Politikailag erősen elfogult jelentést közölt a Human Rights Watch a személyes adatok védelmének magyarországi helyzetéről

Az NGO jelentésének állításaival ellentétben azonban hazánkban 2010 óta még jobban erősödött ezen jogok törvényi védelme, és az adatvédelem hatékony védelme tekintetében a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) jól ellátja feladatát. Magyarországon biztosított a médiához való méltányos hozzáférés lehetősége is, továbbá a kampánybevételek és kiadások átláthatóságát mind hatékonyabban igyekszik biztosítani a magyar törvényalkotó. Továbbá a Nemzeti Választási Bizottság és az Állami Számvevőszék is független szervként működnek, megfelelő módon hozzájárulva a közhatalom demokratikus kontrolljához.

A magyar szabályozás korszerű módon igyekszik szigort érvényesíteni a közösségi médiában megjelenő és egyben politikai hirdetés jellegű tartalmaknál is, amelyek kapcsán a kampányidőszakban érvényesíteni kell a törvényi előírásokat.

A jelentés iránya összhangban áll a Magyarország elleni jogállamisági támadásokkal

A jelentés egyik alapvetése az, hogy az Európai Unió túl sokáig volt visszafogott a tekintetben, hogy „Magyarország visszalép a jogállamiságtól”, az EU nem volt hajlandó tudomást venni a demokratikus intézmények és az emberi jogok „szisztematikus eróziójáról”, illetve szót emelni ez ellen. Ezért a dokumentum szerint az uniónak sürgősen fel kell mérnie, hogy a magyar kormány által gyűjtött személyes adatok politikai kampány céljára történő hasznosítása összhangban van-e az uniós jogszabályokkal. Különösen azt kell biztosítania az EU-nak – írja a jelentés –, hogy a magyarországi közszolgáltatások digitalizálásának támogatására odaítélt uniós források ne sértsék az EU általános adatvédelmi rendeletét és más uniós jogszabályokat. Az Európai Bizottságnak kötelezettségszegési eljárást is kell indítania Magyarország ellen az uniós jog megsértése miatt.

A főbb platformok, közöttük a Facebook – amelyet az online politikai hirdetések legszélesebb körben használt platformjának mond a riport Magyarországon – „bizonyos fokú átláthatóságot biztosítottak a kampányköltések terén”, mivel hirdetési könyvtáraikkal korlátozott betekintést nyújtottak a politikai hirdetésekre fordított kiadásokba. A platformok számos módja azonban, amellyel a magyarországi pártok számára is lehetővé teszik a politikai hirdetések targetálását, eleve átláthatatlan a jelenés szerint. Így nem látható világosan – írja a Human Rights Watch –, hogy az online politikai hirdetésekkel a felhasználók célzása diszkriminatív volt-e, vagy kizárt-e valakit azáltal, hogy közvetlenül vagy közvetve bizalmas adatokra támaszkodott.

A reklámok targetálásával kapcsolatos adatmegosztás és profilalkotás általában is fokozott adatvédelmi aggályokat vet fel, bár az adatvédelem uniós szintű szabályozása mellett azt tegyük hozzá a jelentés vonatkozó megállapításaihoz, hogy ez alapvetően nem a nemzetállami jogalkotás felelősségét jelenti.

A jelentés kimondottan Magyarország politikai helyzetére „összpontosít” a 2022-es választási kampányok idején, ahol választási kampányok idején az adatoktól való fokozott függőség és a közszolgáltatások digitalizálásának fokozása kapcsán aggályokat állapít meg.

A Human Rights Watch tényként állapítja meg a Fidesz „hatékony ellenőrzését a média nagy része felett”, az igazságszolgáltatás, a közintézmények „függetlenségének aláásását”, valamint a civil társadalmi törekvések megfékezését is kiemeli. Ezzel a dokumentum készítői beálltak azok hosszú sorába, akik az elmúlt években Magyarországot a jogállamisági kritikák szakmai (bár sokszor inkább politikai megfontolású) megállapításaival illették. A 85 oldal terjedelmű riport szerint azonban „az emberek személyes adataival való visszaélést – ami segített a pártnak új, átláthatatlan utakon elérni a választókat – viszonylag kevés vizsgálat tárgyát képezte”. A jelentés azonban ezeket a sarkos megállapításokat nem tudta kellően rendszerezett tudás alapján és ehhez kapcsolódó meggyőző érvekkel, megfelelő szakmai egységbe foglaltan alátámasztani.

