A szíriai fejlemények hatása az európai bevándorlóközösségekre

Összecsapások szíriai arabok és kurdok között Európában

Németországban 2026. január 20-án több ezer kurd tüntetett különböző városokban, különösen Észak-Rajna-Vesztfáliában. Dortmundban a tüntetők pirotechnikai eszközöket robbantottak, kárt tettek ingatlanokban a város központjában, megsebesítettek hét rendőrt, valamint megrongáltak és betörtek néhány arab gyorsétterembe.[1] Ugyanezen a napon Párizsban is összecsapások törtek ki, amikor a rendőrség könnygázzal oszlatta szét az Invalidusok téren tüntető több ezer kurdot. A tüntetők tűzijátékokat dobáltak a rendőrökre, ami letartóztatásokhoz és a közeli utcák lezárásához vezetett.[2] Az Egyesült Királyságban január 21-én körülbelül 300 tüntető gyűlt össze Manchesterben, hogy tiltakozzon a török és a szíriai kormányerők inváziója ellen az SDF által ellenőrzött területeken Szíriában. Az ellentüntetőkkel verekedésbe keveredtek, rakétákat dobtak a rendőrségre, autók és üzletek rongálódtak meg, egy férfit megkéseltek. Az összecsapások másnap is folytatódtak, a rendőrség nem vett őrizetbe senkit.[3] Belgiumban 2026. január 22-én az antwerpeni Operaház előtt szerveztek tüntetést a kurdok, amelyen körülbelül ötvenen vettek részt. Az észak-szíriai kurdokkal való szolidaritásuk kifejezéseként kurd nemzeti lobogót és a PKK zászlóit emelték a magasba. Egy csoportnyi ellentüntető késsekkel támadt a demonstrálókra, hat embert megsebesítve, közülük ketten kritikus állapotban vannak.[4] Hasonló feszültségek alakultak ki Norvégiában, Ausztriában és Hollandiában is.

Európában a tüntetés és a politikai vélemény kinyilvánításának jogát az alkotmány garantálja. Ha azonban a tüntetők egy idegen országgal kapcsolatos politikai indulatukat fejezik ki, és összetűzésbe kerülnek az ellenvéleményt hangoztatókkal, akkor konfliktusimportról beszélünk, amely a befogadó ország belső stabilitására veszélyt jelent. A tüntetők szerint a Nyugat köteles megvédeni a szíriai kurdokat. Mivel az ilyen megnyilvánulások egyik vagy másik oldal számára inkább politikai érzelmek kifejezésére szolgálnak, mint észszerű véleménynyilvánításra, azok, akik képtelenek kontrollálni az érzelmeiket, vagy rejtett destabilizációs szándékuk van, erőszakhoz folyamodhatnak. Ma számos közel-keleti és afrikai bevándorló közösség él Európában, és ha mindegyikük teret engedne a hazájához köthető érzelmeknek és indulatoknak, Európa a napi összecsapások nyilvános színterévé válna.

A kurd tüntetések résztvevői többnyire fiatal férfiak, akik menedékjogot kaptak Európában, de továbbra is támogatják a PKK-t. Az összecsapásokon és tüntetéseken kívül sokuk szoros együttműködésben áll különféle szélsőbaloldali csoportokkal (mivel a PKK maga is marxista-leninista ideológiát hirdető mozgalom) segítik a propagandájuk terjesztését a közösségi médiában. A kurd tüntetők úgy vélik, hogy a Nyugat megtévesztette őket azzal, hogy segítségüket kérte az ISIS elleni harcban, miközben nem támogatta önállósulási törekvéseiket. Erre azonban korábban nem kaptak egyértelmű ígéretet. Az indulatokat tovább fokozzák a hadműveletek során a kurd civilek ellen elkövetett támadások.

A háttér

A háború előtti Szíria 26 millió lakosával etnikai és vallási szempontból nagyon sokszínű ország volt. Az arabok teszik ki a lakosság körülbelül 90 százalékát, a szunnita kurdok pedig a legnagyobb etnikai kisebbséget, becslések szerint a lakosság 8–10 százalék-át, vagyis körülbelül 1,5–2 millióra tehető számuk. Szíria vallási összetétele a következő: 74 százalék szunnita muszlim, 13 százalék alavita és más síita muszlim, 10 százalék keresztény, 3 százalék drúz. Ezen közösségek az egész országban szétszórtan élnek, nagyobb lélekszámban Damaszkuszban és Aleppóban, valamint az északi és északkeleti területeken, Kamisliben és Haszakában. Jelenleg az SDF ellenőrzi a Haszakai kormányzóságot, amelynek 25 százaléka kurd, míg 70 százaléka szunnita arab, valamint jelentős a keresztények aránya is. Tehát technikailag lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezt a sokszínűséget, és igazolni kurdok autonómiatörekvéseit.[5] Haszaka Szíria olajban, gázban és termőföldekben leggazdagabb kormányzósága, tehát ezen régió nélkül nem lehetséges hatékonyan helyreállítani a szír gazdaságot.[6]

