Új német állampolgársági törvény: szavazatvásárlás vagy gazdasági szükségszerűség?

2024. június 26-tól Németország új állampolgársági törvényt vezet be, amely egyszerűsíti az állampolgárság megszerzésének folyamatát nyolc évi németországi tartózkodás után – illetve öt év után, ha valaki folyékonyan beszél németül. A határidők miatt úgy tűnik, hogy a reform egyik kiemelt célja az állampolgárság és így a választójog megadása azok számára, akik a 2015-ös migrációs hullám idején érkeztek Németországba. A bevándorlók vélelmezett szavazói preferenciáit figyelembe véve ez a lépés akár a szavazatvásárlás egy formáját is jelentheti. Ennek a kérdésnek a tisztázására jelen tanulmány ismerteti a bevándorlók, különösen a honosítást szerzett török bevándorlók szavazási preferenciáit, majd néhány lehetséges tendenciát is felázol a jövőre nézve.

Általános folyamatok

Németországban mintegy 5,5 millió muszlim él. A németországi muszlimok háromnegyede szunnita vallásúnak vallja magát, közülük körülbelül 2,5 millió (45 százalék) török származású. Az 5,5 millió muszlim közül közel 3 millióan német állampolgárok.[1] Közülük körülbelül 1,5 millióan betöltötték a 18. életévüket, vagyis szavazásra jogosultak, és körülbelül a felüknek van német útlevele. Becslések szerint a választásra jogosultak között összesen 7,4 millió bevándorló lehet – főként török, lengyel és orosz származásúak.[2] Ez a szavazóblokk jelentős, mivel a teljes német választópolgárok mintegy 12 százalékát teszi ki. Ennek ellenére hiányoznak a német állampolgárságot szerzett bevándorlók szavazási szokásairól részletes információkat nyújtó tanulmányok, mivel a választási adatok a korra, a nemre, az iskolai végzettségre és a foglalkozásra összpontosítanak. A kutatók általában a Konrad Adenauer Alapítvány 2015-ben és 2019-ben végzett kutatására támaszkodnak a migránsok szavazatainak becsléséhez.[3]

2015-ben és 2019-ben is megkérdezték a török bevándorló felmenőkkel rendelkező választópolgárokat arról, hogy hogyan szavaznának a választásokon. A két közvélemény-kutatás a németországi politikát korábban uraló két párt, a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a szociáldemokraták (SPD) iránti preferenciák megfordulását mutatja. A 2015-ben publikált felmérés szerint a török bevándorlók 15 százaléka mondta azt, hogy a CDU-ra szavazna, míg 50 százalékuk az SPD-re. A második – négy évvel később rögzített – adatfelvétel rávilágít azonban, hogy 2019-re ezek az arányok meredeken megváltoztak, a török felmenőkkel rendelkező válaszadók 53 százaléka a CDU-t, 13 százaléka pedig az SPD-t támogatná, ami a választói lojalitás igen radikális változását jelzi.

A szóban fogó közvélemény-kutatások tanúsága szerint összességében a bevándorló származású németek körében 2015 és 2019 között 32 százalékról 15 százalékra csökkent az SPD-t támogatók aránya. Ugyanebben az időszakban a tősgyökeres németek körében a támogatók aránya 25 százalékról 18 százalékra csökkent, tehát ebben a körben kevésbé volt erőteljes az SPD népszerűségének csökkenése. Ezzel szemben a CDU támogatottsága drámaian nőtt, elsősorban a török bevándorlók körében. A preferenciák megváltozásában döntő szerepet játszhatott Angela Merkel egykori kancellár 2015-ös stratégiája a szíriai menekültek támogatására, illetve befogadására. [4]

Ami a németországi kisebb pártokat illeti, a török bevándorlók nagyrészt a szélsőbaloldali Die Linke, és a baloldali Zöldek pártot támogatják. A Die Linke 2015-ben és 2019-ben a török bevándorlók körében 16 százalékos, illetve 20 százalékos támogatást élvezett, míg a Zöldeket a válaszadók 16 százaléka, illetve 13 százaléka támogatta.[5] Összességében 2015 előtt a Németországba érkező bevándorlók több mint 80 százaléka, köztük a Törökországból és a Közel-Keletről érkező muszlimok is, a baloldali pártokat, például az SPD-t, a Die Linke-et és a Zöldeket támogatták. A 2015-ös bevándorlási válság és annak következményei azonban arra késztették őket, hogy átgondolják eredeti preferenciájukat, aminek következtében inkább Merkel pártjára, a CDU-ra szavaznának. Így a lojalitás eltolódott a rendszerint a külföldiek és a munkások mellett kiálló pártoktól egy olyan politikai személyiség irányába, aki számukra előnyös politikát támogatott. A Die Linke, a Zöldek és az SPD még mindig megkapta a török bevándorló felmenőkkel rendelkező választók felének támogatását. Ugyanakkor mivel egyre több szír állampolgár honosítja magát, a CDU, a párt, amely a szíreket Németországba hozta, sokat nyerhetne a „hálából” szavazókkal.[6]

