NGO-radar

Valamit nem találsz?

TOVÁBB A SAJTÓSZOBÁBA

Alapvetés, hogy a korrupció sem az államnak, sem az adófizetőknek nem kedvez. A nyugati világ demokratikus hatalmi berendezkedése óta mégis napi szintű diskurzust élvez a korrupció – vélt vagy valós – felmerülése, az ellene folytatott harc mértéke és annak sikeressége. Mindemellett a közvélemény a sajtón, míg a nagybefektetők az NGO-k támogatásán és véleményalkotásán keresztül kívánják az erről szóló vitákat olyan mederbe terelni, amelyek inkább az ő malmukra hajták a vizet, nem pedig valós problémákra – a pozitívumok elismerése mellett – hívják fel a figyelmet. Ahogyan sok másik témában, a kérdés itt is az, hogy ezek a „nemzetközi vélemények” mennyire állnak közel vagy távol a valóságtól. Csak azért, mert a büntető igazságszolgáltatást a nehezen felderíthető korrupció tényállása kihívások elé állítja, nem megoldás, hogy azt hagyják működni, vagy nem küzdenek ellene rendesen. Mint ismeretes, Soros György élen jár a korrupciófigyelés finanszírozásában, miközben korábban számos korrupciós ügyben érintett volt.

Hiába az Európai Unió valaha ismert legnagyobb korrupciós botránya, hiába Magyarország történelmi megállapodása az EU-val, a Transparency International kizárólag Magyarország lejáratásával foglalkozik. A brüsszeli botrány bőven szolgáltat indokot arra, hogy az NGO-k önmagukat és Brüsszelt is górcső alá vegyék, de a legutolsó elemzésük szerint nem ezért fizetik őket: az NGO-k továbbra is nagyhatalmi érdekeket szolgálnak.

A Human Rights Watch nevű nemzetközi NGO, politikailag erősen liberális elkötelezettségű New York-i székhelyű szervezet, a 2022-es országgyűlési választások vonatkozásában, bíráló és több helyen nem megalapozott kritikákat megfogalmazó 85 oldalas, módszertanilag nem meggyőző, azaz szakmailag nem kellően megalapozott riportot készített hazánkról. Pénzügyi tekintetben a Soros György finanszírozta Nyílt Társadalom Alapítványok hálózatához kötődő szervezet a dokumentumban azt állapította meg, hogy Magyarországon a személyes adatok törvényi, illetve hatósági védelme nem megfelelő módon biztosított, ezáltal pedig súlyosan sérülnek a jogállamisági alapelvek.

Egy politikai akcióbizottság – amely bármely legális forrásból gyűjthet adományokat – nem fogadható el republikánus értékrendűnek, ha megalapítását követően rögtön a sajátjai, esetünkben Donald Trump ellen fordul, és ezáltal lehullik a lepel valós céljairól. Azon túl, hogy ezen szervezet által a republikánusok körein belül lévő belharcok végül nyilvános politikai támadásba fordulnak át, a helyzetet tovább árnyalja a balliberális birodalomtól azonnal érkező dollármilliós támogatás. Kérdésként merül fel, hogy akkor ki is az igazi republikánus, de végül egyértelműen látható a politikai szándék, ha a szervezet kritikája Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz is elért.

Az európai uniós költségvetési források felhasználásának ellenőrzéséről szóló törvényi rendelkezések jelenleg címlapvezető híreknek minősülnek. A magyar kormány az Európai Bizottsággal való eredményes párbeszédet követően törvénnyel hozott létre egy mindentől független, eddig a magyar történelemben példátlan, korrupcióellenes hatóságot, az Integritás Hatóságot. A Transparency International, mint a függetlenség állítólagos nemzetközi nagykövete jogot formál arra, hogy részt vegyen az új hatóság felállításában. Delegáltak ajánlásával újfent tudomásunkra hozza, hogy szerinte mit is jelent a függetlenség.

Az alapvető emberi – és egyesek szerint az attól el nem különíthető menekültügyi – jogok kiemelt képviseletét itthon a TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság vindikálja magának. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon ezen jogok képviselete hiánypótló vagy inkább más érdekeket kiszolgáló célokat valósít meg. Amíg Magyarország és az Európai Bíróság álláspontja megegyezik abban, hogy a közéletre és a nyilvános vitára jelentős befolyással bíró civil szervezetek részére nyújtott támogatások átláthatósága a jövőben is nemzetközi és egyben alkotmányos érdek, addig a TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság, mint az emberi jogok Magyarországon egyedüliként felkent védelmezői, ezen álcájuk mögé bújva, jelentős külföldi finanszírozás felhasználásával kormányellenes és politikai tevékenységet végeznek. Mindeközben a Magyar Állam érvelését az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság is elismeri.

