Ahogyan az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) a 2021. december 7-én megrendezésre kerülő “Az EU jogállamisági mechanizmusa – mi a civil szervezetek szerepe?” elnevezésű webináriumán elhangzott, az Európai Bizottság (EB) minden júliusban ki fog adni egy jogállamisági jelentést. Ezen riport Magyarországgal foglalkozó részéhez gyűjt az EB információt 2022. február 28-án és március 1-jén, az érdekeltekkel folytatott virtuális megbeszélések keretében. Az uniós értelmezés szerint érdekeltnek minősülnek a tagállamok képviselői, a nem kormányzati szervezetek (NGO-k), a szakmai és nemzetközi szervezetek, valamint az “egyéb” kategóriába soroltak. Bár megkérdezik a kormány tagjait, illetve jobboldali szereplőket is, látható, hogy jóval nagyobb számban keresik fel a nyílt társadalom irányába elkötelezett érdekelteket, és az ő véleményüket adják vissza a jelentésekben. Varga Judit igazságügyi miniszter a 2020-as országriport vonatkozásában elmondta „a jelentést valójában olyan szervezetek írták, amelyek a Magyarország ellen összehangolt politikai kampányt folytató, központilag finanszírozott nemzetközi hálózat részei. A jelentés magyar fejezete 12 civil szervezetre hivatkozik. Ezek közül 11 civil szervezet kapott az elmúlt években pénzügyi támogatást a Soros Györgyhöz kötődő Nyílt Társadalom Alapítványoktól”. Az FRA tavaly decemberi webináriumán pedig elhangzott, hogy néhány tagállam kritikával illeti a jelentéseket a kettős mérce miatt, de ezeket az észrevételeket az EB nem veszi komolyan, hiszen „a kritikák ellenére, mégis részt vesznek a jelentések megalkotásában”.

Az elmúlt hetekben több, Soros Györggyel kapcsolatban álló, a nyílt társadalom megvalósítására törekvő személyről láttak napvilágot olyan felvételek, amelyeken a tőzsdespekuláns által finanszírozott NGO-k tevékenységéről beszélnek. Andrej Nosko, a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF, Open Society Foundations) volt igazgatója elismerte, hogy Magyarország és Lengyelország ellen igaztalan, elfogult kampányt folytat a nemzetközi baloldali média, valamint a határokon átívelő „watchdog” szervezetek, külön kiemelve az OSF által 2019-ben és 2020-ban összesen 550 ezer dollárral (171 millió forinttal) támogatott Freedom House jelentéseit. Elmondta, hogy ezen NGO-k elemzései nem objektív szempontok alapján mondanak ítéletet az adott országról, hanem kizárólag azt mérlegelve, hogy a kormánya nemzeti vagy globalista álláspontot képvisel-e. Az OSF korábbi igazgatója beszélt az ugyanilyen alapon fennálló brüsszeli kettős mércéről is. Hasonló tapasztalatokról számolt be az EU-ban Dalibor Rohac, az American Enterprise Institute elemzője, aki szerint „ha Orbánt leváltanák, és ismét a szocialisták kerülnének kormányra Magyarországon, akkor Brüsszelben nagyon megkönnyebbülnének”. Legutóbb a Magyarországot és a magyar kormányt szisztematikusan (alaptalanul) kritizáló Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) projektvezetőjéről kerültek ki olyan felvételek, amelyeken elmondja, hogy „a nemzetközi, vagy külföldi média nem is kíváncsi a részletekre, amikor a magyarországi ügyekről tudósítanak”, illetve beismeri, hogy – a koholt jogállamisági vádak ellenére – „márpedig Magyarországon és Lengyelországban is kifejezetten jó élni”.

