Bár nem telik el úgy nap, hogy ne értesülnénk az orosz-ukrán háború pusztító következményeiről, a közvetlen emberéletben és anyagi veszteségben mérhető felfoghatatlan károk mellett érdemes lehet a háború közvetett, környezeti hatásaival is mélyebben foglalkozni. Ugyan az elpusztított településekről és a harcokról szóló megrázó felvételeket látva sokan gondolhatják, hogy a környezeti károk számbavétele és az ezzel kapcsolatos aggodalom a háború jelenlegi szakaszában csupán másodlagos, ez súlyos tévedés. Egyrészt érdemes szem előtt tartani a jelenlegi károk esetleges hatásait, a klímaváltozás megfékezése érdekében tett erőfeszítéseink szempontjából, különösen a konfliktus potenciális eszkalációja árnyékában. Másrészt a klasszikus környezetvédelmi megközelítéseken kívül, egy jellemzően Európa-specifikus zöldpolitikai konfliktushelyzet is egyre inkább szembetűnővé válik. Miközben az európai zöldpolitikai közösségek egyre drasztikusabb lépéseket szorgalmaznak a kontinens zöld átállásának megteremtése érdekében, jellemzően a jelenlegi konfliktus kiszélesítését támogató politikai tevékenységet is folytatnak. Márpedig a harcok fenntartása ellentétes a klímavédelmi törekvésekkel, így egy olyan politikai ellentmondás alakulhat ki, amely nem csak a jelenlegi zöld célok teljesülését, hanem az európai zöld politikai erőket, tágabb értelemben akár magát a zöld átállás koncepcióját is alááshatja.[1]

A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitika Üzletágának tanulmányban az orosz-ukrán konfliktus környezeti hatásait kívánjuk röviden áttekinteni, különösen az üvegházgázok kibocsátásának kontextusán keresztül.

Elhúzódó, modern fegyveres konfliktusok: háborús időkben jelentős közvetlen és közvetett környezeti terhelés jelentkezhet

Háborúk és katonai konfliktusok esetén jelentősen növekedhetnek mind a közvetlen, mind a közvetett környezeti ártalmak. Közvetett hatásokról jellemzően az aktív harci zónákban és harcvonalak mentén beszélhetünk. A fegyveres cselekmények következtében erdő- és bozóttüzek keletkezhetnek, míg a robbanások az emberi egészségre ártalmas, vagy a természeti környezetre káros anyagok széles csoportját szórják szét az adott területeken, nem egy esetben nagyon is megfontolt szándékkal, ahogy az a vietnámi háború esetén is történt[2]. A közvetett környezeti terhelésről pedig leginkább a háborúra átállt nemzetgazdaság megnövekedett fosszilis energiafogyasztása okán beszélhetünk. A csapatok és technikai eszközök mozgatása, a logisztikai láncok működtetése jelentős üzemanyagfelhasználást eredményezhet. A katonai igények kiszolgálására hivatott hadi ipari komplexumok működtetése ugyancsak jelentős mennyiségű energiát igényel, nem beszélve a technikai eszközök legyártásához szükséges acélról, vagy az egyéb vegyipari alapanyagokról. De a légiforgalom elterelése és a szállítási útvonalak áttervezése ugyancsak jelentős többletet jelenthet az üzemanyag-felhasználásban. Minden ilyen hatás jelentős mennyiségű üvegházgáz kibocsátást eredményezhet. Ráadásul az efféle „háborúval kapcsolatos kibocsátások” nemcsak a frontvonal közelében, hanem az egész hátországban, sőt közvetetten akár regionálisan, globálisan más-más országokban is jelentkezhetnek.[3]

Az orosz-ukrán konfliktus óriási üvegházgáz-kibocsátási többletet generált a háború első 24 hónapja alatt

