Migrációs válság az Egyesült Királyságban

A tények: 50.000 illegális bevándorló egy év alatt

A brit belügyminisztérium által 2025. augusztus 12-én közzétett adatok szerint, amióta a Munkáspárt megnyerte az általános választásokat 2024 júliusában, 50.271 migráns érkezett az Egyesült Királyságba Észak-Franciaországból, akiknek többsége menedékjogot kapott. 2025 első felében 48 százalékkal több ember érkezett a La Manche-csatornán keresztül hajóval, mint az előző év ugyanezen időszakában.[1] Ez a szám 2024. július és 2025. július között 60 százalékos növekedést jelent a 2023. július és 2024. július közötti időszakhoz képest. 2020-ban csak 3867 illegális átkelés volt, a tendencia azóta azonban növekedést mutat. 2022-ben már 48.670-en érkeztek, majd a 2023. decemberi átmeneti csökkenés után, 2024 júliusában meredek emelkedés következett. 2018 és 2024 között Irán, Afganisztán, Irak, Albánia, Szíria és Eritrea állampolgárai az átkelések 70 százalékát tették ki. A kishajóval érkezők menedékjog-elismerési aránya 68 százalék volt, ami magasabb az általános menedékkérők elismerési arányánál.[2]

2024-ben 431.000 volt a nettó migráció az Egyesült Királyságba, 948.000-en érkeztek és 513.000 fő távozott. 2021-ben 6 millió külföldi születésű ember élt itt, akik a teljes népesség 9 százalékát tették ki, azonban ez a szám azóta tovább emelkedett. A brit állampolgársággal rendelkező kettős állampolgárok nem szerepelnek ebben a statisztikában. A legfrissebb adatok szerint több, mint 11,4 millió nem brit születésű ember él Angliában és Walesben, közülük 3,4 millió az EU-ban született, míg 8 millió nem uniós állampolgár. Ők Anglia és Wales népességének körülbelül 18 százalékát teszik ki.[3] Az Egyesült Királyságba 2021 és 2024 között beköltözők több, mint 80 százaléka nem EU-s állampolgár volt. 2005 óta az indiaiak érkeznek legnagyobb számban, ez pedig 2021 óta az összes nem EU-s bevándorlás 25 százalékát teszi ki. Az indiaiak mellett a pakisztániak, a bangladesiek és az afgánok is jelentős migráns közösségeket alkotnak. 2024-ben az összes bevándorlás 10 százaléka családegyesítés céljából történt.[4]

Az új válság okai

A június 24-én véget ért 12 napos izraeli-iráni háború és annak következményei az elmúlt hónapokban felerősítették az irániak és afgánok illegális migrációját. A háború óta több, mint 410 000 afgán menekült és migráns kényszerült elhagyni Iránt, a kiáramlás pedig jelenleg is zajlik.[5] Több mint 6 millió afgán bevándorló él Iránban, akiket gazdasági tehernek és biztonsági fenyegetésnek tekintenek, így nagy a nyomás rajtuk, hogy térjenek vissza Afganisztánba. Egy részük – különösen azok a fiatal férfiak, akik rendelkeznek az Egyesült Királyságba való utazásuk finanszírozásához szükséges pénzzel – inkább Törökországba utaznának, hogy onnan próbáljanak belépni Európába.

A vonzó tényezők között a legfontosabb a Munkáspárt gyenge teljesítménye az illegális migránsok visszaküldése terén. 2024 végére csak körülbelül 5000 főt – az összes érkezett 3 százalékát – utasították ki, főleg albán állampolgárokat. A közel-keletiek és afrikaiak, akik az illegális migránsok többségét alkotják, szinte biztosan nem kerülnek kiutasításra, miután átkelnek a La Manche-csatornán. További motivációt jelent az, hogy az Észak-Franciaországból az Egyesült Királyságba való átkelés meglehetősen biztonságos – 2024-ben 73 haláleset történt 37 000 fő érkezése során, ami kevesebb mint 0,2 százalékos halálozási arány.[6] Továbbá, az Egyesült Királyságban az illegális bevándorlóknak 68 százalékos esélyük van arra, hogy a menedékjogi kérelmüket jóváhagyják. Mindent figyelembe véve, az illegális migránsok számára ez vállalható kockázatnak tűnik.