A németországi migránsok szavazatával foglalkozó tudományos tanulmányok szerint az AfD-t az orosz nemzetiségűek támogatják. Miközben az orosz kultúrát és kormányzást egy felsőbbrendű alternatív értékrend képviselőjeként mutatják be, az AfD és a honosított orosz migránsok osztoznak a német politika és kultúra kritikájában.[7] Emellett úgy tűnik, hogy az első és második generációs migránsok szavazói preferenciáikban megosztottak: az előbbiek az SPD-t részesítik előnyben, amely a kékgallérosok hagyományos pártjának tekinthető, míg az utóbbiak az „integrációs pártként” ismert Zöldeket.[8] A legtöbb tudományos kutatás egyetért abban, hogy a németországi választásokon a honosított török migránsok elsősorban a baloldali pártokat támogatják. [9]

Az EP választás eredményei

Az elemzők többsége a 2024-es európai parlamenti választásokon az AfD-re leadott bevándorlásellenes szavazatok növekedésére koncentrált.[10] Az AfD-re leadott szavazatok többségét Kelet-Németországban regisztrálták, ahol – a nyugati részekhez képest – alacsonyabb a bevándorlók aránya.[11]

A szavazatok 30,02 százalékával a CDU/CSU került ki győztesen a németországi európai parlamenti választásokból, amelyet az AfD követ 15,89 százalékkal, az SPD 13,94 százalékkal, a Zöldek pedig 11,9 százalékkal.[12] Ez azt jelzi, hogy annak ellenére, hogy a súlyos németországi gazdasági válság (és az ukrajnai háború támogatása) a kormányzó SPD és koalíciós partnere, a Zöldek felelőssége, a kormánypártok viszonylag jó eredménnyel megúszták a választásokat, míg a CDU a migránsok szavazatainak jelentős részéből profitált.

A 2024-es európai választások előtt állampolgárrá váló szíriai bevándorlókra vonatkozó statisztikák szerint 2023-ban 200 100 személy vált német állampolgárrá, akiknek 38 százaléka szíriai.[13] Ez 19 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, és a nyilvántartás 2000. évi kezdete óta a legnagyobb növekedés. A szíriai bevándorlók után a török és az iraki állampolgárok alkotják a következő legnagyobb csoportot, amely állampolgárságot kapott.[14]

Kilátások

A jelenlegi németországi politikai dinamika szerint a CDU a török és szíriai honosított migránsok szavazatainak elsődleges haszonélvezője. Mindazonáltal e szavazók jelentős része a Zöldeket és az SPD-t támogatja. A muszlim bevándorlók múltbeli és jelenlegi politikai részvétele alapján az egyik lehetséges forgatókönyv az, hogy a német szövetségi választásokon a bevándorló hátterű szavazatok az AfD előretörését akadályozzák. Ennek következtében nem csak a bevándorlási politika megváltozására, de az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban folytatott német politika fordulatára sincs kilátás.

A honosítás rendkívül meghatározó politikai döntés a három bevándorlás-támogató és NATO-elkötelezett párt, a CDU, az SPD és a Zöldek javára. Ez különösen igaz a német politikai rendszer négy nagy és egy tucat kisebb pártra való széttagoltsága, illetve a több mint 7,4 millió – a lakosság 8–9 százalékát – kitevő migránsok és a lakosság 6,6 százalékát kitevő muszlimok demográfiai aránya miatt.

Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező években nem várhatóak jelentős változások Németország külpolitikájában, illetve gazdaságában. Németország jelenleg a második világháború óta a legsúlyosabb gazdasági válságot éli át, a migránsok szavazata pedig támogatja a hatalmon lévő pártokat, és megakadályozza a nemzeti szuverenitást erősítő politika erők előretörését. Emellett a honosításnak is van egy tovább gyűrűző hatása, hiszen a honosított személyek, valamint utódaik, testvéreik és más rokonaik is előnyökhöz juthatnak ebből az eljárásból.

További feltörekvő pártok azonban megkérdőjelezhetik a hárompártiak dominanciáját. Ilyen a Dava, kis muszlim párt felemelkedése, amely a török származású németeket célozza meg. A legtöbb migráns azonban a gazdaságot tekinti döntő fontosságúnak a jelenlegi helyzetben, és nem valószínű, hogy átállnának a kormánypártoktól egy kisebb muszlim párthoz, vagy büntetnék a hárompártiakat Izrael támogatása miatt. Egy másik példa Sahra Wagenknecht kis pártja, a Bündnis Sahra Wagenknechtet, amely ellenzi az ukrajnai és gázai háborúkat, és a 2024-es európai parlamenti választásokon 6 helyet szerzett a szavazatok 6,2 százalékának köszönhetően.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a közelmúltbeli német honosítási törvénymódosításból politikailag elsősorban nem a kormánypártok profitálhatnak, hanem a teljes politikai mainstream, ami így új lendületet kaphat az AfD által jelentett növekvő kihívással szemben. Az új állampolgársági törvény elsődleges jelentősége így a politika helyett a demográfiai válság és a gazdasági recesszió területein keresendő.