Az EB által készített riportokban a globalista baloldal érvrendszerét közvetítő NGO-k évközben közzétett megállapításai köszönnek vissza. Már a 2021-es jelentésben is a Soros György és szervezetei által tollbamondott vádak jelentek meg. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) civil szervezet, ami 2017-ben és 2019-ben összesen 375 ezer 202 dollárt (117 millió forintot) kapott az OSF-től, a 2021-ben publikált sajtószabadság-ranglistáján a 92. helyre pozícionálta Magyarországot, Orbán Viktort a sajtószabadság ellenségeként aposztrofálta, és a szólásszabadság elleni támadásokra példaként a Klubrádió frekvenciájának politikai okokból történő megvonását, a koronavírus-járványról szóló információk megszerzésének az ellehetetlenítését, valamint álhírek kriminalizálását hozta. Ezen vádak mind felsorolásra kerültek az EB tavalyi jogállamisági jelentésében is, annak ellenére, hogy azok egytől egyig cáfolhatóak. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának 180/2021. (III. 10.) számú határozata értelmében a Klubrádió Zrt. pályázati ajánlata alakilag és tartalmilag is érvénytelen volt, valamint a rádió gazdasági működése nem felelt meg a törvényi és a pályázati előírásoknak. Ezt a döntést a  Klubrádió a bíróság előtt megtámadta. Végül, másodfokon, a Kúria a Kf. VII.40.405/2021/6. számú ítéletében a Médiatanácsnak adott igazat, és a felperes fellebbezését (a felperes érvelését szintén elutasító elsőfokú törvényszéki döntéssel szemben) elutasította. Az ügyben tehát semmilyen politikai szál nem volt, a Kúria ki is emelte, hogy a Médiatanácsnak nem volt mérlegelési jogköre, és épp az lett volna jogszerűtlen, ha a jog előírásain kívül bármi más indokra hivatkozva megadja a sugárzási jogosultságot a Klubrádiónak. A járvánnyal kapcsolatos információk megszerzése ellehetetlenítésének vádjára a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb cáfolatok az Operatív Törzs állandó, nyilvános tájékoztatása a televízióban és online, valamint a https://koronavirus.gov.hu weboldal mindenki számára elérhető, informatív felülete. A rémhírterjesztés bűntette pedig már jóval a pandémia előtt is szerepelt a Btk-ban (a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 337. §), a változás annyi, hogy megemelték a büntetési tételt.

Jól látható, hogy Brüsszel és a nyílt társadalmak eszmerendszerét propagáló NGO-k minden olyan ügyet, amivel kapcsolatban akár csak csekély mértékben is el lehet hitetni a publikummal, hogy politikai döntés született, igyekeznek fenntartani a közbeszédben, belefoglalják a riportjaikba, és egyértelmű kormányzati elnyomásként interpretálják. Ennek megfelelően a 2022-es jogállamisági jelentésben, vélhetően helyet kap majd a Schadl-ügy, ami egyrészt egyedi eset, másrészt, amiben jogerős ítélet még nem született, de minden bizonnyal szisztematikus korrupcióra fognak következtetni belőle a riport megszövegezői. Szintén valószínűsíthető a júliusban elkészülő dokumentumban a Pegasus-ügy említése, amellyel kapcsolatban ugyan semmilyen jogszerűtlen lehallgatás nem bizonyosodott be, Ujhelyi István (MSZP) és európai parlamenti képviselőtársa, Robert Biedroń mégis kérték az EB-től a lengyel és magyar jogállamisági jelentés kiegészítését, elvárásként támasztva a Bizottsággal szemben, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak az úgynevezett Pegasus-ügyre és annak érdemi feltárására.

Idén januárban publikálta a Human Rights Watch (HRW) nevű nemzetközi civil szervezet az éves országjelentését, amelyben leírták, hogy a magyar kormány 2021-ben tovább folytatta támadásait a jogállamiság és a demokratikus intézmények ellen. Megjegyzendő, hogy az Országgyűlés fogadta el Magyarország Alaptörvényét (továbbiakban: Alaptv.), amelynek B) cikk (1) bekezdése Magyarországot demokratikus jogállamnak minősíti. A HRW riportjában szereplő állítások szintén nagy eséllyel köszönnek majd vissza a 2022-es jogállamisági jelentésben. Az NGO szerint hátrányos megkülönböztetés éri a nemi kisebbségeket és a romákat, valamint visszaszorulnak a nők jogai. Az Alaptv. XV. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény előtt minden ember egyenlő, a (2) bekezdés pedig megfogalmazza – többek között – a nem, faj és más helyzet alapján történő diszkrimináció tilalmát. Magyarországon több melegjogvédő szervezet (Háttér Társaság, Magyar LMBT Szövetség) működik, évente megrendezésre kerül a „Budapest Pride”, valamint közel tizenhárom éve hatályos a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény, ami közel ugyanazokat a jogokat biztosítja az együtt élő homoszexuálisoknak, mint a házaspároknak. Számos pályázat és felzárkóztatási program segíti a romák élethelyzetének javulását és a minél sikeresebb integrációjukat. Nemzeti alapokmányunk XV. cikk (3) bekezdése értelmében, a nők és a férfiak egyenjogúak, az (5) bekezdése szerint pedig Magyarország külön intézkedésekkel védi a nőket. A nők helyzetét illetően, beszédes információ, hogy épp a kormánypártok jelölnek egy hölgyet, Novák Katalint, köztársasági elnöknek. A jelentés szerint hazánkban szinte lehetetlen menedékjogot kapni. Az illegális migráció magyarországi elutasítása rendkívül zavarja ezeket a szervezeteket, amiben azonban semmi meglepő nincs, hiszen Soros György az OSF-en keresztül 2018-ban és 2020-ban összesen 350 ezer dollárral (nagyjából 110 millió forinttal) támogatta a HRW-t. A váddal szemben a valóság az, hogy az Alaptv. XIV. cikk (4) bekezdése általánosan meghatározza, ki kaphat menedékjogot, a menedékjog biztosításának alapvető szabályairól pedig a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény rendelkezik. Ahogy az eddig publikált jogállamisági jelentések – és vélhetően az idén elkészülő is –, úgy a HRW riportja is megállapítja, hogy „a kormány tovább folytatta a független média zaklatását és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását”. A nyílt társadalmak fogalomrendszerében a média-és civil szervezetek viszonyában a „baloldali” és a „független” jelzők ekvivalens kifejezésekként szerepelnek. A kormánypártok pedig korántsem nyomják el az ellenzéki médiumokat – ellenkezőleg, az online médiában épp a kormányellenes hangok hegemóniája érvényesül. Az Alaptv. IX. cikk (1)-(2) bekezdései deklarálják, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, illetve, hogy Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. Magyarországon a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól külön jogszabály (Smtv.) rendelkezik. Az Smtv. 4. § (2) bekezdése szerint a sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre is. 2010 előtt a médiát egyértelműen a baloldali hangok határozták meg, ma a sajtó hazánkban jóval szabadabb, a média pedig jelentősen plurálisabb, mint a nyugat-európai országokban.

