Kiemelt gondolat
„A pártok halálhírét kelteni még kissé korai, most inkább zombiállapotban működnek tovább. […] Mégis, a demokratikus politika többé nem a hagyományos értelemben vett pártokon keresztül fog működni.”
Kontextus
A digitalizált és a közösségi médiára támaszkodó politika futótűzszerű megjelenése Európa-szerte egyre több politikacsinálót és gondolkodót késztet arra, hogy a hagyományos pártdemokráciáról vallott alapvetéseiket új megvilágításba helyezzék. Kérdés, hogy a jövő politikai sikereinek eléréséhez elegendő csupán egy új perspektíva elsajátítása vagy elkerülhetetlen a radikális szemléletváltás?
Összefoglaló
Az Oxfordi Egyetem oktatója, Anton Jäger szerint a hagyományos politikai pártok korszaka a végéhez közeledik és helyüket fokozatosan új típusú, digitális alapú politikai szerveződések veszik át. Bár a pártok továbbra is részt vesznek a választásokon és formálisan még működnek, egyre kevésbé töltik be azt a társadalmi és politikai szerepet, amelyet a 20. században elláttak. Érvelése szerint a pártok hanyatlásának egyik fő oka az 1970-es évektől kezdődő gazdasági és társadalmi átalakulás. A neoliberális gazdaságpolitika, a választott politikusoktól független intézmények megerősödése, valamint a hagyományos közösségek felbomlása fokozatosan csökkentette a pártok befolyását. Jäger úgy véli, a 2008-as gazdasági válság ezt a folyamatot még tovább gyorsította, így sok hagyományos párt egyszerűen elvesztette hitelességét, különösen azok, amelyek megszorító intézkedéseket vezettek be. Ezzel párhuzamosan új típusú politikai szervezetek jelentek meg, leginkább az ún. digitális pártok és mozgalmak, amelyek sokkal lazább szervezettel működnek, kevés állandó taggal rendelkeznek, tevékenységük pedig nagyrészt az online térben zajlik. A közösségi média lehetővé teszi a gyors mozgósítást, ezért a választók kevésbé érzik szükségét annak, hogy hosszú távon egy párthoz kötődjenek. Ezek a szervezetek gyakran egy karizmatikus vezető köré épülnek, nem pedig egy széles tagságra vagy stabil ideológiai háttérre. A szerző szerint a jövő politikáját egyre inkább ezek a digitális, vezetőközpontú szervezetek fogják meghatározni. Bár hivatalosan továbbra is pártokként működnek, szerkezetük és működésük jelentősen eltér a korábbi tömegpártokétól. Rugalmasabbak, gyorsabban alkalmazkodnak a változó politikai környezethez, ugyanakkor kevésbé biztosítanak tartós képviseletet és társadalmi beágyazottságot. Jäger végkövetkeztetése nem más, minthogy a hagyományos politikai pártok nem tűnnek el teljesen, de fokozatosan elveszítik meghatározó szerepüket. Helyüket egy új politikai modell veszi át, amelyet a digitális kommunikáció, a személyes vezetői márkák és a lazább szervezeti formák jellemeznek. A szerző szerint a politika jövője ezért már nem a klasszikus tömegpártok, hanem a digitális és személyiségközpontú politikai mozgalmak felé mutat.
