Az európai energiaválság kirobbanása óta egyre több kritika éri Németország energiapolitikai törekvéseit. A működőképes német atomerőművek bezárása súlyosbította a kapacitáshiányt az Európai Unió árampiacán. Az Északi Áramlat-2 gázvezeték engedélyeztetésének akadályozása kereskedelmi konfliktust okozott az Európai Unió és Oroszország között, ami miatt az orosz fél már a háborút megelőzően is csökkentette az EU-ba leszállított földgáz mennyiségét. A háború kirobbanását követően pedig Oroszország azután kezdte el korlátozni szállításait az Északi Áramlat-1 vezetéken, hogy Németország államosította az orosz Gazprom tulajdonában álló gáztárolókat, valamint bejelentette, hogy két éven belül teljesen megszakítja a gázkereskedelmet Oroszországgal.
A Századvég Európa Projekt-kutatásának keretében arról kérdezte az európai polgárokat, hogy egyetértenek-e a Németországgal szemben megfogalmazott kritikákkal, azaz felelősnek tartják-e a német energiapolitikát a kialakult energiaválságért.
Tízből kilenc német polgár felelősnek tartja országának energiapolitikáját a válságért
Az európai polgárok elsöprő többsége (89 százaléka) szerint az elhibázott német energiapolitika felelős az európai energiaválság kialakulásáért, és csaknem fele (48 százaléka) nagy szerepet tulajdonít Németországnak. Meglepő, hogy a leginkább kritikus Finnország, Csehország és Szlovénia után Németországban a legmagasabb azoknak az aránya, akik szerint a német törekvéseknek nagy szerepe volt a válságban. A kritikusan vélekedők magas arányára magyarázatot jelenthet, hogy a finn, a cseh és a szlovén polgárok körében – uniós összevetésben – egyaránt kiemelkedő az atomenergia támogatottsága, ráadásul utóbbi kettőben a polgárok nagy aránya szankciókritikus álláspontot képvisel. Németországban vélhetően a rezsiköltségek drasztikus növekedése megemelte a lakosság általános elégedetlenségét a kormány intézkedéseivel szemben. Az energiapolitikai sarokpontokról alkotott véleménykülönbségek miatt a magyar válaszadók szintén kritikusak a német törekvésekkel szemben: 52 százalékuk nagy szerepet tulajdonít Németországnak az energiaválság kialakulásában.
Azoknak az aránya, akik nem tartják a német energiapolitikát felelősnek a helyzetért Luxemburgban (20 százalék), Bulgáriában (18 százalék) és Hollandiában (17 százalék) a legmagasabb. Luxemburg és Hollandia esetében az eredményekre magyarázatot jelenthet, hogy mindkét ország nagymennyiségű energiát importál Németországból. A bolgár eredmények meglepőek, mert Bulgária nem áll szoros kereskedelmi kapcsolatban Németországgal az energiaszállítások terén, ráadásul az országban mind a szankciókritikusok, mind az atomenergiát támogatók aránya magas.
2016 első felében a Századvég Alapítvány vezetésével az Európai Unió 28 tagországára kiterjedő közvélemény-kutatás készült azzal a céllal, hogy megvizsgálja az európai állampolgárok véleményét az unió jövőjét leginkább érintő kérdésekben. A Project28 közvélemény-kutatás egyedülálló módon, az eddigi legszélesebb körben, országonként 1000, azaz összesen 28 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg. A vizsgálat legfontosabb céljai közé tartozott megismerni a társadalom konjunktúraérzetét, feltérképezni az Európai Unió teljesítményével, a migrációs válsággal és a növekvő terrorizmussal kapcsolatos lakossági attitűdöket. A 2017-es, 2018-as és 2019-es felméréseket követően a Századvég Alapítvány a magyar kormány megbízásából 2020 óta Európa Projekt néven folytatta a kutatást, amely továbbra is az európai politikai és társadalmi közbeszédet leginkább meghatározó témákra reflektált.
A 2022-es felmérés célja ezúttal is a kontinensünket érintő legjelentősebb közéleti kérdésekkel kapcsolatos lakossági attitűdök feltérképezése volt. A társadalom konjunktúraérzete, az Európai Unió teljesítménye, a koronavírus járvány, a klímaváltozás, továbbá a migrációs krízis megítélése mellett igazodva az Európát érintő új kihívásokhoz, az idei közvélemény-kutatás meghatározó témája az orosz–ukrán háború, az energiaválság, az energiaellátás, valamint a családpolitika. A 2022-es kutatás az Európai Unió tagországai mellett az Egyesült Királyságra, Norvégiára, Svájcra, Moldovára, Albániára, Koszovóra, Észak-Macedóniára, Montenegróra, Szerbiára, Törökországra és Bosznia-Hercegovinára terjedt ki, így összesen 38 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg CATI-módszerrel október 13. és december 7. között.
