A döntéssel az egyik fő probléma, hogy szembemegy az uniós alapszerződések szellemével is, miután a schengeni kötelezettségek teljesítése érdekében a határokat meg kell védeni az illegális migrációtól, egy szuverén államnak pedig ama jogát, hogy a menedékkérelmek benyújtására ellenőrzött körülmények között adjon lehetőséget, jelenleg az unió elsődleges jogforrásai sem tiltják.

A helyzet az Európai Bíróság döntésével ellentétben az, hogy a jelenlegi magyar szabályozás és gyakorlat megfelel az uniós jog követelményeinek, illetve a vonatkozó nemzetközi jogi elvárásoknak. A magyar állam nem szabadságmegvonást hajt végre; itt érdemes emlékeztetni az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által 2019. november 22-én hozott ítéletre, amely a magyar államnak adott igazat. A röszkei tranzitzónában való tartózkodás nem számít jogellenes fogva tartásnak – mondta ki másodfokú döntésében az EJEB.

A közösségi intézmények egyes közelmúltbeli döntései, illetve a döntéshozatal előkészítésébe a szakmainak láttatott oldalon bevont szervezetek saját finanszírozási hátterükkel jól mutatják, hogy a Soros György amerikai üzletember alapítványi hálózata által gyakorolt gazdasági és politikai befolyás igen jelentősnek mondható Brüsszelben.

Például az Európai Bizottság által indított, az intézmény első jogállamisági jelentéséhez kapcsolt konzultációban magyar részről az Amnesty International Magyarország, a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a Romaversitas Alapítvány, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), valamint a Transparency International Magyarország működött közre. Ezen szervezetek pénzügyi háttere alapján világos, hogy milyen politikai jellegű indíttatásra születnek Magyarországgal szemben elítélő döntések az Európai Unió egyes intézményeiben. Olyan szervezetek közreműködése révén, amelyek mögött nincs kimutatható társadalmi támogatottság.

Például a Magyar Helsinki Bizottság 2018-as beszámolójából kiderül, hogy a jogvédőnek mondott nem kormányzati (valójában nagyon is politikai karakterű) szervezet a maga közel 500 milliós éves bevételén belül mindössze 5 millió forintot gyűjtött be a magyarországi adófizetők egyszázalékos adományaiból. A „helsinkiek” a legnagyobb arányú hozzájárulást Soros György alapítványi birodalmától, az Open Society Foundations révén szerezték – 2018-ban öt különböző célra összesen 113 millió forintot. Emellett 100 millió forintot kaptak az Európai Bizottságtól is hét jogcímen, ami jól mutatja az EU intézményi összefonódását a Soros-pénzelte NGO-kkal. Nem véletlen, hogy Brüsszel a korábbi értesülések szerint a magukat jogvédőként definiáló liberális NGO-k támogatását célzó program finanszírozását háromszorosára – mintegy 640 millióról 1,8 milliárd euróra – emelné a 2021–2027-es uniós költségvetési keretben.

A Romaversitas Alapítvány szakmai tárgyilagossága is megkérdőjelezhető, ugyanis a szervezet 2018-ban az Open Society Institute Budapest Foundationtől, az Open Society Institute-tól és az ugyancsak Soros-hátterű Roma Education Fundtól összesen mintegy 95 millió forintnak megfelelő támogatást kapott. A K-Monitornak szintén 2018-ban több mint 18 millió forinttal, míg a Transparency International Magyarországnak megközelítőleg 40 millió forinttal egyenértékű dollártámogatás jutott Soros György alapítványi hálózata révén. Megállapítható, hogy a Brüsszelben a Magyarországgal kapcsolatos jogvitákban szakmai tanácsadást végző NGO-k évente összesen sok százmillió forintnak megfelelő Soros-támogatásban részesülnek, ami erősen megkérdőjelezi a hazánkkal kapcsolatosan születő egyes döntések objektív szakmai hátterét.

A fenti fejleményeknek fontos szerepe lehetett abban, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikkét politikai fegyverré tették Brüsszelben. Az EUMSz. említett cikke teszi lehetővé, hogy a bizottság – ha úgy látja, hogy egy tagállam valamely kötelezettségét nem teljesítette – külön eljárásban az Európai Bírósághoz is fordulhat a nemzetállamokkal szemben. Emellett sok esetben a bíróság jogértelmezési, úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárásait is az egyes tagállamok politikai megregulázására használják Brüsszelben.

A bíróság mostani, sürgősségi eljárásban meghozott jogértelmezési döntése azért is fontos a testület felelőssége szempontjából, mert az uniós jogszabályok korrekt értelmezésével vagy érvényességével kapcsolatban jelenleg az Európai Unió Bíróságától kérhetnek iránymutatást az egyes nemzeti bíróságok. A magyar eljárás összeegyeztethető az uniós joggal, ugyanakkor a meghozott ítélet alapján foganatosítani kívánt gyakorlat, sugallt szabályozási keret valószínűleg ellentétes lenne Magyarország Alaptörvényével, ezért a döntés jogi következményeit a magyar fél részéről alkotmányossági szempontú vizsgálatnak is alá kell vetni.