Kiemelt gondolat
„Az ateista szekularizmus nem tud szembeszállni a vallási szélsőségesség növekvő hullámával. Csak egy erős, hitben gyökerező kultúra képes erre. […] A nyugati demokráciák a hanyatlásukat kockáztatják, ha nem értik meg a hit és a kultúra közötti mély kapcsolatot.”
Kontextus
Évtizedek óta vita zajlik arról, hogy a nyugati demokráciák helyzetét tekintve okoz-e kulturális és társadalmi hanyatlást a kereszténység elutasítása. Egyesek szerint a keresztény gyökerek elfeledése vagy háttérbe szorítása meggyengítheti Európa és más nyugati országok alapjait, miközben más kultúrák és vallások, például az iszlám, egyre erőteljesebben jelennek meg. Mások viszont úgy vélik, ideje volna végleg leválasztani a politikai vitákat a vallási kérdésekről.
Összefoglaló
Joseph D’Souza érsek szerint a szekularizmus, amely eredetileg a vallási háborúk tanulságaként született, mára az európai keresztény örökség fokozatos eltörlésévé vált. Ennek következménye, hogy Európa identitásválságba került, miközben más civilizációk – például az iszlám világ – nyíltan vállalják vallási alapjaikat. A szerző az Egyesült Államokat is bírálja, ahol a közéleti szereplők gyakran félnek nyíltan vállalni hitüket, mert attól tartanak, hogy ezzel kizárják magukat a politikai vagy kulturális párbeszédből. Úgy véli, a keresztény hit közéleti háttérbe szorulása a demokrácia erkölcsi alapjait gyengíti, és teret enged a szélsőségeknek. Majd hozzáteszi, a kereszténység legnagyobb ereje abban áll, hogy képes alkalmazkodni különböző kultúrákhoz, miközben megőrzi az alapvető üzenetét, és hogy éppen ez a pluralista, hitben gyökerező szemlélet képes egyensúlyt teremteni a modern világban. D’Souza megoldásként azt javasolja, hogy a keresztény közösségek világszerte dolgozzanak ki egy korszerű teológiát, amely a pluralizmust, az emberi jogokat és a vallási szabadságot egységesen védelmezi.