Európában háború dúl, a kontinensnek soha nem látott, mindenre kiterjedő energiaválsággal kell megküzdenie, de Brüsszel továbbra is a saját – elsősorban a migrációt és a szélsőséges politikai irányzatok elutasító – tagállamai ellen folytat ideológiai hadviselést. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének legfrissebb jelentése, amely többek között a Soros György által finanszírozott, magukat jogvédőként és civilként aposztrofáló NGO-k riportja alapján készült, számos valótlan állítást fogalmaz meg Magyarországgal szemben és hazánk működésével kapcsolatban. A dokumentum, vélelmezhetően a júliusban megjelenő, az Európai Bizottság által publikálásra kerülő jogállamisági jelentés számára szolgál majd hivatkozási alapként.

Az Emmanuel Macron által javasolt Európai Politikai Közösség egyértelmű támadásként értékelhető a szuverén egyenrangú nemzetállamokkal szemben, ráadásul egy olyan elképzelésen alapul, amely az Európai Unió története során többször is elbukott – a későbbi bővítések akadályozása és a szuverenitásvesztés veszélye miatt. Egy ilyen, új politikai szervezet létrehozása egybevág Brüsszel föderalista törekvéseivel, amelynek égisze alatt a balliberális politikusok az alapszerződéseket is módosítanák, a tagállami szuverenitás csökkentését és a gazdag elit hatalmának a koncentrálását zászlajukra tűzve.

Az Európai Bizottság múlt héten nyilvánosságra hozott irányelvre vonatkozó javaslata jogokat vonna meg az állami szervektől, mert Brüsszel értelmezésében azok stratégiai perek által lehetetlenítik el az újságírók és a civil élet szereplőinek munkáját. A valóság ezzel szemben az, hogy a stratégiai perek rendszerdöntő technikája a balliberális oldal által alkalmazott módszer, amely Saul Alinsky egykori radikális kommunista tételeire vezethető vissza. Az NGO-k visszatérően alkalmazzák a stratégiai perek eszközét annak érdekében, hogy politikai nyomás alá helyezzék a nemzeti kormányokat és rombolják az állami intézményrendszerbe vetett közbizalmat.

Az Európai Bizottság folytatja azt az intervenciós kísérletsorozatát, amelynek keretében különböző, jogi köntösbe bújtatott jelentések hasábjain marasztalja el a nyílt társadalmak eszmerendszerét magukénak nem valló országokat. A Sargentini-jelentés és az elmúlt két évben napvilágot látott jogállamisági országriportok mind politikai támadásként értékelendők a nemzeti szuverenitás mellett és az illegális migráció ellen kiálló tagállamokkal szemben, hiszen az azokban foglalt, jogszabályokkal és tényekkel egyértelműen cáfolható vádakat aránytalan mértékben csak Lengyelországgal és Magyarországgal szemben fogalmazzák meg. Ezen empíriák alapján az idei jelentéstől sem várható, hogy pozitív képet fessen a demokrácia állapotáról hazánkban, ehelyett vélelmezhetően a Soros György által finanszírozott NGO-k mecénásuk által tollbamondott véleményét fogja visszatükrözni, megfelelve a brüsszeli balliberális narratívának.

Brüsszel úgy kíván érvényt szerezni a politikai akaratának, hogy saját keretrendszert kialakítva, uniformizálja a jogállamiság mindezidáig egyetemesen elfogadott definícióval nem rendelkező fogalmát, majd azok az országok, akik nem felelnek meg a nyílt társadalmak szempontrendszerének, antidemokratikus bélyeget kapnak. A vádakat a Soros György által finanszírozott NGO-k, mint „jogállamisági szereplők” és jogállamszakértők képviselik, akik a függetlenség látszatába burkolózva fogalmazzák meg politikailag motivált érveiket. Brüsszel azáltal, hogy egyre szélesebb jogköröket biztosítana a civil szervezeteknek, és mind nagyobb beleszólást engedne nekik a jogállamisági mechanizmus alakításába, jelentős hatalmat adna a senki által meg nem választott (így elvben le sem váltható), népi legitimációval nem rendelkező NGO-k kezébe, akik így szignifikáns befolyással vennének részt a belpolitikai történések alakításában, Soros György akaratát érvényesítve. Az NGO-k döntéshozó szerepbe helyezése végső soron a népszuverenitás felszámolását jelenti.