Ahogy arra egyre több szakértő is igyekszik felhívni a figyelmet, az orosz-ukrán háború jelentős környezeti és éghajlati károk okozója is egyben. Ez utóbbi különösen aggasztó fejlemény lehet, hiszen az emberi civilizáció maga is vívja saját háborúját a klímaváltozással. De Klerk és munkatársainak előzetes becslései alapján, a háború első 24 hónapja alatt (2022. február 24. – 2024. február 23.) a katonai tevékenységek és a kapcsolódó infrastruktúra pusztítása jelentős üvegházhatású gáz (ÜHG) többletkibocsátást eredményezett, amely tovább súlyosbította a globális klímaváltozást. Ezen időszak alatt az összesített kibocsátások mintegy 175 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre (tCO2e[4]) tehetőek, ezen érték egy fejlett iparosodott ország éves kibocsátásának feleltethető meg.[5] A többletkibocsátási volumen valós mértékének megértéséhez az alábbi ábra lehet segítségünkre:

Magyarország 2022-es ÜHG-kibocsátása mintegy 44 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket tett ki, míg Hollandia esetében 125 millió tonnára tehető ugyanezen érték.

A két ország együttes 2022-es kibocsátása sem érte el a jelenlegi háború számlájára írható többletkibocsátás mértékét.

Járművekre vonatkoztatva pedig a 175 millió tonnás többletkibocsátás, mintegy 90 millió darab belsőégésű személygépjármű kibocsátásnak feltetethető meg.

Egy eszkalálódó, elhúzódó háború drámai következményekkel járhat: akár a globális emissziócsökkentés eddigi eredményeit is alááshatja

Bár a kibocsátási többlet keletkezése nem egyenletes, minden okunk megvan az emisszió gyorsulását feltételezni. Ahogy a háborús pszichózis egyre inkább eluralkodik a világban, egyre nagyobb gazdasági kapacitásokat fognak a hadiipari komplexumoknak alárendelni. Már most is számos, a fegyver és lőszergyártást támogató beruházást jelentettek be, mind a nyugati mind a keleti országokban. Ráadásul a pusztítás és rombolás mértéke is napról napra nagyobb méreteket ölt. Bár a kibocsátás alakulásának ütemét a jelenlegi tanulmányok alapján nehéz meghatározni, de feltételezve, hogy a harci cselekmények fokozódása mellett ezen érték folyamatos növekszik, úgy az év végére akár a 250 millió tonnát is elérheti az ÜHG-kibocsátási többlet. Ezen érték már Olaszország vagy Spanyolország éves teljes kibocsátásával érne fel.

A háborús tevékenységek mellett az erdő- és bozóttüzek, valamint az egyre pusztuló infrastruktúra a fő szennyező

A katonai tevékenységek és haditechnikai eszközök előállítása, karbantartása és használata jelentős ÜHG-kibocsátással jár. A fosszilis tüzelőanyagok intenzív használata, a lőszerek gyártása, valamint a háborús komplexumokat kiszolgálni hivatott nagy teljesítményű infrastrukturális rendszerek mind növelik a kibocsátásokat, amelyek összesen 51,6 millió tCO2e-t tettek ki (A CO2 mellett egyéb üvegházgázok is felszabadulnak, amelyeket az egyszerűbb számolhatóság érdekében szén-dioxid egyenértékben szokás kifejezni, azaz, hogy mennyi CO2-nek feleltethető meg). A konfliktus során bekövetkező erdő- és bozóttüzek, valamint az energiainfrastruktúra károsodása (finomítók és egyéb stratégiai készletező objektumok) ugyancsak jelentős további ÜHG-kibocsátást eredményeztek. Az energiainfrastruktúrában keletkezett károk és a vegetációs tüzek mintegy 40,1 millió tCO2e kibocsátást okoztak. Az áram és földgáz, illetve távfűtés hiánya ráadásul arra kényszeríti a lakosságot, hogy fával, szénnel, rosszabb esetben éghető hulladékok felhasználásával fűtse fel az otthonát a téli időszakban, ami további plusz kibocsátással és a levegőminőség romlásával járhat.

