A „keresztény kultúra“ fogalma hivatkozási pont a politikában és tágabb értelemben a közéleti-kulturális vitákban. Mit takar a fogalom? A Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány kutatóintézetei készítettek egy kutatást, ami erre a kérdésre próbál válaszolni. A kutatás eredménye egy könyv lett, amely azt igyekszik bemutatni, hogy Magyarországon mit lehet keresztény kultúrának nevezni. A kutatás során survey módszerrel vizsgálták, milyen explicit és implicit gyakorlatok és tudások kapcsolódnak a keresztény kultúra fogalmához.
„Kutatásunk során a kérdésfeltevések és elemzések egyedisége abban is rejlik, hogy a keresztény kultúra lenyomatait egy szekularizált, pluralista társadalomban is kimutathatónak tekintjük. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a vallási hagyományok hatása nem tűnik el, hanem átalakul, és rejtett módon tovább él az egyének morális döntéseiben és társadalmi attitűdjeiben.
Az intézményekhez való társadalmi viszony koronként változhat, de az intézmény nem féltétlenül azonos az azt létrehozó szellemiséggel, tanítással. A Századvég kutatási eredményei azt jelzik, hogy még ha Európában a keresztény intézményrendszer és vallásosság jelentősen gyengült is az elmúlt két évszázadban, semmiképp sem tűnt el, miközben az intézményt létrehozó tanítás ma is érvényes és meghatározó.
Ez a könyv azok körében, akik veszik a fáradságot, hogy elolvassák, számtalan kérdést fog felvetni, és minden reményünk szerint komoly viták kiindulópontja is lesz. Bár nem vitaindítónak szántuk, az elég gyámoltalan közhelynek számít egy előszóban. A célunk inkább egy óvatos, de nem jelentéktelen fókuszigazítás. Lassan talán kifelé botorkálva az individualista véleményfétis labirintusából, újra szeretnénk felhívni a figyelmet a vizsgálható tények jelentőségére. Ahhoz, hogy bármiről is érdemben vitatkozhassunk egymással, a puszta vélemények nem elégségesek.
Az, hogy Isten halott, vélemény. Az, hogy Nietzsche halott, tény.”
