Ursula von der Leyen – szakember vagy karrierpolitikus?

Fókuszban a politikai előrejutás

Kiindulópontként fontos rögzíteni, hogy az orvosi diplomával rendelkező Von der Leyen az uniós pályafutását megelőzően Németországban – a szövetségi kormányban, illetve Alsó-Szászország kormányában – összesen négy alkalommal viselt miniszteri posztot, melyek közül csak egy kötődött – legalább részben – szakmai végzettségéhez (Alsó-Szászország szociális, nőügyi, családügyi és egészségügyi minisztere, 2003–2005). Másképpen fogalmazva a magasabb politikai presztízzsel és befolyással járó pozíciók megszerzésére Von der Leyen annak árán is törekedett, hogy egyre távolabb került saját szakterületétől, szaktudásától. Ennek fényében kevésbé meglepő, hogy 2019-ben a német politikus korábbi európai uniós tapasztalat nélkül került az Európai Bizottság élére, és lett ezáltal az Európai Unió végrehajtó hatalmának feje.

Politikailag hatékony, de szakmailag vitatható munkát végez Von der Leyen

Von der Leyen elmúlt években végzett elnöki munkájának értékelése alapján megállapítható, hogy a politikus tevékenységét a hatékony politikai érdekérvényesítés és a szakmai szempontok háttérbe szorításának elegye, a szakmai helyett egyfajta markáns politikai szerepfelfogás jellemzi. Míg az Európai Bizottság egyes biztosai a hozzájuk köthető jogalkotási eljárásokat közel egy év (átlagosan 306,5 nap) alatt tudják lezárni, addig Ursula von der Leyen érezhetően gyorsabban, kevesebb mint fél év alatt (171,5 nap) képes keresztülvinni jogalkotási elképzeléseit^[1]. Okkal feltételezhető, hogy a Bizottság elnöke az említett gyors jogalkotási tempót a döntések gondos szakmai megalapozásához szükséges lépcsőfokok (szakvélemények beszerzése, szakmai szereplőkkel történő egyeztetés stb.) – legalább részleges – mellőzésével érte el. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a vizsgált időszakban Von der Leyen jogalkotási tevékenységéhez kapcsolódóan az általa fémjelzett 54 eljárásban mindössze egyetlen alkalommal került sor előzetes hatásvizsgálatra.^[2] Miután a legjelentősebb, legfajsúlyosabb kérdések rendezését célzó jogalkotási dossziék hagyományosan a Bizottság elnökéhez tartoznak, aggályosnak tekinthető, hogy az egyes döntések várható hatásainak előzetes feltárása – lényegében teljeskörűen – elmaradt.

Szemmel látható továbbá, hogy az Európai Parlament, valamint az Európai Számvevőszék sokkal inkább Ursula von der Leyen politikai agendájának követésére „rendezkedett be”, mint az elnök munkájának szakmai kiegészítésére, korrekciójára, vagy az esetlegesen hiányzó szakmai szempontok becsatornázására. Ennek jegyében az EP a vizsgált időszakban egy – valamely uniós biztoshoz köthető – jogalkotási dossziéhoz átlagosan 347,5 módosító javaslatot fűzött, míg Von der Leyen javaslatai esetében kevesebb mint harmadannyit (107 db).^[3] Szintén jelzésértékű, hogy az Európai Számvevőszék a szóban forgó időszakban összesen 246 jelentésében foglalkozott az Európai Bizottság különböző biztosaival, Ursula von der Leyent ugyanakkor egyáltalán nem vizsgálta a testület.^[4] Feltételezhető tehát, hogy az Európai Unió említett szervei kevésbé kívánnak konfliktust vállalni a Bizottság elnökével, inkább hajlamosak igazodni Von der Leyen „politikai elvárásaihoz”.

Ezek alapján kijelenthető, hogy Ursula von der Leyen elnöki tevékenységét

• a szakmai megfontolások helyett a politikai szempontok elsőbbsége,
• az általa képviselt politikai perspektívák hatékony és gyors (akár a szakmaiság feláldozásával járó) érvényesítése, illetve
• az uniós döntéshozatali működés fékek és egyensúlyok rendszerének megkerülése

jellemzi, így az elmúlt 5 évben személyében nem a szerződések független őrét, hanem egy rámenős karrierpolitikust ismerhettünk meg. Ennek fényében nem meglepő, hogy a Századvég Európa Projekt kutatása szerint az európai emberek többségének negatív véleménye van Ursula von der Leyenről.