Migrációs mérleg Svédországban a tények és az adatok fényében

2024-ben a svéd lakosság körülbelül 64,6 százaléka volt etnikailag svéd, míg a fennmaradó 35,4 százalék túlnyomórészt bevándorlók és leszármazottaik Európából, a Közel-Keletről, Afrikából és Ázsiából származnak.[1] A leggyakoribb származási országok: Szíria, Irak, Szomália, Irán és Afganisztán. A külföldön született lakosság lélekszáma az EUROSTAT adatai szerint 2024 decemberében 2.169.296 fő volt,[2] vagyis az ország 10,5 milliós lakosságának mintegy 20 százaléka született külföldön. Svédország elsősorban menedékkérőket vonzott, így nem alakult ki munkavállalói bevándorlási hullám. Bár az 1950-es években volt egy kisebb beáramlás dél-európai és török vendégmunkásokból, az első jelentős nem európai bevándorlóhullám az 1980-as és 1990-es években érkezett Svédországba menedékkérőkkel.

Napjainkban Argentína és az Egyesült Államok után, mintegy 45.000 fős diaszpórával, Svédország ad otthont a harmadik legnagyobb chilei közösségnek, akik 1973 és 1990 között Augusto Pinochet kormánya elől menekültek. Az 1980-tól 1988-ig tartó iraki–iráni háború során közel 7000 iraki és 27.000 iráni menekült kapott letelepedési engedélyt Svédországban. Az 1990-es években a balkáni háborúk jelentős bevándorlást eredményeztek az egykori Jugoszláviából, több, mint 100.000 bosnyák és 3600 koszovói albán kapott menedékjogot. Majd az Egyesült Államok 2003-as iraki inváziója újabb bevándorlási hullámot indított, miközben elterjedt, hogy a svédek barátságosak a menedékkérőkkel. 2015-ben több, mint 160.000 ember kért menedéket főként Szíriából, bár sokan voltak az afgánok és az irakiak is. Akik menedékjogot kaptak Svédországban, családegyesítési eljárást kezdeményeztek, ami jelentősen növeli a közel-keleti – különösen szíriai, iraki és afgán – bevándorlók arányát. A svéd bevándorláspolitika utóbbi években történt szigorításai ellenére, 2014 és 2022 között továbbra is jelentős számban érkeztek szíriaiak. 2022 óta a legnagyobb bevándorlási hullám Ukrajnából jött, körülbelül 47.000 ember.[3]

Svédország nyitott bevándorlási politikája komoly terhet rótt az ország gazdaságára, ezért a svéd kormány 2023-ban úgy döntött, hogy jelentősen korlátozza a menedékkérők beérkezését, a kérelmek számát körülbelül 9000-re csökkentve. Emellett programot indított a szakképzett munkavállalók behívására, miután nem sikerült jelentős számú külföldi szakképzett munkavállalót vonzania. Szigorúbb feltételeket vezettek be a családegyesítés és a svéd állampolgárság tekintetében is. Intézkedéseket tettek a diákvízumrendszer megkönnyítésére, és lehetőségeket teremtetek külföldi kutatók és PhD-hallgatók számára.[4] Ezek az erőfeszítések visszafogták a humanitárius bevándorlást. A korlátozó intézkedések azonban későn érkeztek, tekintettel a bevándorlás jelentős demográfiai súlyára. Ahogy másutt is, a migránsok rendszerint feltérképezik az új szabályozások joghézagait, amelyek lehetővé teszik a kivételes bánásmódot. Az áramlás folytatódik munkavállalási vízumkérelmeken, családegyesítésen vagy menedékkérésen keresztül.

Az integráció kudarca: városi zavargások és no-go zónák

A svéd jóléti államot túlterhelte a gazdasági válság és a menedékkérők beáramlása, ami súlyos következményekkel járt, mint például a városi zavargások és no-go zónák kialakulása. A zavargások gyakorisága és kiterjedése a társadalmi dezintegráció egyik legjobb mutatója. Svédországban volt az egyik legmagasabb ezeknek a száma 2008 és 2023 között. Tizenöt év alatt 10 városi zavargásra került sor a következő incidensekkel: a 2008-as malmői mecsetzavargások, a 2009-es malmői Izrael-ellenes, a 2010-es és 2017-es rinkeby-i, a 2013. májusi és decemberi stockholmi, a 2016-os, 2020-as és 2022-es országos zavargások és a 2023-as Korán-égetés miatti zavargások.[5] Ezek lokális erőszakból (Malmö vagy Stockholm külvárosaiból indulva) országos városi zavargásokká duzzadtak. Ez arra utal, hogy a bevándorláspolitika jelentős problémákkal küzd és a bevándorlók svéd társadalommal szembeni ellenérzése erősödött.

