nemzetközi kapcsolatok

Szíriában az elmúlt hetekben az új szunnita arab kormány csapatai elfoglalták a kurdok vezette Szíriai Demokratikus Erők (SDF) által korábban ellenőrzött területek nagy részét az ország északi és északkeleti részén. A szíriai kurdok elleni hadműveletekre válaszul, január közepén szíriai arabok és kurdok európai utcákon csaptak össze Németországban, Belgiumban és az Egyesült Királyságban. Ezek az összecsapások voltak az elsők, amelyek egyértelműen az új szíriai erőviszonyok kapcsán robbantak ki, és megzavarták a közrendet Európában. A közelmúltig a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) radikális programja mobilizálta az európai kurdokat, jelenleg viszont a legutóbbi szíriai hadművelet korbácsolja az indulatokat. Ebben a tanulmányban ismertetjük ezeknek az összecsapásoknak a hátterét, hatását az európai migrációs dinamikára, valamint az integrációra jelentett kockázatokat és kihívásokat.

Ahogy Iránban fokozódnak a társadalmi zavargások, és egyre valószínűbbé válik egy második izraeli-iráni háború kitörése, Irán és a síita-szunnita hatalmi harcok a Közel-Keleten újra a figyelem középpontjába kerültek a regionális és globális politikában. Az első iráni–izraeli háború (2025. június 13–24.) gyengítette az iráni rezsimet, de nem veszélyeztette annak fennmaradását, különösen a ballisztikus rakétáinak arzenálját. Irán második stratégiai eszköze – a rakétákon túl – a libanoni, iraki és jemeni síita milíciák, amelyek szintén túlélték a 2025-ös támadásokat, és továbbra is szerepet játszhatnak a régió hatalmi harcaiban. Először is meg kell értenünk a szunnita-síita megosztottságot, annak hátterét és mai szerepét a közel-keleti geopolitikában, valamint azt, hogy ez hogyan befolyásolja a jelenlegi síita-szunnita hatalmi küzdelmeket a Közel-Keleten. Ezután ennek fényében megvitatjuk Irán ambícióit, és azt, hogy kit veszélyeztet Irán terjeszkedése. Végül pedig megvizsgáljuk az iráni rezsimváltás lehetőségeit. Az Egyesült Államok és Izrael nem az egyetlen országok, amelyek támogatják az iráni rezsimváltást; olyan országok is profitálnának belőle, mint Törökország, Azerbajdzsán és a szunnita arab államok (az Öböl-menti államok, Jordánia és Szíria). Az Egyesült Államok számára egy Irán elleni háború vagy rezsimváltás, ha bekövetkezne, az USA-t a régió egyetlen jelentős szereplőjévé tenné, és így minimalizálná az orosz-kínai tengelynek az olajra és a közel-keleti politikára gyakorolt hatását.

Nigéria kritikus fordulóponthoz érkezett, amelynek következményei nem csupán Nyugat-Afrikára és a Száhel-övezetre nézve mélyrehatóak, hanem az európai biztonságpolitikára, az energiadiverzifikációra és a migrációkezelésre is. Afrika legnépesebb nemzeteként és legnagyobb gazdaságaként Nigéria belső dinamikái – demográfiai, politikai és gazdasági folyamatai – messze túlmutatnak a határain. Ez a regionális nagyhatalom azonban egyre növekvő nyomás alatt áll, amely mind magát az országot, mind a tágabb Száhel-régiót destabilizálással fenyegeti, különösen egy olyan térségben, ahol a nyugati befolyás drámaian visszaszorult az elmúlt években Mali, Burkina Faso és Niger geopolitikai átalakulását követően.

Az utóbbi hónapok politikai nyilatkozataiból egyértelműen megállapítható, hogy a védelmi ipar Európa-szerte és uniós szinten is ugrásszerű fejlődés előtt áll. E folyamatot megalapozó intézkedésként 2024. március 5-én az Európai Bizottság az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével közös nyilatkozatban megjelentette az Európai Unió első Védelmi Ipari Stratégiáját (European Defence Industrial Strategy – EDIS), amely 2035-ig fogalmazza meg a Bizottság hosszú távú vízióját, a védelmi ipari kérdések uniós szintű kezelését, az uniós intézmények szerepét és a tagállamok mozgásterét illetően.

A magyar lakosság közel háromnegyede (72 százaléka) ellenzi Ukrajna mihamarabbi felvételét az Európai Unióba – derül ki a Századvég legfrissebb közvélemény-kutatásából. Ukrajna uniós csatlakozásának ügyében az elutasítottság hónapról hónapra erősödik 2023 szeptembere óta.