Az EU jogállamisági mechanizmusa a Soros-hálózat befolyása alá került

Tavaly év végén került megrendezésre az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) az Az EU jogállamisági mechanizmusa – mi a civil szervezetek szerepe? elnevezésű webináriuma, amelyen a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) képviselői az alábbi kérdésekre kaphattak választ:

• Mi a jogállamisági mechanizmus?
• Mi a jogállamisági jelentés, a civil szervezetek hogyan tudják ezt használni, és hogyan tudnak ők hozzátenni mind a jelentéshez, mind az eljáráshoz?
• Hogyan erősítheti a civil társadalom a jogállamiságot?

Az FRA az emberi jogok Európai Unión belüli érvényesítését és védelmezését célul kitűző független referencia- és kiválósági központ. Tevékenysége során bizonyítékalapú tanácsokat ad az uniós és nemzeti döntéshozóknak, ezáltal informálva őket, és segítve az alapvető jogokkal kapcsolatos viták, politikák és jogszabályok célzottabbá tételét.

A webináriumon a jogállamisági mechanizmust új eszközként írták le, amit éves ciklikusság jellemez, és amelynek a célja, egyrészt, a jogállamisági problémák korai észlelése és megelőzése, másrészt, a párbeszéd elősegítése és a jogállamisági kultúra terjesztése. Az Európai Bizottság (EB) hivatalos oldala szerint a jogállamisági mechanizmus keretében az EU fő szervei [EB, Európai Parlament (EP), Európai Tanács (ET)], valamint a tagállamok parlamentjei, a civil társadalom és egyéb érdekelt felek éves párbeszédet folytatnak a jogállamiság helyzetéről. A mechanizmus hivatalos céljai közé tartozik az intézményközi együttműködés erősítése, valamint az uniós intézmények arra történő ösztönzése, hogy saját szerepüknek megfelelően hozzájáruljanak ahhoz.

A webinárium során megkísérelték körülírni a jogállamiságot, mint a jog, az intézmények, a normák és a közösségi kötelezettségvállalás tartós rendszere, amely biztosítja:

• az elszámoltathatóságot (mind a kormány, mind pedig a privát szereplők elszámoltathatóak a jogot alapul véve),
• a jogokat (a jog tiszta, nyilvánosan kihirdetett, stabil és egyenletesen alkalmazott),
• az átlátható, nyílt kormányzást (a jog elfogadásának, adminisztrálásának és alkalmazásának mikéntje),
• az elérhető és pártatlan igazságszolgáltatást (a kompetens, etikus és független szereplők elvárható időn belül szolgáltatnak igazságot).

Ugyan alapvető jelleggel meghatározható a jogállamiság normatív tartalma, taxatíve nem lehet felsorolni a jog uralma megvalósulásának feltételeit, ahogy egyetemesen elfogadott jogállamiság-definíció sem alkotható. Ennek az erőltetése inkább csak uniformizációs törekvésként fogható fel, ami Brüsszel elmúlt évtizedes nyilatkozatai fényében könnyen elképzelhető.

A jogállamiság megőrzéséhez, ahogy az FRA fogalmaz, különböző eszközökre van szükség, melyek az adott helyzethez igazodnak. Ilyen– a 2020-as riportot leszámítva – a mindig júliusban publikálásra kerülő jogállamisági jelentés, ami a 27 tagállam jogállamisági folyamatainak kvalitatív, négy pilléren nyugvó értékelése. Ezek az igazságszolgáltatási rendszer, az antikorrupciós keretrendszer, a médiapluralizmus és az intézményi fékek és egyensúlyok. A webinárium során elárulták, hogy figyelemmel kísérik azt is, milyen irányba történt változás az előző évhez képest, illetve a COVID hatásait az adott ország demokratikus működésére. A jogállamisági jelentés a jogállamisági mechanizmus esszenciális kelléke, ugyanis ennek segítségével mérik fel – az empíriák alapján állíthatjuk, korántsem objektív módszerrel –, hogy egy ország működése egybeesik-e a jogállamisági kritériumokkal. A preventív eszközként aposztrofált jogállamisági jelentésekhez először az EB összeállít egy kérdéssort, melyre a tagállamok képviselőitől, illetve NGO-któl, szakmai és nemzetközi szervezetektől, valamint egyéb érdekeltektől várják az írásbeli válaszokat. Ezt követi a Bizottság delegációjának országlátogatása. A kérdőív kitöltését követően az EB tagjai jobban megértik az adott ország működésével kapcsolatos aggályokat. A webináriumon kijelentették, hogy 2022-től konkrét ajánlásokat fognak megfogalmazni a tagállamoknak. Ez egybevág a Magyarországon tevékenykedő Soros-NGO-k által 2021 márciusában összeállított, A magyar NGO-k hozzájárulása az Európai Bizottság második jogállamisági jelentéséhez (Hungarian NGOs contribute to the European Commission’s second Rule of Law Report) című elemzésben leírtakkal, miszerint „bíznak benne, hogy az idei [2021-es] riportban az EB konkrét, kikényszeríthető ajánlást is megfogalmaz a tagállamoknak, így Magyarországnak is, hogyan erősítsék a jogállamiságot az EU-ban.” A kikényszeríthetőség azonban aggályos, ugyanis az európai uniós ajánlások szerepe az, hogy lehetővé tegyék az EU-intézmények számára álláspontjuk közlését, és azt, hogy intézkedéseket javasoljanak – anélkül, hogy az ajánlás címzettjeire bármilyen jogi kötelezettséget rónának.

