, a vállalati működést – ideértve az erőforrás-felhasználást, termelési folyamatokat és társadalmi felelősségvállalást –, valamint a közpolitikai szintet, ahol a szabályozási és ösztönző rendszerek kialakítása történik. Ennek következtében a fenntarthatóság nem értelmezhető egyetlen szinten vagy egyetlen szereplő perspektívájából, hanem integrált megközelítést igényel, amely figyelembe veszi a különböző társadalmi alrendszerek kölcsönhatásait. A bemutatott eredmények nem pusztán statisztikai adatok összességeként értelmezhetők. Ez különösen fontos annak fényében, hogy a fenntartható fejlődéshez szükséges változások csak akkor lehetnek hatékonyak, ha illeszkednek a társadalmi attitűdökhöz és figyelembe veszik az egyes csoportok eltérő motivációit és korlátait.
A kutatás eredményei lehetőséget teremtenek arra, hogy azonosítsuk azokat a kulcstényezőket, amelyek elősegítik vagy éppen akadályozzák a fenntartható életmód elterjedését. Ide tartoznak például az egyéni önhatékonyság érzete, a gazdasági ösztönzők jelenléte vagy hiánya, az információk hozzáférhetősége és hitelessége, valamint a társadalmi normák és kulturális mintázatok szerepe. E tényezők feltárása alapvető fontosságú a hatékony beavatkozási stratégiák kialakítása szempontjából, mivel rávilágít arra, hogy a fenntarthatósági átmenet nem pusztán tudás- vagy információhiányból fakadó probléma, hanem mélyebb strukturális és attitűdbeli gyökerekkel rendelkezik. Külön hangsúlyt érdemel, hogy a fenntarthatósági átmenet nem valósítható meg kizárólag technológiai fejlesztések vagy gazdasági eszközök alkalmazásával. Bár ezek elengedhetetlenek, önmagukban nem elegendőek a társadalmi szintű változás eléréséhez.
A kutatás rámutat arra, hogy kulcsszerepet játszik az egyéni cselekvési hajlandóság, valamint az a hit, hogy az egyének képesek érdemi hatást gyakorolni a környezeti folyamatokra. Ennek hiányában még a legfejlettebb technológiai megoldások is korlátozott hatékonysággal működnek. Éppen ezért a disszemináció egyik implicit célja az is, hogy hozzájáruljon a társadalmi elfogadottság erősítéséhez, valamint elősegítse az egyéni és kollektív felelősségvállalás tudatosabb megjelenését a fenntarthatósági folyamatokban. A kutatás hátterét az a felismerés adja, hogy a klímaváltozás és a fenntarthatóság kérdései egyre erőteljesebben jelennek meg a társadalmi tudatban, ugyanakkor a problémák észlelése és a tényleges cselekvés között jelentős eltérés figyelhető meg. A vizsgálat indokoltságát tovább erősíti, hogy a fenntarthatósághoz való viszonyulás nem homogén: jelentős különbségek mutatkoznak az egyes demográfiai csoportok között az életkor, az iskolai végzettség, a lakóhely vagy éppen a szubjektív jóllét függvényében. E különbségek feltárása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy célzott és hatékony szemléletformáló, illetve szakpolitikai intézkedések születhessenek.
A kutatás során érintett főbb tématerületek közé tartozik a fenntarthatóság elméleti értelmezése, a vállalati és gazdasági dimenziók, a fogyasztói magatartás, valamint a klímaváltozás társadalmi hatásainak vizsgálata. Kiemelt figyelmet kapnak továbbá az olyan részterületek, mint az energiatermelési preferenciák, a fenntartható mobilitás, az élelmiszer-fogyasztás és a hulladékgazdálkodás kérdései, amelyek mind szorosan kapcsolódnak a mindennapi élethez és az egyéni döntésekhez. A kutatás célcsoportját a magyar társadalom széles köre alkotja, amely lehetővé teszi a különböző társadalmi rétegek közötti összehasonlítást és a differenciált mintázatok azonosítását.