Közeledve a 2022-es országgyűlési választásokhoz, az elmúlt időszakban a nemzetközi baloldali hálózat szereplői ismét éles bírálat tárgyává tették a magyar választási eljárást, valamint az ahhoz kapcsolódó folyamatokat. Az European Council On Foreign Relations (ECFR) jóslatában azt állítja, hogy Orbán Viktor el fogja veszíteni az áprilisi választásokat, de az eredményt megkerülve, megtartja a hatalmat. Az Unhack Democracy szervezete pedig nemzetközi beavatkozást sürget, mert álláspontja szerint Magyarországon nem biztosítottak a tisztességes választások lebonyolításának feltételei. Ha azonban megvizsgáljuk a hatályos magyar jogi szabályozást, az EBESZ 2018-as magyarországi országgyűlési választásokról készített jelentését, valamint a most megszólaló szervezetek hátterét, világos képet kapunk arról, hogy valójában a nemzetközi baloldali hálózat újabb, politikai alapon szerveződő delegitimációs törekvéseinek vagyunk tanúi.

Márki-Zay Péter politikáját az előválasztáson aratott győzelme óta még hangsúlyosabban Soros György és a globalista erők érdekeinek kiszolgálása határozza meg. A bevándorlás és az LMBTQ-lobbi nyílt támogatása, a rezsicsökkentés elleni harc, valamint a minimálbér eltörlésének kívánalma mind meghatározott célt szolgálnak – a nemzetközi baloldali hálózat politikai és pénzügyi támogatásának megszerzését. Ennek a stratégiának régmúltra visszatekintő hagyományai vannak a hazai baloldalon, melyhez az ellenzék miniszterelnök-jelöltje minden jel szerint kiválóan alkalmazkodik, így nem véletlen, hogy a közelmúltban a Soros-hálózat számos vezető alakjával tárgyalóasztalhoz ülhetett. Ugyanakkor nem kétséges, a globalista érdekeknek történő feltétel nélküli megfelelés nemcsak Magyarország szuverenitását veszélyeztetné, hanem az életszínvonal drasztikus romlásához is vezetne.

Brüsszel egyre nagyobb beleszólást engedne az NGO-knak a jogállamisági mechanizmus alakításába, ezáltal mind jelentősebb hatalmat adva a nem kormányzati szervezetek kezébe, akik így – meg nem választott aktorként – szignifikáns befolyással vennének részt a nemzeti politikai történések alakításában, Soros György akaratát érvényesítve. Az NGO-k döntéshozó szerepbe helyezése a népszuverenitás felszámolását jelenti. Ezzel kiiktatva azt a demokratikus alapelvet, miszerint minden hatalom forrása a nép, amely ezen hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.

A Városháza értékesítésének ügye nem csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy a baloldal politikájának továbbra is szerves részét képezi a nemzeti vagyon kiárusításának gondolata, hanem egy többszintű, a fővárosi ingatlanértékesítéseket behálózó és jutalékrendszeren alapuló mechanizmusra is rávilágított, mely a baloldali döntéshozók és a hozzájuk kötődő üzleti körök között szerveződhet. A nyilvánosságra került dokumentumok és felvételek ellenére, továbbra sem vizsgálódnak az ügyben a korrupció következetes üldözését rendszeresen számonkérő oknyomozó újságírói csoportok. E jelenség azonban nem előzmény nélküli, ugyanis ha megvizsgáljuk a közelmúlt legjelentősebb korrupciós vagy korrupciógyanús baloldali ügyeit, akkor hasonló kettős mércével találkozhatunk. Mindez nem véletlen, hiszen ezeket a szervezeteket külföldi NGO-k finanszírozzák hatalmas összegekkel, céljuk pedig valójában nem a korrupció elleni harc, hanem a nemzetközi baloldali hálózat intervenciós stratégiájának végrehajtása.