Az EB 2021-es országriportja, a fentebb felsoroltakon túl, további olyan – a valóságtól független – kijelentéseket is tartalmaz, amelyek a Sargentini-jelentés és az első jogállamisági jelentés óta visszatérő elemként jelentkeznek a hazánkkal szembeni brüsszeli narratívában, és amelyek valószínűleg megtalálhatóak lesznek az idén megjelenő dokumentumban is.
Ilyen az a vád, miszerint veszélyben van a bírák függetlensége, és az igazságszolgáltatást alá kívánják vetni a törvényhozó hatalmi ágnak. Az Alaptv. C) cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. A 26. cikk (1) bekezdése értelmében a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. Hazánk elsőszámú jogforrása tehát több pontban is kimondja, hogy a iurisdictiós hatalmi ág elválik a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani, tehát az egzisztenciájuk nem kerülhet veszélybe a kormány döntése nyomán. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet, ennélfogva pedig a politika nem lehet kihatással az ítéletek meghozatalára, a bírák munkájukat a józan észnek és a közjónak megfelelően (Alaptv. 28. cikk), a jogszabályok előírása szerint végzik. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 3. §-a is kimondja, hogy bírák és az ülnökök függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. Nemzeti alapokmányunk 15. cikk (1) bekezdése deklarálja, hogy a kormány az Országgyűlésnek felelős, tehát a végrehajtó hatalom nem egyenlő a törvényhozással és nem is áll a parlament felett, így ha igaz is lenne az az egyébként valótlan állítás, hogy az igazságszolgáltatást a törvényhozásnak kívánja alávetni az Orbán-kormány, akkor sem beszélhetnénk kormányzati intervencióról a bíróságok működése terén.
A tavalyi jogállamisági jelentésben kijelentették, hogy a korrupció továbbra is probléma Magyarországon – mindezt a Transparency International 2020. évi korrupcióérzékelési indexe alapján, ami szerint hazánk „sokat rontott” az elmúlt öt évben. Az EB tehát egy olyan NGO megállapításaira alapozza a vádjait, amit Soros György alapítványa rendszeresen, jelentős összeggel támogat. A valóság ezzel szemben az, hogy a 2010 utáni Fidesz-kormányok átfogó korrupcióellenes intézkedéseket és Nemzeti Korrupcióellenes Programot indítottak, jelenleg a 2020-2022 közötti időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia végrehajtása zajlik. Az elmúlt tizenkét évben jóval átláthatóbb és fegyelmezettebb az állam működése, valamint a közpénzek és az uniós források felhasználása, illetve a közbeszerzési rendszer. Hazánk EU-s szinten is jól teljesít és kiválóan együttműködik a nemzetközi szervezetekkel a korrupció leküzdésében. A magyar ügyészség az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által kezdeményezett ügyek 45 százalékában emelt vádat 2012 és 2018 között (az uniós átlag ekkor 36 százalék volt), míg ugyanez az adat Németországban 21, Franciaországban 25, Romániában pedig 30 százalék. 2020-ban a magyar hatóságok által kivizsgált ügyek kétharmadában történt vádemelés, mely arány uniós szinten kiemelkedően magasnak számít, hiszen a legfrissebb EU-s átlag 37 százalék.
Brüsszel továbbra is támadja az – egyébként eredményes – magyar járvány elleni védekezést: a 2021-es országriport szerint a veszélyhelyzet időtartama nincs előre meghatározva, és a kormány mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak fenntartására vagy megszüntetésére vonatkozóan. Egy világjárvány esetén gyakorlatilag lehetetlen meghatározni, hogy az életbiztonságot veszélyeztető elemi csapás meddig lesz jelen, az Alaptv. 53. cikk (4) bekezdése azonban kógens rendelkezést ír elő arra vonatkozóan, hogy a kormány veszélyhelyzetben hozott rendelete a veszélyhelyzet megszűnésével hatályát veszti. Tehát a veszélyhelyzet a veszély fennálltáig tart, annak hossza nem a kormány önkényes döntésétől függ.
Az előző év júliusában publikált jogállamisági jelentésben megkérdőjelezték az alapvető jogok biztosának függetlenségét, valamint kritikával illették az Alkotmánybíróság működését. Az Országgyűlés választja meg az alapvető jogok biztosát a köztársasági elnök javaslatára [Alaptv. 1. cikk (2) bek. e) pont és 9. cikk (3) j) pont], tehát a kormánynak semmilyen döntési jogosultsága nincs abban, hogy ki töltse be a biztosi posztot. Az Alaptv. 30. cikk (3) bekezdése értelmében az alapvető jogok biztosa és helyettesei nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet, így a feladatuk elvégzésében sem a pártpolitika, sem a kormányzat akarata nem játszhat szerepet. Hasonló rendelkezést tartalmaz az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 11. §-a, amely szerint az alapvető jogok biztosa eljárása során független, csak a törvénynek van alárendelve, tevékenységével összefüggésben nem utasítható. Az Alkotmánybírósággal, illetve annak működésével szembeni kritikák jól szemléltetik az EU-ban a nemzeti, polgári kormánnyal rendelkező országok hátrányára érvényesülő kettős mércét. Míg hazánkban a taláros testület az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, addig a lengyel alkotmánybíróság kompetenciáit (illegitimnek minősítve azt) épp Brüsszel kívánja korlátozni, amiatt pedig semmilyen jogállamisági aggály nem vetődik fel uniós szinten, hogy Dániában, az Egyesült Királyságban (ami 2021 előtt még EU-tag volt), Svédországban, illetve Hollandiában sincs elkülönült alkotmánybíróság.