A webináriumon elhangzott, hogy néhány tagállam kritikával illeti a jelentéseket a kettős mérce miatt, de ezeket a tagállami észrevételeket a Bizottság nem veszi túlzottan komolyan, hiszen „a kritikák ellenére, mégis részt vesznek a jelentések megalkotásában”. Magyarországot és Lengyelországot külön kiemelték, mint „rendszeres kritizálók”. A jelző valóban helytálló, a két ország aggályai a riportokkal kapcsolatban viszont korántsem alaptalanok. Hazánkat, többek között, azzal vádolják, hogy nem függetlenek a bíróságok a kormánytól, illetve, hogy tombol a korrupció, amit a szintén nem független ügyészség nem vizsgál ki. Ezzel szemben, a valóság az, hogy Magyarország Alaptörvényének (Alaptv.) XXVIII. cikk (1) bekezdése szól a független és pártatlan bíróságokról, a 26. cikk (1) bekezdése értelmében pedig a bírák függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. Az ügyészségi törvény (Ütv.) 3. § (1) bekezdése értelmében az ügyészség független, csak a törvényeknek alárendelt önálló alkotmányos szervezet, míg a (3) bekezdés kimondja, hogy a legfőbb ügyész sem közvetlenül, sem közvetve nem utasítható valamely meghatározott tartalmú egyedi döntés meghozatalára vagy megváltoztatására. Tehát sem a bíróságok, sem az ügyészség nem állnak semmilyen módon a végrehajtó hatalom alatt, mindkettő önálló szervezet. A hivatkozott kettős mércére eklatáns példa, hogy míg a magyar ügyészség a Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által kezdeményezett ügyek kétharmadában emelt vádat 2020-ban, addig az EU-s átlag 37 százalék, mégis Magyarországot érik korrupciós és antidemokratikus vádak.

Az FRA szerint a jelentések nemcsak a brüsszeli politikai álláspontot tükrözik, hanem a tagállamok és az érdekeltek véleményét is, a civil szervezetek „odaadó hozzájárulása” pedig nagyon fontos a Bizottságnak. Az eddigi tapasztalatok azonban mást mutatnak, azt hogy az EB-t leginkább csak a nyílt társadalmak eszmerendszerét valló NGO-k érdeklik. Erre Varga Judit igazságügyi miniszter is rámutatott, amikor a 2020-as országriporttal kapcsolatban elmondta, „a jelentést valójában olyan szervezetek írták, amelyek a Magyarország ellen összehangolt politikai kampányt folytató, központilag finanszírozott nemzetközi hálózat részei. A jelentés magyar fejezete 12 civil szervezetre hivatkozik. Ezek közül 11 civil szervezet kapott az elmúlt években pénzügyi támogatást a Soros Györgyhöz kötődő Nyílt Társadalom Alapítványoktól.”

A webináriumon meghatározásra került a jogállamisági szereplők (tágabb) köre, amelybe – az igazságszolgáltatás, az antikorrupciós szervek, a politikai döntéshozók, a közszolgálati szektor, a média, a független hatóságok és az állampolgárok mellett – a civil szervezetek is bekerültek. Az FRA álláspontja szerint, ahhoz hogy a civil szervezetek valódi jogállamisági szereplőkké válhassanak, meg kell teremteni az ehhez szükséges kereteket, ami az alábbiakat foglalja magában:

• biztonságos közeg és védelem,
• az egyesülés szabadsága,
• a gyülekezés szabadsága,
• a véleménynyilvánítás szabadsága,
• együttműködés a hatóságokkal,
• pénzügyi keretrendszer,
• igazságszolgáltatás hozzáférhetősége, hatékony megoldások.

