Az európai polgárok továbbra is aggasztónak tarják az illegális migrációt

A Századvég 2022-es, Európa Projekt közvélemény-kutatása az EU tagországai és az Egyesült Királyság mellet a balkáni régió országaira és Törökországra is kiterjedt. A kapott válaszokból kiderült, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az abszolút többség (78 százalék) aggasztónak tartja az illegális bevándorlók beáramlásának problematikáját, és 56 százalék szerint pedig meg kell őrizni Európa keresztény kultúráját és hagyományait.

2016 óta 2022-ben volt a legmagasabb az illegális határátlépések száma

Az Európa Projekt-kutatás adatai szerint az európaiak több mint kétharmada (78 százaléka) egyértelműen aggasztónak tartja az illegális bevándorlást és az illegális bevándorlók áramlását Európa országaiban. Albánia kivételével (49 százalék) minden országban többségben vannak azok, akik a helyzetet aggasztónak találják, még a hagyományosan migrációpárti, illetve a humanitárius megközelítést előtérbe helyező – svéd (78 százalék), német (75 százalék), francia (73 százalék), holland (68 százalék) – társadalmakban is.

Ez a vélekedés az illegális migráció intenzitását tükrözi, hiszen 2016 óta a 2022-es évben volt a legmagasabb az illegális határátlépések száma. A 2022. január és november közötti időszakban az előzetes számítások szerint több mint 308 000 illegális belépést észleltek az Európai Unió külső határain. Ez 68 százalékos növekedést jelent a tavalyi év azonos időszakához képest, és 2016 óta a legmagasabb érték. Továbbra is a nyugat-balkáni útvonal a legaktívabb, ahol az év eleje óta az Európai Unióba történő összes észlelt illegális beutazás 45 százalékát regisztrálták. Novemberben az uniós tagállamok mintegy 27 000 illegális határátlépést regisztráltak, 15 százalékkal többet, mint 2021 azonos hónapjában.

A Nyugat-Balkánon csupán novemberben több mint 14 105 esetben észleltek tiltott határátlépést, kétszer annyit, mint egy évvel korábban. Ebben a térségben regisztrálták a legtöbb átkelést a migrációs válság 2015-ös tetőzése óta. A nyugat-balkáni útvonalra nehezedő tartós migrációs nyomás annak tulajdonítható, hogy a régióban már jelen lévő migránsok ismételten megpróbálják átlépni a határt, valamint annak, hogy egyes migránsok visszaélnek a régió egyes országainak vízummentességével, hogy megközelítsék az EU külső határait.¹ A nyugat-balkáni útvonalon érkezők főként szírek, afgánok és török állampolgárok voltak.²

Az EU-ba irányuló migráció második legaktívabb útvonala a Földközi-tenger középső része. Itt az év elejétől az észlelt illegális határátlépések száma 2021-hez képest 49 százalékkal, megközelítőleg 94 000-re emelkedett. Eközben november végére a kelet-mediterrán útvonal 116 százalékos növekedést regisztrált, mintegy 40 000 határátlépéssel.³ A középső mediterrán útvonalon Líbiából és Tunéziából érkezett, Libanonból közvetlenül Olaszországba irányuló migrációs mozgásokat is tapasztaltak.⁴

Az év első hét hónapjában a menedékjog iránti kérelmek száma a 2021-es év hasonló időszakához képest 290 000-ről csaknem 480 000-re emelkedett. Ehhez képest 2019 azonos időszakában 375 288 volt. A legtöbb kérelmet az afgánok, a szírek és a venezuelaiak nyújtották be.⁵

A Frontex szerint az európai integrált határigazgatást érintő legfontosabb kockázatok a következők: az EU-ba irányuló illegális migráció a bejáratott útvonalakon, a határokon átnyúló bűnözés és terrorizmus, a migráció politikai nyomásgyakorlás eszközeként való felhasználása, valamint a visszatérési döntések és a tényleges visszatérések közötti növekvő szakadék – 2021-ben a tényleges visszatérések csak 22 százalékát tették ki a határozatoknak. Mindezeket a kockázatokat várhatóan súlyosbítják az ukrajnai háború sokrétű, hosszú távú következményei. A migránscsempész bűnszövetkezetek továbbra is bizonyítják agilitásukat és alkalmazkodóképességüket, és nemcsak a keresletre, hanem az új üzleti lehetőségekre és a bűnüldözési intézkedésekre is gyorsan reagálnak.⁶ Az európai polgárok aggodalma tehát megalapozott és az elmúlt évek közvetlen tapasztalatán alapul.

