Az egyedülálló Európa Projekt-kutatássorozat legfrissebb felmérésének célja ezúttal is a kontinensünket érintő legjelentősebb közéleti kérdésekkel kapcsolatos lakossági attitűdök feltérképezése. Az idei kutatás sok releváns téma mellett kiemelten foglalkozik az Európai Unió tevékenységének megítélésével és elégedettségével, az Unió lehetséges bővítésének kérdésével, az ukrán háború megítélésével, valamint az energetika és a migráció kérdéseivel.
A legfrissebb adatok bemutatására az alábbiak szerint kerül sor:
Várkert Bazár (1013 Budapest, Ybl Miklós tér 2–6.)
2026. február 24. 9.00
Bővebb információ és regisztráció: Az Európa Projekt-kutatás eredményei 2026-ban – Századvég
Egyre több kritika éri az Európai Unió emissziókereskedelmi rendszerét (Emission Trading System – továbbiakban: ETS). Orbán Viktor a 2026-os nemzetközi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az ETS mesterségesen megemeli a piaci energiaárakat az EU-ban, így annak kivezetése 20 százalékos azonnali árcsökkenést idézhetne elő. Csehország új miniszterelnöke, Andrej Babiš indítványozta, hogy öt évre függesszék fel a kvótakereskedelmet. A javaslathoz a szlovák vezető, Robert Fico is csatlakozott, aki a rendszert „őrületnek” nevezte.
Az ETS egy speciális karbonadó, amelyben a teher mértéke a megengedett maximális szén-dioxid-kibocsátástól (kvótakínálattól) és a gazdasági szereplők kibocsátásaitól (kvótakereslet) függ. Lényege, hogy a szabályozó:
- egy adott időszakra meghatározza, hogy az érintett iparágak legfeljebb mennyi szén-dioxidot bocsáthatnak ki,
- ezt a mennyiséget „kvótákra” osztja,
- értékesíti az iparágakban működő vállalatok között,
- lehetővé teszi, hogy kereskedhessenek azokkal (a beavatkozást ezért nevezik „kvótakereskedelmi rendszernek”), majd
- az érintett vállalatoknak az időszak végén be kell mutatniuk, hogy rendelkeznek annyi kvótával, amennyi a szén-dioxid-kibocsátásuk volt, különben büntetést kell fizetniük.
Az Európai Bizottság az ETS-t kiemelt prioritású klímapolitikai eszközeként tartja számon. Szükségességét azzal indokolja, hogy az energiatermelés, valamint az ipari tevékenység költségeinek mesterséges megemelése motiváltabbá teszi az uniós vállalatokat az energiafogyasztásuk és kibocsátásuk csökkentésében. Brüsszel elkötelezettségének hátterében azonban alighanem az sem elhanyagolható hajtóerő, hogy a karbonadóval a tagállamoktól független, önálló bevételre tehet szert. A kritikák ellenére, vélhetően ezért is ragaszkodik ahhoz, hogy az ETS-ben nem érintett területekre – a lakossági fűtési/hűtési, közlekedési és mezőgazdasági tevékenységekre – egy új kvótapiacot (ETS 2-t) hozzon létre, ami – a Századvég becslése alapján – Magyarországon ellehetetlenítené a rezsicsökkentési programot és 870 forintra növelné a benzin literenkénti árát.
A kvótarendszer súlyos versenyhátránnyá vált
Az ETS húsz éve működik, de az első évtizedben – a bevezetési és a megengedőbb szabályozási időszakokban – enyhe befolyást gyakorolt az uniós ipar versenyképességére. A fordulatot az Ursula von der Leyen által 2019-ben meghirdetett Európai Zöld Megállapodás hozta el, amely a korábbiaknál szigorúbb kibocsátási célokat tűzött ki, szűkítette a kvótakínálatot, így a karbonköltségek elszakadtak más nagyrégiók kvótapiacaitól.
