A szudáni háború és hatása Csádra

Miközben a szudáni háború a harmadik évébe lép, a Gyorsreagálású Támogató Erők (Rapid Support Forces) félkatonai egységei megtámadták a Zamzam tábort, Szudán legnagyobb menekülttáborát Darfúrban, megölve több mint száz embert, és arra kényszerítve több ezer családot, hogy elmeneküljön.[1] A konfliktus nemzetközi rendezésének reményei szertefoszlottak, amikor a Gyorsreagálású Támogató Erők parancsnoka bejelentette egy párhuzamos kormány létrehozását Szudánban.[2] Az elmúlt hetekben a szudáni polgárháború súlyosbodott, ami nemcsak a szudáni menekülteket érinti, hanem a csádi helyzetet is (több mint 760 000 szudáni menekült Csádba).[3] A legutóbbi eszkaláció súlyos következményekkel járhat, és Szudán felosztásának kockázata megnövekedett a nagyhatalmak és más arab országok bevonódása miatt.[4] Ebben az elemzésben röviden megvizsgáljuk a jelenlegi katonai és politikai helyzetet, majd elemezzük, hogyan befolyásolja ez a szudáni menekültek helyzetét Csádban.

A szudáni polgárháború (2023-tól napjainkig) és a jelenlegi eszkaláció

Mohamed Hamdan Dagalo, más néven Hemedti, a Gyorsreagálású Támogató Erők parancsnoka bejelentette egy párhuzamos kormány létrehozását Szudánban. A párhuzamos adminisztráció alapvető szolgáltatásokat nyújtana egész Szudánban, nem csupán a Gyorsreagálású Támogató Erők ellenőrzése alatt álló régiókban. Hemedti kijelentette, hogy az új kormány Szudán egyetlen életképes jövőjét teremti meg, nem pedig egy párhuzamos államot. Azt is közölte, hogy kormánya jelenleg új személyazonosító okmányokat és pénznemet bocsát ki.[5] Ez súlyos eszkalációnak tekinthető, amely csak növelheti Szudán kettéválásának valószínűségét. Továbbá ez meghiúsította a szudáni polgárháború rendezésére irányuló nemzetközi konferencia erőfeszítéseit, amelyet 2025. április közepén tartottak Londonban.[6]

A katonai ellenőrzés szempontjából Kartúm szolgál határként a két tábor között; a szudáni hadsereg irányítja Kartúm nagyobb részét és ellenőrzi Kelet-Szudánt, míg a Gyorsreagálású Támogató Erők nagyjából Nyugat-Szudánt kormányozzák. Ennek megfelelően a Gyorsreagálású Támogató Erők ellenőrzik a Líbiával és Csáddal közös határok nagy részét, ami fontos tényező a csádi menekültek számára. A Gyorsreagálású Támogató Erők számíthatnak Csád és a líbiai Haftár támogatására, aki az Egyesült Arab Emírségek szövetségese, amely a Gyorsreagálású Támogató Erők fő támogatója. Ugyanakkor a szudáni hadseregnek logisztikai előnye van, mivel kizárólagos hozzáféréssel rendelkezik a tengerhez. Míg a szudáni hadsereg ellenőrzi Szudán legtöbb városát, a Gyorsreagálású Támogató Erők uralják Darfúr nagy részét.[7] Ez utóbbi szolgálhat egy felőrlő háború színtereként, amely kifárasztaná a szudáni hadsereget, amíg esetleg megkezdődhetnének a tárgyalások.

A szudáni hadsereg, amely 2025 márciusában legyőzte a Gyorsreagálású Támogató Erőket Kartúmban, most előnyben van a katonai kezdeményezés és a területi terjeszkedés képessége szempontjából. Több elemző szerint, ha nem történik gyökeres változás, például külföldi beavatkozás, akkor néhány hónapon belül a Gyorsreagálású Támogató Erőket teljesen legyőzik. Az Al Fashir körül folyó nyugat-szudáni összecsapások döntő jelentőségűek lesznek, ha a szudáni hadsereg megnyeri ezt a csatát. A szudáni hadsereg több mint egy éve offenzívában van, ami segített számos régió ellenőrzés alá vonásában. Egyrészt e stratégia kulcseleme volt a szövetségkötés és a korábbi lázadók reintegrálása, másrészt a Gyorsreagálású Támogató Erőket belső viták gyengítették.[8]