A városi zavargások egyik fő oka a svéd jóléti modell válsága. A gazdaság évtizedek óta visszaestést mutat a 2008-as pénzügyi válság, a versenyképesség csökkenése miatt folyamatban lévő európai gazdasági válság, a koronavírus-járvány okozta világválság és az ukrajnai háború okán. A bevándorlóknak nagy elvárásaik vannak, hiszen azért jöttek, hogy kihasználják a jóléti állam kínálta előnyöket.[6] A valóságban azonban egy olyan államban élnek, amely már nem tudja fenntartani a második világháború után gyökeresen más körülmények között született jóléti rendszert. A migránsok az elkövetett bűncselekmények miatt egyre erősebb társadalmi ellenérzéssel is szembesülnek, és azzal az elvárással, hogy dolgozzanak, illetve hozzájáruljanak a gazdasághoz és integrálódjanak.[7]

A hivatalos adatok szerint Svédországban akár 59 „no-go zóna” is van, úgynevezett sebezhető területek, ahol a rendőrség nem képes ellátni a feladatát, vagy ahol az őshonos lakosság alig tud áthaladni zaklatás vagy támadás nélkül. Ebből jelenleg összesen 27 a „sebezhető terület”, 15 a „kockázati terület” és 17 a „különösen sebezhető terület”. Míg 2017-ben 200.000 fő, a lakosság 2 százaléka élt különösen sebezhető területeken, 2023-ban már körülbelül 550.000 ember, az ország lakosságának 5 százaléka.[8] A rendőrség becslése szerint körülbelül 5000 bűnöző és 200 bűnözői hálózat működik ezekben a régiókban.[9] 2024. április 25-től a svéd rendőrség jogot kapott arra, hogy „biztonsági zónákat” hozzon létre, ahol bűncselekmény gyanúja nélkül is átkutathatnak személyeket és járműveket. Egy biztonsági zóna minősítése két hétig marad érvényben, de szükség esetén meghosszabbítható.[10]

E területek a bandaháborúkról, a támadások, lopások és gyilkosságok magas arányáról ismertek, amelyeket a bűnüldöző szervek nem képesek vagy nem hajlandóak felügyelni. A bandaerőszak eszkalációja következtében Svédországban az egyik legmagasabb a szervezett bűnözői szervezetek közötti leszámolások aránya Európában. A statisztikák szerint átlagosan naponta egy lövöldözés történik, és 2023-ban 53 embert lőttek le vagy öltek meg. A svéd rendőrség és a kormány erőfeszítései ellenére nem történt említésre méltó előrelépés az erőszak csökkentésében ezeken a területeken.[11] 2017-ben a göteborgi különösen sebezhető területeken a 15 évesek kevesebb mint fele szerzett elég pontot a középfokú oktatáshoz. A város Bergsjön kerületében a 15 évesek 69,8 százaléka hagyta el az alapfokú oktatást anélkül, hogy elérte volna a számtan és írástudás szükséges szintjét a középfokú tanulmányok megkezdéséhez, szemben a 17,5 százalékos országos lemaradási átlaggal.[12]

A kudarcok és feszültségek miatt az állam egyre kevésbé tudja fenntartani ellenőrzését ezen zónák felett, a bevándorlók elhagyatottnak érzik magukat, egyre jobban meggyökerezik a vallási fanatizmus és a bandaszellem, egyre több fiatalt vonzanak a bandák, vagy iszlamista csoportok.[13] Albánia után Svédország áll a második helyen a bandaerőszak terén: több embert öltek meg, mint bármely más európai országban, valamint itt a legmagasabb az egy főre jutó lőfegyver által okozott halálozási arány Európában.[14]

A svéd modell jövője

2024 szeptemberében a svéd kormány bejelentette, hogy 2026-tól a jelenleg körülbelül 978 dolláros felnőttenkénti támogatást több, mint 34.000 dollárra (350.000 svéd koronára) emelik azok számára, akik önként hazatérnek származási országukba.[15] Erre azután került sor, hogy 2023-ban mindössze 70 esetben nyújtottak be önkéntes visszatelepítési kérelmet.[16] Egy 2022-es felmérés szerint a menedékkérők 79 százaléka meglátogatta származási országát vakáció céljából.[17]

