Az Európai Bizottság új vezetése az európai zöld megállapodás meghirdetésével politikai agendája legfontosabb komponensévé emelte a klímavédelmet. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése szempontjából az unió korábban is a legambiciózusabb globális nagyrégiónak számított, azonban az Európai Tanács által 2019-ben elfogadott, 2050-re vonatkozó klímasemlegességi célkitűzéssel, valamint a 2020 végén elfogadott új, 55 százalékos 2030-as kibocsátáscsökkentési célokkal a korábbiaknál is erősebben demonstrálta pozícióját. És bár a bizottság még nem készített tagállami szintű hatásvizsgálatokat a célok realitásáról, a licitálás folytatódik: az Európai Parlament és számos mozgalom további emelést szorgalmaz. A klímacélokkal vívott szimbolikus nagypolitikai küzdelmen túl kevésbé népszerű, de a tagállamok szempontjából hangsúlyosabb kérdések: a hogyan és a miből. A közösség több évtizedes éghajlatvédelmi erőfeszítéseinek ellenére több tagállamnak egyetlen grammal sem sikerült csökkentenie szén-dioxid-kibocsátását a leggyakrabban alkalmazott 1990-es kiinduló évhez képest. Emellett a jó klímavédelmi teljesítményt mutató országok is eljutnak előbb vagy utóbb (vagy már el is jutottak) az utolsó „alacsonyan csüngő gyümölcsökhöz”, ahol a további erőfeszítések egyre növekvő gazdasági és társadalmi terheket jelentenek. Talán nem véletlen, hogy a klímacélokkal kapcsolatos viták párhuzamosan zajlanak az unió új költségvetési ciklusáról történő egyeztetésekkel: a brüsszeli vezetők által sürgetett „átállás” és annak várhatóan óriási terhei jó apropót szolgáltatnak a tagállami költségek és kifizetések, valamint a lehívási szabályok újratervezéséhez. A következő időszak legizgalmasabb kérdései, hogy sikerül-e a Parlamentnek további közösségi ambíciónövelést kiharcolnia; hogy az új közösségi célokból milyen tagállami célok következnek majd; valamint hogy milyen finanszírozási és szakpolitikai eszközök állnak a tagállamok rendelkezésére a megvalósításukhoz. Mind a három területen óriási viták várhatók a tagállami vezetők között. Jelen tanulmány célja bemutatni azokat a klímapolitikai alapelveket, amelyek érvényesülése szükséges ahhoz, hogy minden tagállam vállalhassa a megvalósítás terheit, és a közösség elérhesse ambiciózus céljait.
A tanulmány a Magyarország 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.