Az Egyesült Arab Emírségek, a Gyorsreagálású Támogató Erők elsődleges támogatója, úgy tűnik, felismeri, hogy szövetségese nem lesz képes sokáig harcolni. Ennek eredményeként az Egyesült Arab Emírségek sürgette a szudáni konfliktus azonnali leállítását, és egy független civil kormány által vezetett politikai folyamat létrehozását mindkét felet atrocitások elkövetésével vádolva. Az Egyesült Arab Emírségek politikai megoldással próbálja menteni a Gyorsreagálású Támogató Erőket.[9] A szudáni hadsereg azonban elutasítja a háború diplomáciai rendezését, és a Gyorsreagálású Támogató Erők teljes vereségét akarja, kihasználva a legutóbbi katonai sikereit. A szudáni kormány hangsúlyozta, hogy ha a Gyorsreagálású Támogató Erők leállítják a katonai tevékenységüket, lemondanak a nehézfegyvereikről és kivonulnak az általuk ellenőrzött területekről, akkor Szudán nem utasítja el a tűzszünet gondolatát.[10]

A háború befejezésére jelenleg kevés remény van. Ebben csak egy nemzetközi diplomáciai megoldás segíthet, ahol mindkét fél támogatói megállapodnak egy cselekvési tervben, majd nyomást gyakorolnak a szudáni hadseregre és a Gyorsreagálású Támogató Erőkre. Nagy-Britannia 2025. április 15-én békekonferenciát rendezett Szudánról Németország, Franciaország, az Európai Unió, az Afrikai Unió és tizennégy másik ország részvételével, a harcoló felek távollétében. A konferencia 800 millió eurós segélyt ígért a háború sújtotta embereknek, javasolva a humanitárius segélyek csatornáinak megnyitását, és a szudáni hadsereg és a Gyorsreagálású Támogató Erők visszahozását a tárgyalóasztalhoz.[11]

Gazdasági szempontból Nyugat-Szudán az ország leggazdagabb régiója az aranybányáival (különösen Darfúr fővárosa, Al Fashir közelében). A Gyorsreagálású Támogató Erők, amelyek a háború kitörése előtt 2017 óta uralták a régiót, az aranyipart használják fő finanszírozási forrásként zsoldosok fizetésére és fegyverek vásárlására. Az al-Daqlu család, amely a Gyorsreagálású Támogató Erőket vezeti, több vállalkozást is birtokol Darfúrban, beleértve az aranyipart is.[12] A szudáni hadsereg valószínűleg nem lesz képes legyőzni a Gyorsreagálású Támogató Erőket Nyugat-Szudánban, a darfúri terep kihívásai, a Gyorsreagálású Támogató Erők szilárd finanszírozása és az Egyesült Arab Emírségek támogatása miatt. Két forgatókönyv tűnik valószínűnek: 1. visszatérés a 2023-as háború előtti helyzethez, vagyis hatalommegosztás a szudáni hadsereg és a Gyorsreagálású Támogató Erők között; 2. Szudán kettéosztása.

A hatás Csádra és a humanitárius válság

A kétéves háború következtében a szudáni humanitárius válság és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberek válsága, jelenleg a világ legsúlyosabbja az érintett emberek számát tekintve, amit tovább súlyosbít a külföldi segélyek drasztikus csökkentése. Az elmúlt két évben 3,9 millió ember lépte át a határokat a szomszédos országokba biztonságot, élelmet és menedéket keresve, míg az országon belül 11,3 millióan kényszerültek elhagyni otthonaikat, közülük 8,6 millióan a folyamatban lévő konfliktus miatt. Szudán lakosságának kétharmada, vagyis több mint 30 millió ember, köztük 16 millió gyermek, sürgősen humanitárius segítségre szorul. Az ENSZ válságkezelési tervében rendelkezésre álló források csak 10 százalékát különítették el, a szükségletek nagysága ellenére. Az ENSZ gyors pénzügyi támogatásra vonatkozó felhívásai nem tudták mozgósítani a nemzetközi közösséget.[13]