Az ukrán és szíriai menekültekkel a migráció költsége hatalmas lett Svédország számára.[18] Ráadásul a svéd kormánynak növelnie kell az integrációs kezdeményezésekre szánt költségvetését a további társadalmi problémák megelőzése érdekében.[19] A 2025-ös költségvetés 513 millió svéd koronát irányzott elő a migrációval kapcsolatos kiadásokra. A kormány becslése szerint ez az összeg 2026-ban várhatóan 2559 millió lesz.[20] A kormány célja összesen ezer őrizeti hely létrehozása, a lehető leggyorsabban, a kitoloncolási rendelkezések hatékonyabb végrehajtása érdekében.[21] Visszaküldéssel összesen 86.400 ember távozott Svédországból 2024-ben, ami 18 százalékos növekedés 2023-hoz képest.[22]

2015-ben Svédország 163.000 menedékkérőt fogadott be és 6 milliárd eurót (a GDP 1,35 százalékát) költött a migránsokra.[23] A Svéd Nyugdíjintézet számításai szerint a bevándorlók várhatóan további 70 milliárd svéd koronát generálnak a nyugdíjalapba, a megnövekedett munkavállalói létszám miatt, a járulékos szociális kiadások ugyanakkor 150 milliárd svéd koronával növelik meg a költségeket.[24] Az OECD statisztikái szerint 2014-ben a 28 ország közül Svédországban volt a legnagyobb szakadék az őshonos és a külföldön született lakosság foglalkoztatási rátája között.[25] Az alacsony végzettségű, nem európai bevándorlók munkanélküliségi aránya 2005-ben körülbelül 31,7 százalék volt, ami 2016-ra 36,9 százalékara emelkedett.[26]

A negatív eredményeket látva a svéd kormány csatlakozik Olaszország projektjéhez a bevándorlók Albániába való átszállításában, de a kitoloncolási folyamat és a szigorúbb migrációs politika végrehajtása is jelentős kiadásokkal jár.[27] A bandabűnözés elleni küzdelemhez a rendőrség nagyobb költségkeretet igényel [28] és további finanszírozás szükséges a menedékjogi kérelmek feldolgozásához is.[29] A migráció és az integráció költsége olyan teher, amely hozzáadódik a jelenlegi gazdasági válsághoz és Svédország jelentős befektetéséhez az ukrajnai háború finanszírozásába.[30]

Előrejelzések szerint a hosszú távú bevándorlás Svédországba továbbra is évi 100 ezres érkezés felett marad.[31] 10,5 milliós lakossággal, valamint a következő tíz évben további 1 millió bevándorlóval, Svédországban a bevándorlók aránya 2035-re 30 százalékra emelkedne. A Svéd Statisztikai Hivatal 2070-re 12,6 milliós svéd népességet prognosztizál,[32] míg az Eurostat 2040-re 11 994 364 főt, 2080-ra pedig 14 388 478 főt jósol.[33] Ha semmi sem változik, a bevándorlók száma tízévenként 10 százalékkal nőne, és kevesebb mint ötven év alatt a bevándorlók és leszármazottjaik lesznek többségben. Tekintettel arra, hogy sok bevándorló képzetlen vagy alacsony képzettségű, és kormányzati szociális támogatásra szorul, ez jelentős demográfiai változást eredményezne, amely hatással lesz Svédország gazdaságára, amelynek szakképzett munkaerőre van szüksége a versenyképesség fenntartásához.

Következtetés

Svédország esete a 21. század egyik legdrámaibb társadalmi átalakulását mutatja be. Az egykori „humanitárius szuperhatalom” – amely évtizedekig büszkélkedett nyitott határaival és bőkezű jóléti rendszerével – mára kénytelen szembenézni saját migrációs politikájának következményeivel. A „svéd kísérlet” végeredménye egyértelmű tanulságokkal szolgál. A tömegesen érkező, különböző kulturális hátterű népcsoportok integrálása – különösen a munkaerőpiac strukturális problémái és a párhuzamos társadalmak kialakulása mellett – rendkívül komplex kihívás, amely túlmutathat még a fejlett jóléti államok kapacitásán is. Svédország 2024-es fordulata – a menedékkérők számának történelmi mélypontja, a szigorú visszatelepítési programok és a biztonsági intézkedések bevezetése – jelzi, hogy még a legprogresszívebb európai társadalmak is rákényszerülnek a realitások elismerésére.

A kérdés már nem az, hogy szükség van-e a migrációs politika újragondolására Európában, hanem az, hogy más országok képesek lesznek-e időben levonni a svéd példa tanulságait.

A „no-go zónáktól” a romló PISA-eredményekig, a bandaháborúktól az integrációs költségek növekedéséig, Svédország története figyelmeztet:

a migrációs politika nem csupán humanitárius kérdés, hanem a nemzetbiztonság, a társadalmi kohézió és a gazdasági fenntarthatóság mérlege.