Magyarországon, a brüsszeli bürokraták és a Soros pénzelte NGO-k szerint, komoly fenyegetésnek és veszélynek vannak kitéve a civil szervezetek. A valóság azonban itt is mást mutat. Ugyanolyan biztonságos közegben élhetnek, mint más honfitársaik, a védelem pedig az NGO-k képviselőit is ugyanúgy megilleti. A gyülekezési jogról az Alaptv. VIII. cikk (1) bekezdése, míg az egyesülési szabadságról a (3) és (5) bekezdése rendelkezik, a véleménynyilvánítás mindenkit megillető szabadságát pedig a IX. cikk (1) bekezdése deklarálja. A hatóságok együttműködnek a civil szférával, az NGO-k munkatársai pedig nemcsak, hogy hozzáférnek az igazságszolgáltatáshoz, de rendszerint igénybe is veszik azt.

A civil társadalom képviselői megbízható információk megosztásával, európai állampolgári ismeretek terjesztésével, a lakosság figyelmének felhívásával a jogállamiság jelentőségére, valamint a diszkriminációval és a félrevezetéssel való szembeszállással segítik elő és erősítik a jogállamisági kultúrát. Az NGO-k az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférhetőség támogatásával, a jogellenesség elleni felszólalásaikkal, a független hatóságok és szervek munkájába történő bekapcsolódással, a törvényesség és az arányosság megvalósulásának ellenőrzésével, illetve a lakosság nyilvános közösségi életben való aktív részvételhez segítésével járulnak hozzá a jogállamiság érvényesüléséhez. A civil szféra tagjai hidakat építenek a megosztott társadalmakban, szociális szolgáltatásokat nyújtanak a rászorulóknak, hozzájárulnak és fenntartják a médiapluralizmust, ezzel pedig napi szinten tesznek a jogállamisági problémák okainak megszüntetéséért. A civil szereplők a hatalmon lévők felelősségre vonhatóságának őrzésével, pereskedéssel és a nyilvánosság mozgósításával járulnak hozzá a jogállamiság védelméhez. Az civilek tevékenységével és az NGO-k szerepével kapcsolatban a webináriumon elhangzottak elsőre pozitívan értékelendőek. Azonban, ha a deklarált célok jelentette felszín alá nézünk, jól látható, hogy a jogállamiság egyetemes konszenzus nélküli, definiálatlan fogalmát Brüsszel kivonta a jog égisze alól, és politikai zsarolóeszközként használja a nyílt társadalmak eszmerendszerével egyet nem értő országokkal szemben. A magukat a függetlenség és az objektivitás palástjába burkoló NGO-k pedig kiválóan asszisztálnak ehhez, hiszen az általuk tett nyilatkozatok – még ha azok Soros György által tollbamondott kritikák is – nem egy uniós döntéshozó szerv politikai kijelentései, hanem civilek „szakmai” állásfoglalása. A nem kormányzati szervezeteknek éppen azért szán egyre nagyobb szerepet Brüsszel a jogállamisági mechanizmusban, mert azok független szakértőként igazolják a balliberális kritikákat a jobboldali, konzervatív vezetésű országokkal szemben. Az NGO-k egyébként maguk is követelik a mind nagyobb beleszólást a közügyek alakításába, így például a Human Rigths and Democracy Network (HRDN) 2021 júniusában publikálta az Összefoglaló az Európai Bizottság 2. éves jogállamisági jelentéséhez (Submission to the European Commission in the framework of the 2nd Annual Rule of Law Review Cycle) című elemzését, amelynek első számú ajánlása az EB irányába az volt, hogy az EU „végrehajtó szerve” a ciklus során tartson valódi és érdemleges kapcsolatot a civil társadalommal és az emberi jogok védelmezőivel, nyújtson számukra megfelelő védelmet és biztosítson közvetlen forrásokat a részükre. A nyáron közzétett anyagukban kiemelt figyelmet szenteltek Lengyelországnak és Magyarországnak, mivel – szerintük – a két államban „szisztematikusan és folyamatosan építik le a jogállamot”. Az EB számára készített dokumentumban a Soros Györggyel közvetlen kapcsolatban álló Open Society European Policy Institute mellett zömében Soros-szervezetek munkáira hivatkoznak.