Kiemelt gondolat
„Megvan a hatalmuk ahhoz, hogy meghatározzák a nemzetközi rend szabályait, és ahhoz is, hogy figyelmen kívül hagyják őket. Nem a rend alanyai, hanem annak formálói. […] De a győzelmet nem mindig az aratja le, aki a legnagyobb csapást tudja mérni, hanem gyakran az, aki a legtöbb megpróbáltatást képes elviselni.”
Kontextus
A szabályalapú nemzetközi rend meggyengülésével felerősödtek azok a viták, amelyek a többpólusú világrend hosszú távú működéséről, valamint a benne meghatározó szerepet játszó nagyhatalmak számáról és tényleges mozgásteréről szólnak. Kérdés, hogy érvényes marad-e a geopolitika egyik sokat idézett tétele, miszerint nem minden nukleáris hatalom nagyhatalom, de minden nagyhatalom nukleáris hatalom.
Összefoglaló
Brendan Simms geopolitikai szakértő átfogó elemzése szerint a nagyhatalmakat nem egyszerűen a gazdaságuk mérete alapján érdemes azonosítani, hanem elsősorban az alapján, hogy milyen szerepet játszanak a nemzetközi rendszerben. Úgy véli, a valódi nagyhatalmak elvárják, hogy beleszóljanak a világ legfontosabb ügyeibe, képesek alakítani a nemzetközi rendet, és szükség esetén akár figyelmen kívül is hagyhatják annak szabályait. Ehhez pedig jelentős katonai erőre, nukleáris fegyverekre és erős gazdasági háttérre van szükség. Simms szerint ezeknek a feltételeknek azonban ma mindössze négy ország, leginkább az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és az Egyesült Királyság felel meg. A szerző szerint a nagyhatalmi státusz másik két fontos eleme a globális befolyás és a nemzetközi elismertség. Ugyanis egy nagyhatalom nemcsak a saját térségében képes érvényesíteni az érdekeit, hanem világszerte rendelkezik katonai, diplomáciai, gazdasági vagy információs befolyással. Az Egyesült Államok ezt a kiterjedt katonai jelenlétével, Kína a globális ellátási láncokban betöltött szerepével, Oroszország a geopolitikai és információs eszközeivel, míg az Egyesült Királyság a nemzetközi szövetségi rendszerével és diplomáciai kapcsolataival biztosítja mindezt. Simms hozzáteszi, fontos szempont az is, hogy más államok is nagyhatalomként tekintsenek rájuk, és hogy valamilyen politikai, kulturális vagy ideológiai víziót képviseljenek a világban. Az áttekintő elemzés az ellenálló képességet említi a negyedik szempontként, vagyis, hogy egy ország mennyire tudja elviselni a válságokat, a háborúkat és a vereségeket, majd ezekből miként képes talpra állni. Végezetül a négy kritérium alapján Simms arra jut, hogy napjainkban mindössze maréknyi valódi nagyhatalom létezik, név szerint az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és az Egyesült Királyság. Véleménye szerint olyan jelentős országok, mint India, Németország, Japán vagy Franciaország fontos nemzetközi szereplők, de nem rendelkeznek egyszerre mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek a teljes értékű nagyhatalmi státuszhoz szükségesek.
A teljes elemzés itt érhető el: https://foreignpolicy.com/2026/06/02/great-powers-four-united-states-china-russia-great-britain-france-germany/?tpcc=recirc_latest062921