A válság kezelésére irányuló intézkedések

2025. július 10-én Keir Starmer brit miniszterelnök bejelentette, hogy Franciaországgal új migrációs egyezményt kötöttek, amely a következő hetekben lép életbe. A megállapodás szerint az illegálisan, kishajóval érkező migránsokat őrizetbe veszik, majd visszaküldik Franciaországba. Minden visszaküldött migráns helyett egy másik, szabályosan kérelmet benyújtó személy léphet be az Egyesült Királyságba Franciaországból. Az online kérelmezőknek jelezniük kell letelepedési szándékukat, és igazolniuk kell, hogy van kapcsolatuk az országban. Ez a lehetőség csak azoknak jár, akik nem próbáltak illegálisan belépni. Az egyezményt még az Európai Bizottságnak is jóvá kell hagynia, mert Franciaország az uniós szabályokhoz igazítja migrációs politikáját.

Még ha az EU el is fogadja ezt az alkut, az Egyesült Királyság migrációs válsága nem oldódik meg, hiszen továbbra is ugyanannyi bevándorló lépne be az országba, csak más csatornákon keresztül, valamint Franciaország számára sem jelent majd előnyt az illegális migránsok visszafogadása. Ez a migrációs csere az Egyesült Királyság és Franciaország részéről stratégia nélküli ad hoc lépés, és azt jelzi, hogy a rövid távú megoldásokra hagyatkozás további illegális migránsokat bátorít az európai országokba való belépésre és letelepedésre. Az Egyesült Királyságból visszatérő migránsok minden bizonnyal sátortáborokat fognak létesíteni Észak-Franciaországban, ahogy a múltban is tették – ilyen tábor például a hírhedt calais-i dzsungel[7] –, s ez a forgatókönyv addig ismétlődik, amíg Franciaország fel nem számolja ezeket.

A 2025. augusztusi adatok szerint az új szabályozások és a Franciaországgal kötött megállapodás ellenére a migránsok továbbra is átkelnek a csatornán. Naponta több száz migráns érkezik kishajókkal és úgy tűnik, hogy egyetlen korlátozó intézkedés sem váltotta ki a kívánt elrettentő hatást.[8] A bevándorlók, különösen az irániak és afgánok, valószínűleg megpróbálják kihasználni a francia-brit megállapodás által elindított új folyamatot, és tekintve, hogy jellemzően Törökországon és a Balkánon keresztül utaznak az Európába való belépés céljából, az áramlásban a magyar határszakasz is érintett lehet. Az elmúlt napokban egyértelműek voltak a jelek, hogy bármikor kitörhet egy új háború Izrael és Irán között,[9] ami tovább fokozhatja a bevándorlás mértékét. Az irániak és az afgánok romló gazdasági körülményei[10] szintén növelik egy új illegális migrációs hullám valószínűségét Európa felé.

Az irakiak is jelentős részét teszik ki a La Manche-csatornán illegálisan átkelőknek. 2025-ben 1900 iraki utazott kishajókkal a brit partokra, szemben a 2024-es 2600 fővel. 2025. augusztus közepén a brit és az iraki kormány megállapodást kötött, amely az első ilyen jellegű egyezmény, és lehetővé teszi az iraki illegális bevándorlók hazatelepítését. Ez az intézkedés megerősítette Keir Starmer miniszterelnök egy korábbi lépését, mivel London és Bagdad tavaly majdnem egymillió euró értékű együttműködési megállapodást kötött, hogy elrettentse a kishajós átkeléseket az Egyesült Királyságba, és felszámolja a szervezett bűnözést, beleértve a migránscsempész hálózatokat. Amióta a Munkáspárt 2024 júliusában átvette a hatalmat, Nagy-Britannia számos hasonló megállapodást kötött, például Vietnám és Albánia kormányaival.[11]

 Lehetséges hatások az Egyesült Királyságra és Európára

Az a tény, hogy egy uniós ország (Franciaország) bevándorlási paktumot írt alá egy nem uniós országgal (Egyesült Királyság), az európai országok hajlandóságát mutatja arra, hogy a migrációval kapcsolatos problémákra helyi megoldásokat találjanak. A brit-francia csereszerződés kevesebb, mint két évvel azután született, hogy olasz és albán vezetés 2023 novemberében megállapodott, hogy Olaszországból az illegális migránsokat az Albániában felállított speciális táborokba küldjék, olasz finanszírozással.[12] Ennek eredményeként várhatóan több európai ország lépéseket fog tenni a saját nemzeti migrációs politikája érvényesítésére. Ez a tendencia összhangban van Magyarország 2015 óta követett stratégiájával, amellyel következetesen támogatta a szuverén migrációs politikákat.