Magyarországon 2010 óta megerősítették a személyes adatok védelmét

A jelentés szerint biztosítani kell, hogy a jogi és intézményi keretek – beleértve a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényt, valamint az azt felügyelő közigazgatási és bírósági szerveket – egyértelműen tiltsák az adminisztratív erőforrásokkal való visszaélést, ideértve a polgároktól gyűjtött személyes adatokat is, az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a választási kampányoknál.

Továbbá gondoskodni kell arról, hogy Magyarországon a kormányzati szervek és intézmények által gyűjtött személyes adatok megfeleljenek az adatvédelmi előírásoknak, a célhoz kötöttség elvét is szem előtt tartva, és törölni szükséges a kellő célhoz kötöttség nélkül gyűjtött személyes adatokat, azokkal az adatokkal együtt, amelyek a bármilyen politikai kampány céljára való újrafelhasználás veszélyével járnak.

A jelentés állításai erősen túlzóak, mivel a személyes adatok hatósági védelme Magyarországon megfelelően biztosított, és 2010 után jelentős jogalkotói lépések történtek a hatósági védelem megerősítésére. Így például a NAIH saját jogkörrel rendelkező, független közigazgatási szervként megkapta a korábbi adatvédelmi biztosi intézmény kompetenciáit, valamint további fontos jogokkal (például bírságolás joga) szélesítették ki a hatáskörét. A személyes adatok védelmét ma is az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) szabályozza, és a hazai jogszabályt az általános adatvédelmi rendelet (az Európai Parlament és a Tanács 2016/679 rendelete, GDPR) bevezetése nyomán, a szükséges pontokon módosították. Kiemelendő, hogy a hazai Infotv. már a megalkotásakor is korszakalkotó rendelkezéseket tartalmazott, tekintettel arra, hogy a GDPR többéves jogszabályi előkészítése során eszközölt kutatások eredményeit és új jogintézményeit már 2012-től a hatályos magyar jogszabályi rendelkezések közé emelte.

A Human Rights Watch jelentése a Nemzeti Választási Bizottság hatáskörének kiszélesítését tartja szükségesnek annak megállapítására, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény esetleges megsértése vezet-e a választási alapelvek megsértéséhez.

A törvény szerint: az NVB a törvénysértés esetén kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező szerv döntését. Az NVB dönt továbbá a médiaszolgáltatók és a sajtó, illetve a filmszínházak választási kampányban való részvételével kapcsolatos kifogásról, az arra jogosultak politikai reklámjainak a közszolgálati médiaszolgáltató lineáris médiaszolgáltatásában való közzététele időtartamának meghatározásáról, valamint ő dönt minden olyan kifogásról, amely nem tartozik az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság, illetve a területi választási bizottság hatáskörébe (és amelynél az elkövetés helye nem határozható meg). Az NVB iránymutatásokat ad ki a választási szervek részére a választással és a népszavazással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezése érdekében. Ezzel a Nemzeti Választási Bizottság a választás tisztaságát biztosítani hivatott hatóságként képes hozzájárulni a választási és kampányidőszakban a közhatalom hatékony demokratikus kontrolljához, a közintézmények átláthatóságához, segíteni képes a választási alapelvek érvényre jutását.

A NAIH megfelelő módon képes betölteni a független felügyeleti hatóság szerepét

Az NGO jelentése a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) megfelelő erőforrásokkal történő ellátását és a teljes függetlenségét javasolja annak érdekében, hogy az képes legyen érvényesíteni a vonatkozó jogszabályokat a politikai pártokra és jelöltekre, az EU előbb említett általános adatvédelmi rendeletének (GDPR) és az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvénynek a sérelme nélkül.