Korábban is egyértelmű jelei voltak annak, hogy Brüsszel be kíván avatkozni a magyarországi választásokba, azonban az Európai Bizottság most nyilvánosságra hozott javaslatcsomagja még a korábbi intervenciós kísérletekhez képest is szintlépésként értékelhető. Ezzel a lépésével a szerződések őreként definiált testület, nemcsak a tagállami szuverenitás elvével megy szembe, hanem azon alapszerződésekkel is, melyek az európai integráció lényegét adják. A Bizottság egy olyan normacsomagot fogadott el, mely kizárólag egy célt szolgál: a nemzeti választásokba történő direkt beavatkozás lehetőségét. Kiindulva a múlt tapasztalataiból, az új eszköz alkalmazását is a jogállamisági jelentések kapcsán már megismert, a nemzetközi baloldali hálózat által következetesen alkalmazott kettős mérce fogja jellemezni.

Az Európai Parlament 2019. október 10-én elfogadott állásfoglalása nemzetközi jogba ütközőnek minősítette a választásokba történő külső beavatkozást, ennek ellenére az Európai Bizottság tovább folytatja az intervenciós kísérleteit a 2022-es magyar országgyűlési választásokba. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz által finanszírozott pályázatot a több ponton is Soros Györgyhöz köthető Magyar Jeti Zrt. nyerte el, megszerezve a jogot és a támogatást, hogy létrehozza a Magyar Digitális Média Obszervatóriumot, amelyen keresztül a nyílt társadalmak eszmerendszerét valló szerkesztőségek delegáltjai korlátozhatják az interneten megjelenő tartalmakat, ezzel megsértve az információhoz való hozzáférés, illetve a véleménynyilvánítás szabadságának alapjogát, végső soron pedig befolyásolva a fél éven belül esedékes választások kimenetelét. Az ilyesfajta, közéleti aknamunkát végző „megfigyelőközpontok” finanszírozása nem más, mint pénzzel szerzett politikai befolyás, ami valójában globális korrupció, és mint ilyen, összeegyeztethetetlen a demokratikus működéssel, és mielőbbi fellépést követel.

Régóta megfigyelhető, hogy a nemzetközi baloldali erők – a nyílt társadalom koncepcióját képviselő nem kormányzati szervezetekkel karöltve – politikai eszközként tekintetnek a klímavédelem ügyére. Stratégiájuk lényege, hogy a valódi, politikai haszonszerzésre irányuló szándékaik elrejtésével egy nemes célkitűzés mögé bújva igyekeznek megszólítani a túlnyomórészt fiatalabb korosztályokhoz tartozó választókat, akikben szavazóbázisuk lehetséges utánpótlását látják. Tekintettel arra, hogy az amerikai spekulánshoz, Soros Györgyhöz köthető NGO-hálózat jelentős szerepet játszik a környezetvédelem politikai szempontoknak történő alárendelésében, érdemes közelebbről megvizsgálni e szervezetek nemzetközi és hazai tevékenységét a témában.

Az Európai Parlament korábban a tagállami választások befolyásolása ellen foglalt állást Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) delegációja három napot töltött Magyarországon, hivatalosan azzal az indokkal, hogy a magyar jogállamiságról tájékozódjon, információt szerezve arról, változott-e valamit annak helyzete a 2018-ban elindított un. 7-es cikkely szerinti eljárás óta. Utóbb azonban világossá vált, hogy a látogatás valódi célja azonban vélhetően az európai baloldal azon törekvésének a megvalósítása, hogy különböző – részben az EU-s alapszerződésekkel összeegyeztethetetlen – intervenciós eszközök révén beavatkozzon a 2022-es országgyűlési választásokba, és hatalomra segítse a brüsszeli érdekeket kiszolgáló magyar baloldalt.

2021. szeptember 29-én Magyarországra érkezett a LIBE-bizottság hét európai parlamenti képviselője, hogy „tájékozódjanak a helyi viszonyokról”, ezt pedig jelentős részben a kormánnyal kritikus és ellenséges szereplőkkel folytatott beszélgetések során teszik meg, ráadásul számos olyan nem-kormányzati szervezet képviselőivel találkoznak, akik jelentős támogatást kapnak mind az Európai Uniótól, mind a Nyílt Társadalom Alapítványtól. Az NGO-k kapcsolata a LIBE-bizottsággal és Soros Györggyel egyértelműen kimutatható.

Regisztráció

Registration

Add Your Heading Text Here

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis aute irure dolor in reprehenderit in voluptate velit esse cillum dolore eu fugiat nulla pariatur. Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.

Frissítettük feltételeinket