Az Aszad-klán uralma alatt (1971–2024) a kurdok nem követeltek autonómiát vagy függetlenséget. A szíriai kurdok egy része az első világháború után Törökországból érkezett menekültek leszármazottja. A PKK-t Hafez al-Aszad hívta be Szíriába az 1980-as években, és a Törökország elleni nyomásgyakorlásra használta. A kurdok és a PKK sorsa azonban 2011-ben, a szíriai forradalom és polgárháború kitörésével megváltozott. Az Egyesült Államoknak szüksége volt egy milíciára az északkeleti régióban, hogy ellenőrzése alatt tartsa az olaj- és gázterületeket, és blokkolja a rezsim gazdasági forrásait. Az SDF három elemből állt: iráni vagy török állampolgárságú PKK-hoz kötődő harcosok, szíriai kurdok és az ISIS-szel szemben támaszt kereső sivatagi arab törzsi konföderációk. Az Egyesült Államok ebben a szövetségben befolyása egyik fontos pillérét látta, amely megszilárdítja pozícióit Kelet-Szíriában és Nyugat-Irakban.[7]

Aszad bukása után az arab szunniták vették át a kormányzást. Ahmed Huszein es-Sar elsődleges célja Szíria egyesítése és együttműködés a Nyugattal különböző gazdasági és regionális politikai kérdésekben. Az arab törzsi konföderációk támogatják az egységet, és arab identitásuk az új rezsim szövetségesévé tette őket. Az SDF által képviselt kurd szeparatizmus aláásta saját politikai projektjét, és az arab törzsek támogatása nélkül hadereje már nem ütőképes. Ez magyarázza gyors összeomlásukat a kormányerők és az őket támogató török egységek inváziója nyomán. Törökország, amely segítette es-Sar hatalomra jutását 2025-ben, megállapodást kötött a törökországi PKK-val, hogy hagyjon fel az erőszakkal és integrálódjon török állampolgárként. Törökország semmiképpen sem engedné meg, hogy a PKK szíriai ága miniállamot hozzon létre Észak-Szíriában, a török határnál. Washington számára az új szír vezetés szerepe sokkal fontosabb, mint a kurdoké, akikre a háború idején támaszkodott. Egy Törökországgal kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápoló Szíria, amely Izraellel békét köt és amelynek gazdaságát Szaúd-Arábia és Katar támogatja, az amerikai hegemóniát szolgálja a Közel-Keleten. A szíriai kormány kulturális és politikai jogokat kínál a szíriai kurdoknak, így az egyetlen erő, amely a harcok folytatására ösztönzi az SDF-et, az Iránban is működő PKK, amelyet az USA és Törökország terrorista szervezetnek tart. Tom Barrack amerikai különmegbízott szerint az SDF ideje lejárt és a kurdok most már integrálódni tudnak a szíriai társadalomba.[8]

Bár az SDF úgy érzi, hogy az Egyesült Államok elárulta a kurdokat, demográfiai és geopolitikai szempontból a kurd autonómia vagy függetlenség Északkelet-Szíriában soha nem volt napirenden. A terület gazdasági jelentősége miatt egyetlen központi kormányzat sem fogadná el ezen régió elszakadását. A szíriaiak többsége támogatja Szíria egységét, ami stratégiailag lehetetlenné teszi a kurdok számára, hogy ezt a háborút megvívják. Az ISIS harcosait, akik többségükben irakiak vagy európai útlevéllel rendelkeznek (tehát nem szíriaiak), iraki börtönökbe szállították. Az SDF január 18-án integrációs megállapodást írt alá a szíriai kormánnyal, ami a szíriai kurdoknak kedvez, de a PKK-nak nem. Az Irakkal határos területek fokozatosan visszakerülnek az arab törzsek és a szíriai kormány ellenőrzése alá. Az USA most háborúra készül Iránnal és annak milíciáival, így minden geopolitikai tényező az SDF felszámolása irányába mutat.[9]

Az európai megmozdulások jelentősége

Az arab és kurd bevándorlók közötti összecsapások megerősítik, hogy a migráció révén az importált konfliktusok átterjednek az európai társadalmakra. Törökország szíriai kurdokkal szembeni politikája miatt 2019-ben Németországban, Ausztriában, Belgiumban és Franciaországban,[10] a 2025-ös indiai-pakisztáni háború kapcsán az Egyesült Királyságban indiaiak és pakisztániak között történtek hasonló összeütközések.[11] Az elmúlt években az Izrael és a palesztinok közötti konfliktus egyre nagyobb hatással volt az európai társadalmakra.[12] A Közel-Keletről szinte minden jelentős konfliktus átterjedhet Európára, ahol több mint egymillió szíriai migráns él. A Szíriával kapcsolatos megmozdulások kínálják a legújabb példát az importált geopolitikára.

