Kiemelt gondolat
„Évek óta egyre csak távolodunk a házasság intézményétől, miközben a termékenységi adataink zuhanó tendenciát mutatnak. Ezzel párhuzamosan egyre népszerűbbé válik a hosszú távú, élettárs alapú együttélés koncepciója. Ráadásul a jogi szabályok éppen akkor könnyítik meg leginkább a különválást, amikor a politikusok a családok felbomlását siratják, és amikor az ez ellen kampányolók rekordszintű megoldatlan családi problémákról beszélnek.”
Kontextus
A 2015-ös európai migrációs hullám egyik évtizedes hatásaként kiemelt figyelmet kaptak az egyes országok házasságkötésről és termékenységről szóló évenkénti statisztikái. Az elemzések mind a bal-, mind pedig a jobboldalon bizonyos fordulópontok, trendhullámok előrejelzéseiként szolgáltak, melyek kapcsán elemzők gyakran olyan komplex társadalmi folyamatok bekövetkeztére mutattak rá, amelyek a kulturális szuverenitás, a nemzetmegmaradás és az asszimiláció kérdéseit feszegették.
Összefoglaló
Dr. Tony Rucinski, a brit Coalition for Marriage alapítvány a nemrégiben a brit Statisztikai Hivatal által közzétett lesújtó adatokra reflektál, amelyek szerint a koronavírus miatti korlátozó intézkedések százezres nagyságrendben okoztak elmaradt esküvőket Nagy-Britanniában. Rucinski kifejti, hogy a számadatok alaposabb vizsgálata két fontos megállapítást is lehetővé tesz. Egyrészt, amikor a kommentátorok minden házasságot egy kalap alá vesznek, egy fontos különbséget homályosítanak el: bár a homoszexuális párkapcsolatok a teljes szám kis részét teszik ki, a mindent egyetlen összesített számba sűrítő értékelés eltakarhatja, mennyire meredeken csökkent a heteroszexuális házasságok száma. Magyarán, a szerző szerint a százezres nagyságrendű házasságkötési deficit feltehetően még a mostani elemzéseknél is súlyosabb képről tanúskodik. Másrészt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a koronavírus megjelenése előtt a házasságok száma már évtizedek óta lassú visszaesést mutatott, miközben a fiatalok egyre később házasodnak, nő a szülőkkel együtt élők aránya, és rekordalacsony a termékenység. Rucinski azonban egy kérdésben derülátó: a statisztikák szerint a már megkötött házasságok kimagaslóan stabilak, például a 2012-ben kötött házasságok 83 százaléka még tíz év után is fennállt. Mindezek fényében kijelenthető, hogy a lezárások közvetlen hatása súlyos volt, de a mélyebb probléma a már eleve erodálódó
házassági kultúrában rejlik, amely még akkor is reformra szorul, ha a válások száma mérséklődött.
