A Nemzetgazdasági Minisztérium által közzétett részletes költségvetési adatok szerint, az év harmadik hónapjában az államháztartás központi alrendszere 3420,4 milliárd forintos hiánnyal zárt, miközben a részrendszereken belül jelentős különbségek rajzolódtak ki. A központi költségvetés 3242,6 milliárd, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 190,3 milliárd forintos deficitet mutattak, ugyanakkor az elkülönített állami pénzalapok 12,5 milliárd forintos többletet értek el. Bár a rendelkezésre álló adatok még korlátozott időszakot fednek le, a márciusi számok már érdemi képet adnak a 2026. évi költségvetési folyamatok irányáról: a bevételi oldalon a béralapú adók és járulékok dinamikája stabil támaszt jelent, ugyanakkor a kiadási oldal magas szintjei és a fogyasztási adók visszafogottabb teljesítménye együttesen a hiány tartósan fennmaradó magas szintje irányába mutatnak az év elején.
A központi alrendszer bevételei 2026 első három hónapjában összességében 14,6 százalékkal haladták meg az előző év azonos időszakát, ami 6855,7 milliárd forintos teljesülést jelent. Ugyanakkor a március havi adatok alapján a fogyasztáshoz kapcsolódó adók bevétele 3,2 százalékkal múlta felül a 2025. márciusi értéket, ami a januári kiugróan magas bázis, a februárban megemelkedett kiutalások, valamint a belföldi fogyasztás és az importforgalom szezonális visszaesésének együttes következménye. A fogyasztáshoz kapcsolódó adók bevételeinek márciusi növekedése elsősorban a belső kereslet fokozatos élénkülésével, a reáljövedelmek javulásának fogyasztásbővítő hatásával, valamint a korábbi készletezési hatások kifutásával magyarázható. Emellett a magasabb adótartalmú új beszerzések fokozatos megjelenése, különösen a jövedéki termékek és egyes tartós fogyasztási cikkek, szintén hozzájárultak az adóalap bővüléséhez. A 3,2 százalékos éves alapú növekedést továbbá bázishatások is befolyásolhatták, mivel a 2025. márciusi teljesülés alacsonyabb szintről indult, így a pénzforgalmi bevételek emelkedése technikai tényezőkkel is összefügg.
Az általános forgalmi adó egyenlege az év első három hónapjában 1988,2 milliárd forintot tett ki, ami 3,9 százalékos növekedést jelent 2025 azonos időszakához képest. Ezt a növekedést a havi adatok is alátámasztják. 2025 márciusában még 665,2 milliárd forint áfabevétel folyt be, ami 2026 márciusára 697,5 milliárd forintra nőtt, így ez 4,9 százalékos túlteljesítésnek felel meg az előző év márciusához viszonyítva. A jövedékiadó-bevételek három hónap alatt 365,8 milliárd forintot tettek ki – ami 5,9 százalékos növekedés –, de a március havi teljesülés 91,9 százalék volt a 2025. márciusi adatokhoz viszonyítva. A bevételek alakulását részben a fogyasztás fokozatos élénkülése, valamint a korábbi jövedelmi és készlethatások kifutása magyarázza. Ez azt jelenti, hogy a háztartások reáljövedelmének javulása és a korábbi béremelések hatása fokozatosan jelent meg a fogyasztásban, miközben a jövedéki termékek esetében a korábbi készletezési magatartás hatása is mérséklődött. Ezek a hatások márciusra egyre inkább normalizálódtak, így a bevételek növekedése stabilabbá vált.
A társadalombiztosítási járulékok és a szociális hozzájárulási adó befizetései 2026 első három hónapjában továbbra is erős növekedést mutattak. A szociális hozzájárulási adó Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető befizetései 799,6 milliárd forintot tettek ki, ami 12,4 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakának értékét. A szociális hozzájárulási adó Egészségbiztosítási Alapot megillető része 166,0 milliárd forint volt, ami 59,3 százalékos növekedést jelent a tavalyi bázishoz képest. A Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető befizetések összege 1 615,8 milliárd forint volt, az Egészségbiztosítási Alapot megillető befizetések pedig további 723,6 milliárd forintot tettek ki. A két alapot együtt tekintve a munkajövedelmekhez kapcsolódó befizetések 2339,4 milliárd forintra emelkedtek, ami 15,2 százalékos bővülést jelent 2025 azonos időszakához képest. A személyi jövedelemadó bevétele 1297,5 milliárd forint volt, ami 7,9 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakának 1202,2 milliárd forintos szintjét. A növekedés hátterében a járulékköteles bértömeg emelkedése, a kedvező munkaerőpiaci folyamatok, valamint az év elejéhez kapcsolódó bérjellegű egyszeri kifizetések – így többek között prémiumok, jutalmak, cafeteria-jellegű juttatások egyes elemei és visszamenőleges bérkorrekciók időben koncentrálódó hatása – álltak, amelyek együttesen tovább növelték a befizetési alapot.