A 2021-es jogállamisági jelentést többek között az alábbi, Soros György által bőkezűen finanszírozott (ál)civil szervezetek beszámolói és a velük folytatott megbeszélések alapján készítették:

Mindezek olvasatában kijelenthető, hogy tényeken és a valóságon alapuló, politikai ideológiától és befolyástól mentes értékelést az idei jogállamisági jelentéstől sem várhatunk. Fontos kiemelni, továbbá, hogy az FRA tavaly év végi webináriumán elárulták, 2022-től konkrét ajánlásokat fognak megfogalmazni a tagállamoknak. Ez egybevág a Magyarországon tevékenykedő Soros-NGO-k által 2021 márciusában összeállított, A magyar NGO-k hozzájárulása az Európai Bizottság második jogállamisági jelentéséhez (Hungarian NGOs contribute to the European Commission’s second Rule of Law Report) című elemzésben leírtakkal, miszerint „bíznak benne, hogy az idei [2021-es] riportban az EB konkrét, kikényszeríthető ajánlást is megfogalmaz a tagállamoknak, így Magyarországnak is, hogyan erősítsék a jogállamiságot az EU-ban”. A nyílt társadalom létrehozását tehát mind erősebb intervenció révén tervezik a közeljövőben ráerőltetni az unió országaira.

• NGO-radar

Az elmúlt időszakban egyre több jel utal arra, hogy a tevékenységüket jelentős részben külföldi forrásokból fedező NGO-k, (non-governmental organizations; nemkormányzati szervezetek) például korábbi tisztán jogvédő funkciójukat háttérbe szorítva egyre nagyobb befolyást kívánnak szerezni a hazai politikai térben. Az Egyesült Államokban a hasonló entitásokat külföldi ügynökszervezetként kezelik, aktivitásukat kiemelten figyelik, tevékenységüket regisztrációhoz kötik. A Századvég Alapítvány elkötelezett a nemzeti szuverenitás, a jogbiztonság és az átláthatóság mellett, amelynek nyomán NGO-radar néven monitoring rendszerben, folyamatosan elemzi a vonatkozó szervezetek magyarországi működését.