A belső és más országba történő migráció is jelentős kibocsátási többletet generálhat, ugyanakkor ez már a fogadó országok adataiban jelenik meg

A háború sújtotta térségekből menekülő lakosság további extra ÜHG-kibocsátást generálhat. De Klerk és munkatársainak elemzése integy 3 millió tonnára becsülte a belső és határon túli migráció további kibocsátását. Érdemes megjegyezni, hogy például a Németországba vagy Lengyelországba menekült ukrán állampolgárok kibocsátása ebben az esetben a fogadó ország vonatkozó statisztikai kimutatásaiba kerül bele, amely nagyban függ az adott ország energiamixétől is.

A közlekedési ágazat ÜHG-kibocsátásában is drámai növekedés figyelhető meg

Érdemes még szót ejteni a közlekedés okozta kibocsátási többletről is. Mivel számos vasútvonal, illetve a kikötői infrastruktúrák is jelentősen károsodtak, így az egyébként ezen rendszerek segítségével mozgatott ömlesztett árukat is közúton szükséges az országba juttatni. Ez már önmagában is jelentős többletkibocsátást eredményezhet. A légiközlekedés esetében viszont egy hatványozottan súlyosabb terhelést állapítottak meg a modell készítői, amelyre más hasonló tanulmányok készítői csak ritkán térnek ki. Mivel az országban jelenleg nem működik a polgári légiközlekedés, így közvetlen kibocsátások nem állapíthatóak meg, ugyanakkor mivel az ország légtere valamennyi polgári légitársaság előtt zárva van, továbbá számos légitársaság elkerüli az orosz légteret is, így a konvencionális légi útvonalak csak jóval hosszabb kerülők kialakításával tarthatók fenn. Ennek következtében közvetett módon 23 millió tonna ÜHG-többlet került a légkörbe a háború eddigi időszakában.[6]

Az Oroszországon áthaladó főbb Ázsiát és Európát összekötő légiközlekedési útvonalak

A jelenlegi légtérkorlátozások miatt a megjelölt konvencionális útvonalak csak korlátozottan, jelentős kerülőkkel és köztes érintési pontok segítségével szállítják az árut és az utasokat. Az ICAO adatai alapján amellett, hogy jelentős ÜHG-kibocsátási többletet és tetemes anyagi veszteségeket okoz, megnehezíti az Európa és Kelet, illetve Dél-Kelet Ázsia közötti légiközlekedést.

A háború után: az újjáépítés és az újrafegyverkezés további jelentős kibocsátással

Az infrastruktúrában, az ipari létesítményekben és lakóingatlanokban keletkezett károk javítása további jelentős, mintegy 24 millió tonnás kibocsátási többletet keletkeztetett. Érdemes megjegyezni, hogy a jelenlegi újjáépítési munkálatok még meglehetősen korlátozottak, a tényleges és jelentős beruházások várhatóan csak a fegyvernyugvást követően következnek be, amelyek ÜHG-kibocsátása többszöröse lesz a jelenlegi értéknek.[7] További kibocsátási többletet generálhat majd a haditechnikai eszközök pótlása, mind orosz mind ukrán- és nyugati oldalról. Az Oryx holland szakportál adatai alapján Oroszország a háború előtti aktív harckocsiállományának több mint 90 százalékát (2000 db) elveszítette már. Bár a gyártás folyamatos, de a veszteségek hasonlóan állandóak a háború aktív szakaszában. Feltételezve, hogy ezek pótlását a jelenlegi sorozatgyártásban lévő T-90 típuscsaláddal fogják végrehajtani az orosz oldalon, mintegy 60-80 ezer tonna acélra is szükség lehet, ami önmagában még 180-200 ezer tonna ÜHG[8]-kibocsátást eredményezhet, nem beszélve az egyéb harceszközökről, készletekről.

