Kiemelt gondolat
„Ha tehát senki sem tudja megállapítani, mi az „igaz” a szó hagyományos értelmében, akkor csak az általánosan elfogadott hittételek maradnak, amelyek természetesen másnapra máris megdőlhetnek. Nincs alkalmazható igazságkritérium, kivéve azt, amit egy adott pillanatban igaznak hirdetnek. […] Ez a totalitarizmus nagy kognitív diadala: már nem lehet hazugsággal vádolni, mert sikerült eltörölnie magát az igazság fogalmát.”
Kontextus
Kołakowski esszéi gyakran a totalitarizmus és a dogmatikus ideológiák ismeretelméleti gyökereit tárta fel. Az idézett passzus e gondolati vonal folytatása, bemutatva, hogyan szünteti meg a totalitárius hatalom az objektív igazság fogalmát. Kołakowski szerint ez a folyamat nem pusztán erkölcsi, hanem kognitív katasztrófa, amely megtöri az egyén és a közösség valósággal való kapcsolatát.
Összefoglaló
A lengyel filozófus 1983-ban írt esszéje a totalitárius rendszerek és az igazság, tágabban egy adott rendszer társadalmához eljuttatott “saját igazság” kapcsolatát vizsgálja. Kołakowski arra hívja fel a figyelmet, hogy a totalitárius rendszerek működésmódjában a nyelv nem az igazság leírására, hanem az igazság előállítására kerül felhasználásra. A passzus szerint a totalitárius rendszerek végső célja nem az, hogy hazugságokat terjesztenek – hiszen a hazugság még mindig elismeri az igazság fennállását –, hanem hogy megszüntessék az igaz és hamis közötti objektív különbséget. Ez a folyamat nem más, mint a valóság folyamatos újradefiniálása a hatalom pillanatnyi szükségletei szerint. Ezáltal totalitárius rendszerek “nagy kognitív győzelme” nem az igaz eszményének elérésével, hanem a hazugság kizárásával, a hibátlan és megcáfolhatatlan konstruált igazsággal éri el célját. Napjaink “post-truth” jelensége, avagy amit ma a tények relativizálásaként ismerünk, nem a gondolatpluralizmus járuléka, hanem klasszikusan a totalitarizmus megtestesülése.