Emellett azt is írja a Human Rights Watch, hogy az Európai Bizottságnak kötelezettségszegési eljárást kell indítania Magyarországgal szemben a NAIH miatt, mert az szerinte nem felel meg az általános adatvédelmi rendelet VI. fejezetében előírt, a független felügyeleti hatóságokra vonatkozó követelményeknek. Már az, hogy kötelezettségszegési eljárást javasol, a jelentés markáns politikai töltetét mutatja, valamint azt, hogy a jelentést készítő NGO egy ideológiailag elkötelezett szervezet, és egyáltalán nem tekinthető függetlennek. A joginak tűnő érvek mögött a neoliberális elveket támogató Human Rights Watch a javaslatainál és érvelésekor az alapjogi kérdéseket jellemző módon politikai motiváltságból használja.

A NAIH a hatályos magyar szabályozásban önálló jogi személyiséggel rendelkező, autonóm államigazgatási szerv, amely önálló szervként felettes szervvel nem rendelkezik, nem utasítható, és független módon működik mind szervezeti, mind pénzügyi szempontból. Olyan hatóság, amely független más hatóságoktól, tehát különálló és nem kapcsolódik másokhoz, így a NAIH autonóm voltát más – szintén jogkörökkel rendelkező – hivatali szervezetek nem érintik vagy befolyásolják. A tevékenységéről minden évben március 31-ig beszámolót hoz nyilvánosságra, és a saját hivatali beszámolót benyújtja az Országgyűlésnek. A hatóságnál bárki vizsgálatot kezdeményezhet, akár a jogsérelem bekövetkezését követően, akár akkor, ha csak fennáll annak a veszélye. A bejelentéstől számított két hónapon belül a hatóság dönt, és döntéséről értesíti a bejelentőt. Megalapozatlanság megállapítása esetén lezárja az eljárást, megalapozottság esetén adatvédelmi hatósági eljárást indít, vagy egyéb intézkedést tesz.

A NAIH az általános adatvédelmi rendelet szerinti felügyeleti hatósági feladatok eredményes, hatékony ellátása érdekében a hatóságon belül állandó munkacsoportot (GDPR-munkacsoportot) működtet, amelynek feladata a GPDR alkalmazása során felmerülő elvi és gyakorlati kérdések megtárgyalása, továbbá a felmerülő adatvédelmi problémák megoldása vagy arra vonatkozóan javaslattétel az elnök számára.

Állami Számvevőszék: a jelentés állításaival szemben valóban független szerv

A Human Rights Watch jelentése szerint gondoskodni kell arról is, hogy a politikai pártok és a politikai tisztségre jelöltek részére – politikai ideológiától függetlenül – megfelelő és egyenlő feltételeket biztosítsanak, különösen a finanszírozás, a forrásokhoz való hozzáférésük, valamint a szabadságjogok gyakorlása tekintetében. A jelentés szerint idetartozik a médiához való méltányos hozzáférés is, és e tekintetben kulcsfontosságúnak nevezi a kampánybevételek és kiadások nagyobb átláthatóságát, valamint a Nemzeti Választási Bizottság és az Állami Számvevőszék nagyobb függetlenségét.

Külön javasolja, hogy megreformálni szükséges az Állami Számvevőszéket annak érdekében, hogy az biztosítsa saját függetlenségét, és megerősítse a politikai pártok és a jelöltek kampányra fordított kiadásainak átláthatóságát, ideértve az online politikai hirdetéseket is.

Magyarországon, a jelentés állításaival és sugallatával ellentétben, a sokszínű és tárgyszerű tájékoztatás a média egészében – ha a kiegyensúlyozott megközelítés az egyes médiumoktól nem is feltétlenül minden esetben – megfelelően biztosított, továbbá a közmédiában megjelenhetnek az ellenzéki vélemények is, és nincsen semmilyen kötelező előírás – és elvárt gyakorlat – arra vonatkozóan, hogy csak egyféle közéleti narratívát szabad megjeleníteni a közszolgálati hír- és véleményműsorokban.