Mindeközben persze a világ nemzetei is aktív fejlesztésekbe kezdtek a haderőiket illetően, így a következő években bőséges megrendelések érkezhetnek az acélgyártó üzemekbe.

A háború ÜHG-kibocsátásának megoszlását forrásonként százalékos formában az alábbi ábrán szemléltetjük. 

A környezeti károk eddigi értéke eléri a 32 milliárd dollárt

De Klerk és munkatársainak modellje a környezeti károk monetizálására a társadalmi szén-dioxid költség mutatót alkalmazta, amely szerint minden 1 tonna szén-dioxid kibocsátás mintegy 185 USD kárt okoz a teljes globális társadalomnak. Az összesített kibocsátások alapján a háború során keletkezett éghajlati károk becsült költsége meghaladja a 32 milliárd USD-t, azaz, a 12 ezer milliárd forintot. Érdemes figyelembe venni, hogy a tárgyi összeg „csupán” az ÜHG-kibocsátás szempontjából került kiszámításra. Az aknamentesítés, talajcserék, az erdők és vegetáció újratelepítése további súlyos összegeket emészthet fel.

A zöld célok elérése és a háborús eszkaláció nem egyeztethetőek össze

Súlyos önellentmondás van kialakulóban az európai zöld pártok klíma- és háborús álláspontjai esetében. Miközben az egyre erőteljesebb politikai tevékenységeik nyomán Európa igyekszik megvalósítani az ún. zöld átmenetet, a háborúval kapcsolatos politikai nyilatkozataik az eszkaláció és a háború folytatása mellett törnek pálcát. A legnagyobb zöld EP-frakció (The Greens/EFA) november végi közleményében[9] a következőképpen fogalmaz:

„Kötelességünk támogatni Ukrajnát a szabadságért folytatott harcában, ameddig csak szükséges, és továbbra is biztosítani számukra az önvédelemhez szükséges fegyvereket. Fel kell gyorsítanunk a zöldenergia fejlesztését is, hogy megszüntessük Putyin gázától való függőségünket. Emellett a tagállamoknak ki kell terjeszteniük a támogatást az ukrán menekültekre, biztosítva, hogy egyetlen gyermek se maradjon magára.”

Ahogy azt már bemutattuk, az orosz-ukrán háború már eddig is drámai környezeti következményekkel járt, így minden, a háborút elnyújtó, kiszélesítő politikai tevékenység a zöld célokkal ellentétesen hathat.

Következtetések

Az orosz-ukrán háború által okozott éghajlati károk jelentősek, és minden bizonnyal hosszú távú hatással lesznek a globális éghajlatváltozásra. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke és a keletkező károk súlyossága alátámasztja a helyreállítási, és kárenyhítési lépések szükségességét. Az éghajlati károk csökkentése érdekében javasolt a zöld helyreállítási megközelítések alkalmazása a jövőbeni újjáépítési munkálatok során. Továbbá a háborús tevékenységek leállítása és a fegyvernyugvás előmozdítása kulcsfontosságú a klímaváltozással vívott küzdelem eredményessége szempontjából. A háború esetleges elhúzódása, eszkalációja beláthatatlan következményekkel járhat a környezetre nézve, teljes egészében aláásva minden eddigi és minden jövőbeni erőfeszítést az éghajlatváltozás megállítása szempontjából. Továbbá az európai zöld pártok klíma- és háborús álláspontjai között növekvő ellentmondás tapasztalható. Miközben a zöld átmenet megvalósítását szorgalmazzák, háborús politikájuk a konfliktus eszkalációját és elnyújtását támogatja, ami környezeti pusztítást eredményezhet. Ez az irányvonal alapvetően szembemegy a zöld célkitűzésekkel, veszélyeztetve azok hitelességét és megvalósíthatóságát.

„A Kulturális és Innovációs Minisztérium Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program Kooperatív Doktori Program Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.”