A szudáni háború közvetlen hatással van Csádra, amit bizonyít Mahamat Idriss Déby elnök sürgős látogatása az Egyesült Arab Emírségekbe 2025. április 16-án, amit sok megfigyelő beidézésnek tekint.[14] A szudáni kormány azt is állítja, hogy Csád közvetlenül részt vesz a háborúban, mivel emírségi fegyverekkel és drónokkal megkönnyíti a logisztika továbbítását a Gyorsreagálású Támogató Erőkhöz az Amdjarass Nemzetközi Repülőtéren keresztül. Az ENSZ jelentései nyilvánosságra hoztak több részletet a szudáni Gyorsreagálású Támogató Erőket segítő bonyolult logisztikáról, beleértve a Líbián és Csádon keresztüli ellátási útvonalakat és a nyalai légihidat. Az Egyesült Arab Emírségek szudáni konfliktusban való részvételével kapcsolatos aggodalmak jól dokumentáltak.[15] Emellett a szudáni hadsereg fenntartja, hogy a csádi kormány veszélyezteti Csádot azzal, hogy segíti a Gyorsreagálású Támogató Erőket. A csádi kormány egyre inkább agresszív retorikát folytat a szudáni kormánnyal szemben. Franciaország is szítja ezeket a feszültségeket, talán azért, mert ez nyomást gyakorolna Csádra, hogy francia katonai támogatást kérjen egy esetleges Szudánnal való konfliktus során.[16] Ahogy a konfliktus fokozódik Darfúrban, Csád határai közelében, Csád részvétele egyre jelentősebbé válhat.

A legfrissebb adatok, amelyeket 2025. április 14-én tett közzé Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa, aki ezen a héten látogatott az országba, több mint egymillió szudáni menekültről számoltak be, akik átlépték a határt Csádba. Grandi hangsúlyozta a béke megteremtésének fontosságát Szudánban, hogy elkerüljenek egy még katasztrofálisabb forgatókönyvet.[17] Hadja Lahbib, az EU egyenlőségért, felkészültségért és válságkezelésért felelős biztosa, aki szintén Csádba látogatott 2025. április közepén, azt állítja, hogy minden harmadik szudáni kényszerült elhagyni lakóhelyét, és köztük mintegy 4 millióan a szomszédos országokba menekültek. A menekültek nagy része nő és gyermek és többségük Darfúrból menekült és Csádban keresett biztonságot. Megerősítette továbbá, hogy 2023. április 15. óta mintegy 1 millió ember érkezett Csádba Szudánból, ami jelentős vészhelyzeti reakciót eredményezett. Összesen 21 tábort – újakat és meglévőket – állítanak fel a menekültek megsegítésére.[18]

Tekintettel a Gyorsreagálású Támogató Erőkre nehezedő nyomásra Nyugat-Szudánban, valószínűleg fokozni fogják akcióikat és terrortaktikáikat, hogy a másik felet tárgyalásokra kényszerítsék. Sok csádi szudáni menekült a Gyorsreagálású Támogató Erők áldozata, és Darfúr népe már korábban is szenvedett a Dzsandzsavíd milíciáktól (amelyek a Gyorsreagálású Támogató Erőket alkotják).[19] Ezért a következő hetekben és hónapokban valószínűleg növekedni fog a csádi szudáni menekültek száma. A Gyorsreagálású Támogató Erők támadása a Zamzam – az egyik legnagyobb belső menekülttábor – ellen Darfúrban, ami április 11-én kezdődött, több mint 100 ember lemészárlásához és nemzetközi felháborodáshoz vezetett.[20] Továbbá 2025. április 15-én egy fegyveres csoport (valószínűleg a Gyorsreagálású Támogató Erők tagjai) megrohamozta a Gaga táborban lévő menekültek pénzügyi segélyközpontját Kelet-Csádban. Megsebesítették a központ alkalmazottait és a menekülteket, miközben fegyverrel raboltak el tőlük jelentős pénzösszegeket. Elvitték a menekültek pénzét és elmenekültek az Ad Al-Qaraa régióba, amely kulcsfontosságú átkelőpont Szudán és Csád határai között.[21]