Ami az Állami Számvevőszéket illeti, a szervezet az ellenőrzési tevékenysége során minden más szervezettől független. Általános hatáskörrel végzi a közpénzekkel, illetve az állami és önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás ellenőrzését, valamint folyamatosan és ütemezetten végzi a költségvetési támogatásban részesülő pártok és a pártalapítványok gazdálkodásának ellenőrzését is. A mindenkori országgyűlés tekintélyét élvezi, és a jogszabályok alapján feljogosított, ellenőrző szerv. Az ÁSZ feladatainak ellátása jól összefér a saját autonómiájával, jogaival és felelősségével, mindig az észszerűség fényében tanúsított hatósági magatartásával. Az ÁSZ ellenőrzési eredményei, értékei közvetítésében elsődleges, mértéktartó és közérthető kommunikációt valósít meg, és a jelentései teljes terjedelemben nyilvánosak, és bárki által hozzáférhetőek. Végül külön kiemelendő, hogy az ÁSZ az ellenőrzés-szakmai szabályait az ilyen hatáskörű ellenőrző intézmények nemzetközi standardjai figyelembevételével maga alakította ki.

Szigorú magyar szabályozás: a közösségi médiában megjelenő politikai hirdetés jellegű tartalmak esetén kampányidőszakban érvényesíteni kell a törvényi előírásokat

A Human Rights Watch szerint a jobb átláthatóságért gondoskodni kell arról, hogy például az online politikai hirdetésekre fordított kampányköltést beleszámítsák a kampányfinanszírozási kiadási korlátokba. Szerinte módosítani kell a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényt annak érdekében, hogy minden olyan reklámtevékenység, amelynek célja a választói magatartás vagy a választások körüli közvélemény-formálás befolyásolása, politikai reklámnak minősüljön, beleértve az online politikai hirdetéseket is. A politikai pártoknak továbbá be kell számolniuk az online politikai hirdetésekre fordított kiadásaikról, emellett kötelezni kellene az ÁSZ-t, hogy a kampánykiadások ellenőrzése során vegye figyelembe az online platformok által közzétett nyilvánosan elérhető hirdetési információkat.

A hatályos szabályozás Magyarországon kellő szigorúságúnak mondható az online (közösségi médiafelületeken megjelenő) kampánytevékenység vonatkozásában is. Úgy is, hogy a politikai hirdetés jellegű tartalmak a közösségi médiában nem minősülnek a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) szerinti politikai hirdetésnek (mivel azok megjelenési felülete csak sajtótermék vagy filmszínház lehet), a közösségi médiafelületek pedig nem tartoznak bele a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) szerinti sajtótermék fogalmába. Ugyanakkor a hazai szabályozás szerint – mivel alkalmasak a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére –, a kampányidőszakban történő használatuk kampánytevékenységnek minősül. Ezért a Ve. kampánytevékenységre vonatkozó előírásait a közösségi média felületein, a kampányidőszak során megjelenő tartalmak esetében is alkalmazni kell.

Az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételérő szóló 2013. évi LXXXVII. törvény (Kftv.) pedig 5 millió forintos korlátozást állít fel a kampányidőszak alatti, választási kampánytevékenységgel összefüggő kiadásokkal kapcsolatban. A közösségi médiában megjelenő tartalmakért fizetett ellenérték tekintetében ezért a kampánytevékenység ilyen formáját alkalmazó egyéni jelölteket, és jelölő szervezeteket fokozott felelősség terheli a választások tisztaságának megőrzéséért az 5 millió forintos keret betartása szempontjából.

Politikai elfogultság és a módszertan nem kellő átláthatósága

A jelentés politikai motiváltságát támasztja alá, hogy olyan írásbeli bírálatot tartalmaz, amelynek kifejtését – a Magyarországra nézve helytelenítő megállapítások, javaslatok kapcsán – általában ellenséges érzés, antipátia is kíséri. A dokumentum azt a javaslatot is megteszi hazánkkal szemben, hogy az Európai Bizottságnak értékelnie kell, hogy a magyar közszolgáltatások digitalizálására fordított uniós források esetleg nem eredményezték-e az uniós jog megsértését, beleértve az általános adatvédelmi rendelet 5., 6., 7. és 9. cikkét.

