Kiemelt gondolat
„Hobbes merészen azt állította, hogy a háború az ember természetes állapota, ám ha a „természetes állapot” alatt azt értjük, amire az ember természete szerint rendeltetett, akkor a béke sokkal inkább tekinthető az ember természetes állapotának. […] A nemzetnek vagy a szuverénnek nemcsak tartózkodnia kell attól, hogy megzavarja a békét, amely oly hasznos az emberiség számára; ezen túlmenően köteles azt előmozdítani, amennyire erejéből telik. Ez az egyik legnagyszerűbb szolgálat, amit egy szuverén a nemzeteknek és az egész világnak tehet. Milyen dicsőséges és szeretetre méltó jellem a béke teremtője!”
Kontextus
Az 1648-as vesztfáliai béke lezárta a harmincéves háborút, elismerte a német fejedelmek és az államok szuverenitását, és megerősítette a területi integritás elvét. Ez a béke alapozta meg a modern államrendszert, valamint a nemzetközi diplomácia szabályait, és hosszú távon stabilizálta Európa politikai térképét. A kontinensen ezt követően jelent meg érdemben először a háborúk lezárását szolgáló béketeremtés gondolatának filozófiai értelemben vett fontossága.
Összefoglaló
Emmerich de Vattel 18. századi jogtudós és filozófus az 1758-ban kiadott Nemzetek törvénye című ikonikus művében nagy terjedelemben foglalkozik nemcsak diplomáciai, hanem erkölcsi megközelítésben is a háborúk lezárását jelentő békekötések jelentőségével. A később George Washington egyik legkedveltebb filozófusaként elhíresült szerző művében – amelyet a harminc éves háború lezárásaként ismert 1648-as vesztfáliai béke ihletett – többek között azt írja, a háborúskodás lezárása egy új fejezetet teremtett Európában, mivel a német hercegek és államok számos jogot nyertek, amelyek révén sok tekintetben szuverénekké váltak. Így például tárgyalhattak már idegen hatalmakkal, szövetségeket köthettek, valamint küldhettek és fogadhattak követeket is, amely a nemzetközi diplomácia megalapozásaként értelmezendő. De Vattel mindezt a békekötés eredményének tekinti, amelynek előteremtése a legnemesebb célok közé tartozik. Mint írja, a béketeremtés és -ápolás nemcsak a konfliktusok elkerülését jelenti, hanem aktív kötelességet is. Hangsúlyozza, hogy a nemzetek és szuverének feladata, hogy előmozdítsák a békét, megakadályozzák annak szükségtelen megbontását, mert a béke biztosítja a társadalmi jólétet, a nemzetek közötti tiszteletet és az emberiség boldogságát, miként azt a történelem nagy béketeremtői, például Augustus római császár tettei is mutatják.