A többség megőrizné Európa keresztény kultúráját

Európa minden régiójában a lakosság többsége azt vallja, hogy Európának inkább meg kellene őriznie keresztény kultúráját, hagyományait. A legnagyobb arányban (65 százalék) a volt szocialista országok lakói vélekednek így, de az EU (nyugat-európai) alapítóországaiban élők körében is 54 százalék a keresztény alapok megőrzésének fontosságát hangoztatók aránya.

Az Európa Projekt-kutatás keretében arra is rákérdeztünk, hogy a 38 európai országban a polgárok megőriznék-e az európai keresztény kultúrát és hagyományokat, vagy inkább egy világi kultúra felé mozdulnának el.  A jelentős muszlim kisebbséggel rendelkező balkáni államok és a részben európai Törökország mellett csak Finnországban, Hollandiában, Írországban és Spanyolországban vannak kisebbségben a keresztény kultúra jelentőségét hangsúlyozók, 29 országban többségben vannak a keresztény kultúra megőrzését szorgalmazók. Figyelemre méltó, hogy Franciaországban 52, az Egyesült Királyságban 55, a jellemzően nem vallásos Csehországban ez az arány 75 százalék. Az megkérdezettek 57,4 százaléka a keresztény kultúra megőrzésének fontosságát fejezte ki, míg a válaszadók harmada (33,4 százaléka) mozdítaná Európát szekuláris irányba. Az említett válaszarányok lényegében megfelelnek a 2019–2021. évi lekérdezésben kapott eredménynek. Amennyiben csupán az EU 27 és az Egyesült Királyság eredményeit vesszük figyelembe, ez az arány 2022-ben 56 százalék, a szekularizációt támogatók aránya pedig 34 százalék.

Az EU működőképeségét általában a gazdasági érdekekkel, a stratégiai motivációkkal vagy az intézmények erejével magyarázzák a vallás és a vallási kultúra szerepét rendszerint alábecsülik. A Századvég Alapítvány felmérésének adatai világosan jelzik, hogy a keresztény kultúra és gyökerek megőrzése az európaiak többsége számára – bárhol éljenek is – fontos.

A Századvég Alapítvány felmérésének adatai új megvilágításba helyezik a Pew Research Center 2018-ban közzétett elemzését is a nyugat-európaiak és a vallás kapcsolatára vonatkozóan. Nyugat-Európa a világ egyik legszekularizáltabb régiójává vált.  A Pew 2018-as felmérése rámutat arra, hogy Nyugat-Európa-szerte jelentős csökkenés tapasztalható a keresztény vallási hovatartozásban, míg ez a tendencia nem volt megfigyelhető Közép- és Kelet-Európában. A Pew 2018-as felmérése keretében megkérdezett felnőttek többsége azonban még mindig kereszténynek tartotta magát, még ha ritkán is jár templomba. A felmérés azt mutatta, hogy a nem gyakorló keresztények teszik ki a lakosság legnagyobb részét az egész régióban. A Pew kutatása szerint a keresztény identitás továbbra is fontos jelző Nyugat-Európában, még azok körében is, akik ritkán járnak templomba. Ez nem csupán egy „névleges” identitás, amely nélkülözi a gyakorlati jelentőséget, hiszen, amint arra a kérdésekre adott válaszok rámutattak, a nem gyakorló keresztények vallási, politikai és kulturális nézetei gyakran eltérnek a templomba járó keresztények és a vallásilag nem elkötelezett felnőttek nézeteitől.⁷

A Századvég Alapítvány 2022-es közvélemény-kutatásának adatai alapján elmondhatjuk, hogy a hagyományos vallásosság csökkenése tehát nem jelenti azt, hogy a vallás és az abban gyökerező értékek már nem fontosak az európaiak számára. A vallás mély és tartós módon formálja a kultúránkat, akkor is, ha a hagyományok világiasabb köntösben maradnak fenn. A vallás, mint társadalmi jelző még mindig identitást formál, és olyan vallási kultúrát alakít ki, amely a vallásgyakorlat intenzitásától függetlenül meghatározza az európaiak többségének gondolkodását.