A politikai irányú elfogultságot mutatja, talán az NGO mögött álló finanszírozók, megbízók elvárásának megfelelve, hogy az uniós intézmények fellépését javasolja. Például a jelentés szerint az EU-tagállamoknak „haladéktalanul elő kell vinniük a Magyarországgal kapcsolatos 7. cikk szerinti eljárást, többek között konkrét jogállami ajánlások elfogadásával, és szavazással kell megállapítani, hogy egyértelműen fennáll az EU-szerződés által védett értékek súlyos megsértésének veszélye”.

A politikai elfogultság kérdése összefügghet azzal, hogy a jelentés módszertani tekintetben is problémásnak mondható. Ennek kapcsán a prekoncepció jelenségét is érdemes említeni, vagyis egy ilyen „kutatásnál” az előzetesen igaznak vélt elképzeléseket érdemi tájékozódás, és valóban tárgyilagos szándékú vizsgálatok lefolytatása nélkül; egy előre kialakított véleményt, amelyet – mivel az alapvetően politikai, és nem jogi-szakmai – nem vizsgáltak meg. Erre már van történelmi példa, ami Sargentini-jelentés néven vált híressé.

A HRW jelentés leírt módszertana alapján, azt 2021 novembere és 2022 augusztusa között végzett kutatások alapján készítették, és azt dokumentálja, hogy az adatvezérelt politikai kampány Magyarországon a 2022. április 3-i választások vonatkozásában miként járult hozzá „az amúgy is egyenlőtlen versenyfeltételekhez, a kormánypárt jogosulatlan előnyhöz juttatásával és miként ásta alá a magánélethez való jogot, és más egyéb jogokat”. Ez a riport tehát „az irodai kutatással, a szakértőkkel, és a visszaéléssel érintett személyekkel folytatott interjúkkal, valamint a technikai elemzés kombinációjával” készült, és bírósági és adatvédelmi hatósági határozatokat, emberi jogi szervezetek és jogsegély-szolgáltatók jelentéseit, választási megfigyelők anyagait, tudományos cikkeket és médiajelentéseket használtak fel az abban foglalt megállapítások alátámasztására. Ugyanakkor maga a jelentés – a szakmai megmagyarázás, a fontosabb megállapítások tárgyi lényegét, velejét világosan elénk táró módon – nem is kívánja meghatározni az olvasó számára az értékelés objektív tudományos kritériumait, csupán sejtetni és sugallni kíván eleve homályos tényállításokat.

Egy ilyen kutatási feladatnál a talán tudatosan nem is alkalmazott irányadó kutatási módszerek az adott riportban gyenge tudományos jelleget, eredményeket szülnek, még akkor is, ha amúgy az ilyen kutatási feladatokhoz szükséges adatok gyűjtésének módszerei nagyon eltérőek is lehetnek az egyes kutatók között. A Human Rights Watch szakmai látszatú jelentése esetén azonban – okkal feltételezhetően – nem is az volt a valódi cél, hogy egy tárgyszerű és szakmai munkában megállapításokat és javaslatokat tegyenek a magyarországi adatvédelem jelenlegi helyzetének tárgykörében, hanem sokkal inkább az tűnik ki a sorok közül, hogy az NGO-k tanácsa alapján továbbra is Magyarország – jogállamisági alapelv sértésre hivatkozással való – sakkban tartása a cél, különös tekintettel arra is, hogy az európai polgárok személyes adatainak védelme nem tagállami, hanem Európai Uniós hatáskör, amelynek gyakorlására már a GDPR hatályba lépését követően – az Európai Unió Bírósága által – érvénytelenített EU–USA „Adatvédelmi Pajzs” egyezmény bőven elegendő okot adott.