A migráció szempontjából fennáll a kockázata annak, hogy a Gyorsreagálású Támogató Erők, együttműködve szövetségesükkel, Khalifa Haftarral, aki hírhedt az illegális migráció iránti lazaságáról, arra ösztönözhetik a darfúriakat, hogy Líbiába vándoroljanak. Ez lehet a Gyorsreagálású Támogató Erők kísérlete arra, hogy nyomást gyakoroljanak az európaiakra, hogy rákényszerítsék a kartúmi kormányzatot a Gyorsreagálású Támogató Erőknek tett engedményekre. Összességében Líbia stabilizálódott az elmúlt két évben és Olaszország Líbiára gyakorolt nyomása segített korlátozni az illegális migrációt. Ezért lehetséges, hogy Haftar vonakodhat engedményeket tenni a Gyorsreagálású Támogató Erőknek. Azonban ez  lehet a Gyorsreagálású Támogató Erők  utolsó lehetősége a túlélésre, miközben harcolnak a szudáni hadsereg támadásai ellen Nyugat-Szudánban.

Ha Csád lehetővé teszi a Gyorsreagálású Támogató Erők  számára, hogy katonai műveleteket folytassanak Csád területéről, fennáll a kockázata annak is, hogy a háború átterjedhet csádi területre. Ezenfelül Csádot Kartúm bombázással fenyegeti a Gyorsreagálású Támogató Erők lázadóinak nyújtott fegyvertámogatás miatt. N’Djamena fokozta a biztonságot a keleti határán, de belső fenyegetések érkezhetnek az északi szudáni támogatású lázadóktól.[22] A szudáni konfliktus egyik szereplője, Csád pénzügyi támogatást kap az Egyesült Arab Emírségektől, hogy katonai segítséget nyújtson a Gyorsreagálású Támogató Erőknek.[23] E tekintetben Déby elnök tucatnyi magas rangú csádi katonatisztet bocsátott el a szudáni háborúval kapcsolatos álláspontjával szembeni ellenállás miatt. Az érintett tisztek többsége a zaghawa népcsoporthoz tartozik, amely Csád domináns etnikai csoportja és 1990 óta hatalmon van. Míg Déby elnök támogatja a Gyorsreagálású Támogató Erőket, néhány csádi zaghawa csatlakozott a szudáni zaghawákhoz, akik segítik a szudáni hadsereget a Gyorsreagálású Támogató Erők ellen.[24]

Következtetés

Miközben a szudáni polgárháború a harmadik évébe lép, a nemzetközi diplomáciai erőfeszítések (különösen a Londoni Konferencia) ellenére a béke esélyei Szudánban csekélyek. A Gyorsreagálású Támogató Erők, amely létéért küzd és a szudáni hadsereg, amely kezdeményezéseivel akár megnyerheti a háborút, heves harcban áll Nyugat-Szudánban (egy aranyban gazdag területen). Ha a Gyorsreagálású Támogató Erők  legyőzik a szudáni hadsereget Nyugat-Szudánban, komoly esély van az ország felosztására. Egyelőre a szudáni hadsereg offenzívában van. Elmondható, hogy ez a háború jelentős humanitárius hatással volt szomszédaira, mivel több mint egymillió szudáni menekült Csádba. Fennáll annak a kockázata, hogy a válság átterjedhet Líbiára, ha a Gyorsreagálású Támogató Erők eszközként használják a menekülteket, hogy Líbia felé tereljék őket. Emellett felmerül a veszélye annak is, hogy a katonai konfliktus átterjedhet Csádra, amely az Egyesült Arab Emírségek anyagi hozzájárulásával katonai támogatást nyújt a Gyorsreagálású Támogató Erőknek. További megfontolandó tényező még az is, hogy a vezető tisztségviselőket adó zaghawa törzsön belüli feszültség van azzal kapcsolatban, hogy a Gyorsreagálású Támogató Erőket vagy a szudáni hadsereget támogassák-e.