A költségvetési szervek kiadásai 2026 első három hónapjában 2 783 milliárd forintot értek el, ami 30,4 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. A kiugró márciusi emelkedést döntően a korábbi béremelési intézkedések és az év eleji bérjellegű kifizetések egymásra épülő pénzforgalmi hatásai, valamint ezek időbeli áthúzódása okozták. A kiadások növekedését erősítette, hogy a szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok is rendkívül magas, 2709,9 milliárd forintos szintre emelkedtek, több mint a kétszeresére a tavalyi adatnak, így a költségvetési szervek kiadásai már az év elején jelentős nyomást gyakorolnak a költségvetési egyenlegre.
A kamatkiadások 2026 első három hónapjában számottevően alacsonyabban alakultak, mint egy évvel korábban: a bevételek és a kiadások egyenlegeként adódó 669,5 milliárd forintos nettó kamatkiadás március végéig 786,1 milliárd forinttal maradt el a 2025. január–márciusi szinttől. A mérséklődés hátterében elsősorban a hozamkörnyezet kedvezőbb alakulása, valamint az államadósság-finanszírozás szerkezetének és időzítésének változása áll, amelyek együttesen csökkentették a kamatfizetési kötelezettségeket. Ennek eredményeként a kamatkiadások alakulása érdemben javította a pénzforgalmi egyenleget az első negyedévben, részben ellensúlyozva az elsődleges kiadások magas szintjéből fakadó nyomást.
Az uniós programok bevételei 2026. március végéig 377,7 milliárd forintot tettek ki, amelyből 345,6 milliárd forint érkezett közvetlenül az Európai Uniótól, továbbá 22,1 milliárd forint egyéb bevételként, valamint 10,0 milliárd forint utólagos megtérülésként jelent meg. A bevételek így az előirányzat 19,9 százalékán állnak. A kifizetések oldalán az uniós programokhoz kapcsolódó kiadások 613,7 milliárd forintot értek el március végéig, ami érdemben meghaladja a beérkező források szintjét. Ennek következtében az uniós tételek összességében nettó módon rontották a költségvetési egyenleget az első negyedévben. Ugyanakkor a bevételek és kifizetések időzítése továbbra is meghatározó tényező a havi egyenleg alakulása szempontjából, így az uniós források egyenlegre gyakorolt hatása a következő hónapokban is jelentős ingadozást mutathat.
Jelentősen, 44,8 milliárd forinttal csökkentek a kifizetések eltérő ütemezése miatt a rezsitámogatásokat is tartalmazó közüzemi szolgáltatások támogatására fordított kiadások.
A márciusi költségvetési adatok alapján kirajzolódnak az év eleji fiskális pálya főbb jellemzői. A bevételi oldalon továbbra is a munkajövedelmekhez kapcsolódó adók és járulékok jelentik a legstabilabb pillért, ugyanis a bértömeg dinamikus bővülése következtében ezek a tételek kétszámjegyű növekedést mutatnak és érdemben hozzájárulnak a bevételi pozíció fenntartásához. Ezzel szemben a fogyasztáshoz kapcsolódó adók teljesítménye továbbra is visszafogottabb képet mutat, mivel bár márciusban az áfabevételek éves alapon emelkedtek, az első negyedéves dinamika összességében mérsékeltebb, ami a belső kereslet ingadozására és a visszatérítések alakulására utal.
A kiadási oldalon a költségvetési szervek és a fejezeti kezelésű előirányzatok magas szintje tartós nyomást gyakorol az egyenlegre, ami arra utal, hogy az év eleji kiadási bővülés nem átmeneti jelenség. Ezzel szemben a kamatkiadások számottevő csökkenése egyértelműen javítja az egyenleget és rövid távon a fiskális folyamatok egyik legfontosabb ellensúlyozó tényezője. Az uniós források egyenlege március végéig lényegében semleges maradt, ugyanakkor a beáramlások időzítése továbbra is érdemi bizonytalanságra ad okot.
Összességében a márciusi adatok megerősítik, hogy a költségvetési pályát rövid távon a stabil, de nem kiugró bevételi dinamika, valamint a tartósan magas kiadási szint együttesen határozza meg. Ennek eredőjeként a hiány alakulása továbbra is felfelé mutató kockázatokat hordoz magában, miközben az egyenleg javulása elsősorban a kamatkiadások mérséklődéséhez köthető.