Ezek az összecsapások a politikai lojalitás szempontjából is jelentősek. Amíg a bevándorlók rendszeresen hazalátogatnak és követik a politikai fejleményeket, addig nem tudják függetleníteni magukat etnikai és vallási hátterüktől. Ráadásul a migránsok fogékonyak az érzelmeket felkorbácsoló hírekre és a destabilizáló hatásokra, mivel általában származási országaik médiumait és közösségi médiáját követik. Ez megakadályozhatja őket abban, hogy lojális állampolgárokká váljanak új hazájukban. Ráadásul sok bevándorló háttérrel rendelkező fiatal könnyű célpontja a militáns csoportoknak, amelyek terroristáknak vagy harcosoknak toborozzák őket, hogy a Közel-Keleten vessék be őket, vagy logisztikai és pénzügyi hátteret biztosítsanak, miközben a fiatalok nem tudják kritikával értelmezni a toborzók stratégiai céljait. Az évek során a PKK is széles támogatói hálózatot épített ki az európai bevándorlók körében. [13]

Összegzés

Európai szempontból a közel-keleti válságok átterjedése veszélyt jelent a közbiztonságra és terrorizmus forrásává válhat. Ezen kívül a szíriai arabok és kurdok között a Szíria északkeleti részén zajló konfliktus miatt kialakult jelenlegi ellentétek ismét komoly aggodalmakat váltottak ki a migránsok integrációjának lehetőségével kapcsolatban. Ezek az összecsapások fontos kérdéseket vetnek fel a politikai lojalitásról (vagy lojalitásokról), arról, hogy ezek a lojalitások meddig terjedhetnek, és hogy feladhatók-e az állampolgárság érdekében, mivel sok migráns ma már európai állampolgár, vagy arra törekszik, hogy azzá váljon. A militáns politikai szervezetek és a forrásországok könnyen felhasználhatják a származási helyről hozott etnikai vagy vallási hűséget a Nyugat destabilizálására.

Összefoglaló – Hogyan hatnak a szíriai események az európai migránsközösségekre?

A szíriai kormányerők 2026 elején visszafoglalták az északi területek nagy részét, amelyeket korábban a kurdok vezette SDF ellenőrzött. Ennek hatására több európai országban erőszakos összecsapások törtek ki szíriai arab és kurd csoportok között.

Mit jelent az „importált konfliktus” Európában?

Az „importált konfliktus” azt jelenti, hogy a bevándorlók származási országuk politikai és etnikai konfliktusait áthozzák a befogadó országba.
Ez növeli a közbiztonsági kockázatokat, és gyengítheti a társadalmi integrációt.

Mi a kurd tüntetések társadalmi háttere?

A tüntetések résztvevői jellemzően:

• fiatal férfiak,
• menedékjoggal rendelkező migránsok,
• egy részük kapcsolatban áll a PKK-val,
• gyakran aktívak a közösségi médiában és szélsőséges hálózatokban.

Ez megkönnyíti a radikalizálódást és a politikai mozgósítást.

A PKK:

• marxista–leninista ideológiát követ,
• erős európai hálózata van,
• aktív online propagandát folytat,
• több országban terrorizmushoz köthető szervezetként van nyilvántartva.

Narratíva:

• a Nyugat megtévesztette őket azzal, hogy segítségüket kérte az ISIS elleni harcban, miközben nem támogatta önállósulási törekvéseiket.

Miért változott az USA szerepe Szíriában?

Korábban az Egyesült Államok támogatta az SDF-et az ISIS elleni harcban.
A jelenlegi geopolitikai helyzetben azonban:

• fontosabbá vált Törökország szerepe,
• Washington az egységes Szíriát támogatja,
• a kurd autonómia háttérbe szorult.

Ez hozzájárult az SDF gyors gyengüléséhez.

Miért nem reális a kurd autonómia?

• a térség gazdaságilag kulcsfontosságú,
• a lakosság többsége arab,
• a központi kormányzat nem engedné az elszakadást,
• a régió nélkül nem működne a szír gazdaság.

Ezért az önállósodás geopolitikailag nem megvalósítható.

Milyen kockázatot jelent mindez Európának?

A szíriai konfliktus európai hatásai:

• növekvő utcai erőszak,
• romló közbiztonság,
• gyengülő integráció,
• radikalizáció veszélye,
• származási ország médiájának dominanciája
• terroristahálózatok toborzási lehetőségei.

Európában több mint egymillió szíriai migráns él, ami növeli az átterjedés kockázatát.

Hogyan hat ez a politikai lojalitásra?

Sok bevándorló:

• továbbra is követi származási országának politikáját,
• ottani médiát fogyaszt,
• érzelmileg kötődik régi közösségeihez.

Ez akadályozhatja a befogadó államhoz való teljes kötődést.

Mi a tanulmány fő következtetése?

A kutatás szerint:

• a közel-keleti konfliktusok közvetlenül hatnak Európára,
• veszélyeztetik a társadalmi stabilitást,
• gyengítik az integrációt,
• és hosszú távon biztonsági kockázatot jelentenek.

A migráció és geopolitika összekapcsolódása egyre erősebb tényező Európában.