Az Egyesült Királyságba irányuló illegális bevándorlás növekedésére vonatozó adatok minden bizonnyal tovább erősítik a Munkáspárt fő ellenfelét, a Nigel Farage vezette Reform UK pártot. Utóbbi népszerűségének folyamatos növekedéséhez jelentősen hozzájárult a pártnak a migráció korlátozását szorgalmazó álláspontja. A támogatottságát jelzi, hogy jelentős eredményeket ért el a 2025. májusi angliai helyhatósági választásokon, és nőttek az esélyei a kormányzásra.[13] A 2025 júniusában készült legfrissebb IPSOS közvélemény-kutatás szerint a Reform UK jelenleg a legnépszerűbb párt, és 9 százalékpontos előnnyel rendelkezik a Munkáspárttal szemben.. A megkérdezettek 34 százaléka szándékozik a Reform UK-ra szavazni, míg csak 25 százalék támogatná a Munkáspártot és 15 százalék szavazna a Konzervatívokra.[14] Összességében a Konzervatívok és a Munkáspárt elvesztették a 2024-es szavazóbázisuk felét (48 százalék, illetve 54 százalék). A lakosság elégedetlen a jelenlegi kormánnyal, az 50 év felettiek (40 százalék), a szegényebb társadalmi rétegek (53 százalék) és a nem diplomások (42 százalék) azok, akiket legrosszabbul érint a megélhetési költségek emelkedése és a bevándorlás növekedése, és ők azok, akik tömegesen támogatják a Reform UK-t.[15] Mindössze egy év kormányzás után a Munkáspárt a modern idők egyik legrosszabb teljesítményét jegyzi: a kormány intézkedéseivel az emberek 76 százaléka, míg Keir Starmer vezetésével 73 százalékuk  elégedetlen.  Jelenleg Nigel Farage a legnépszerűbb politikus 34 százalékos támogatottsággal, miközben Starmer csak 19 százalékot tudhat magáénak.[16]

Következtetés

A válság három kulcsfontosságú tanulsággal szolgál. Először is, a rövid távú, bilaterális megoldások – mint a francia-brit migrációs csere – nem képesek kezelni egy kontinentális léptékű problémát. A „migránsok cseréje” csupán a felelősség áthelyezését jelenti, nem pedig tényleges megoldást, és végső soron még több embercsempészt vonzhat a régióba. A calais-i táborok újbóli megjelenésének kilátása ezt a hibás logikát mutatja.

Másodszor, a válság politikai következményei messze túlmutatnak a migrációs politikán. A Reform UK meteorszerű emelkedése alapvetően átalakíthatja a brit politikát. Ez a változás nem csupán a bevándorlásellenes hangulat erősödését jelzi, hanem a hagyományos pártok, különösen a Munkáspárt iránti bizalom mélyreható eróziójának is bizonyítéka. A 76 százalékos elégedetlenségi ráta történelmileg példátlan egy ilyen rövid kormányzási időszak után.

Harmadszor, a válság európai szinten a nemzeti szuverenitás és az EU-s szolidaritási mechanizmus közötti feszültségeket erősíti. A példák azt mutatják, hogy egyre több ország hajlandó egyoldalú lépésekre, ami megkérdőjelezi a látszólagos európai egységet a migrációs kérdésekben. Ez különösen figyelemre méltó a közel-keleti geopolitikai instabilitás – különösen a potenciális izraeli-iráni konfliktus – fényében, amely újabb migrációs hullámokat indíthat el.

A következő években az Egyesült Királyság döntő válaszút előtt áll: vagy átfogó migrációs reformot hajt végre, amely egyensúlyt teremt a humanitárius kötelezettségek és a nemzetbiztonsági követelmények között, vagy egy radikálisan korlátozó politika felé fordul, ami a Reform UK hatalomra jutásával válhat valószínűvé. Ez utóbbi forgatókönyv nemcsak a brit-európai kapcsolatokat változtatná meg véglegesen, hanem precedenst teremtene más európai országok számára is.