Változó politikai törésvonalak

Számos kutatás bizonyította korábban, hogy a rendszerváltás után kialakult hagyományos politikai törésvonalak, így a baloldali-jobboldali, liberális-konzervatív megosztottság önmagában már nem képes leírni a magyar társadalom konfliktuszónáit. Az elmúlt évtizedek globális folyamatai következtében olyan új törésvonalak váltak identitásformáló erővé, mint a globalizációhoz fűződő viszony, a szuverenista-föderalista szembenállás. A kutatás célja feltárni, hogyan rendeződnek át a politikai eszmék, gondolatmenetek mentén a társadalmi és értékalapú megosztottságok, és milyen új választói törésvonalak rajzolódnak ki. Kutatásunkban megvizsgáltuk, hogy a magyar társadalomban hogyan jelennek meg az új törésvonalak. Elemezzük, a törésvonalak kialakulásában mekkora szerepe van az egyes szociodemográfiai tényezőknek.

• Hogyan viszonyulnak az emberek a globalizációhoz?
• Mennyire homogének az egyes politikai táborok identitásalakzatai?
• Mekkora hatást gyakorolnak a különböző demográfiai tényezők (nem, életkor, lakóhely, iskolázottság) az értékválasztásokra?
• Leírható-e a magyar társadalomnak politikai identitása olyan dichotómiákban, mint nemzeti-kozmopolita, szuverenista-föderalista?
• Hogyan változtak a különböző törésvonalak hatásai az elmúlt időszakban?
• Azonosíthatóak-e bizonyos trendszerű folyamatok, és ha igen, mely társadalmi csoportokon belül?

Az alábbi összefoglaló dokumentumban egy rövid szakirodalmi áttekintő fejezet után a különböző módszertanokkal gyűjtött adatok mentén, illetve tematikusan mutatjuk be a legfontosabb és a közérdeklődésre leginkább számot tartó eredményeket. Legfontosabb témák:

• Strukturális törésvonalak
• Intézményi attitűdök
• Identitáspolitikai attitűdök
• Gazdasági és környezeti attitűdök

Az összefoglaló dokumentumot a kutatási eredményekre építő szakpolitikai következtetések kivonata zárja.