A koronavírus-járvány alatt a gazdasági aktivitás csökkent, az energiakereslet visszaesett és kevesebb időszakban volt szükség azokra az erőművekre, amelyek működtetése szén-dioxid-kibocsátással jár, így a kvótaárak növekedése kevéssé jelent meg az energiaárakban. A lezárások feloldását követő helyreállítással azonban az energiaigények megnőttek, a hagyományos erőműveket gyakrabban be kellett indítani, ami mind a szén-dioxid-kvóta-keresletre, mind a karbonárakra hatással volt, és így az energiaárak is növekedésnek indultak. A folyamatot az energiaválság, majd a kereskedelmi konfliktusok tovább súlyosbították.
Az EU versenyhátránya a 2022-es energiaár-robbanást követő korrekció során sem tűnt el. Az uniós vállalatoknak 2024-ben csaknem háromszor annyit kellett fizetniük egy tonna kibocsátott szén-dioxid után, mint egy amerikai és ötször annyit, mint egy kínai versenytársuknak (a különbség 2023-ban még nagyobb; hatszoros és kilencszeres volt). A magas kvótaárak ráadásul több szinten is sújtják az európai gazdaságot, ugyanis egy iparvállalatnak a mesterségesen megemelt energiaárak megfizetése mellett saját kibocsátásai után is kvótákat kell vásárolnia. Pedig az előbbi már önmagában is súlyos problémának tekinthető: az ipari villamosenergia-árak az EU-ban több, mint kétszer olyan magasak, mint az USA-ban, vagy Kínában és ez – ahogyan arra az ábra is rámutat – a szankciók okozta háborús felárnak, valamint a radikális klímacélok okozta karbonfelárnak a következménye.
A 2026-os év elején a hideg téli idő Európa-szerte megemelte az energiaigényeket, és mivel a megújuló termelőkre csak korlátozottan lehetett alapozni, a hagyományos erőművek csúcsra jártak. A folyamatok következményeképpen a kvótaárak többéves csúcsra, tonnánként 90 euróra növekedtek, ami a 25 dollár alatti amerikai (Regional Greenhouse Gas Initiative) és 10 dollár alatti kínai (China National ETS) kvótaárak három és fél, valamint kilencszerese.
Az EU radikális klímapolitikája és az abból fakadó többszörös kvótaárak semmilyen morális, gazdasági, vagy környezetvédelmi érvvel nem indokolhatók, ugyanis egy tonna szén-dioxidnak ugyanakkora hatása van az éghajlatra nézve, függetlenül attól, hogy melyik kontinensen bocsátják ki. Különösen igaz ez annak fényében, hogy az EU hozzájárulása a globális emisszióhoz 6 százalék.
Az európaiak elutasítják a karbonadót
Bár a kvótakereskedelmi rendszer kiterjesztésének gondolata eredetileg a radikális zöldektől érkezik, az intézkedés jól illeszkedik az európai baloldal adóemelési és központosító törekvéseibe is. Az európai pártok közötti törésvonalak is eszerint rendeződnek: míg például a Zöldek támogatják, a Patrióták vagy a Konzervatívok elutasítják az intézkedést. A Századvég Európa Projekt-kutatásának eredményei azonban rámutatnak, hogy a karbonadó kérdése a lakosságot sokkal kevésbé osztja meg, mint az elitet: a többség mind a korábbi kvótarendszer (ETS) következményeit, mind az új rendszer (ETS-2) bevezetését elutasítja.
Az európai iparvállalatokat sújtó karbonadók okozta többletköltséggel az uniós polgárok 59 százaléka, a magyarok 79 százaléka nem ért egyet (az arány Lengyelországban 66, Csehországban és Szlovákiában 65 százalék). Az új karbonadó bevezetését pedig az európaiak 59 százaléka, a magyarok 81 százaléka, a csehek 70, a lengyelek 66 és a szlovákok 65 százaléka elutasítja.
2016 első felében a Századvég Alapítvány vezetésével az Európai Unió 28 tagországára kiterjedő közvélemény-kutatás készült azzal a céllal, hogy megvizsgálja az európai állampolgárok véleményét az Unió jövőjét leginkább érintő kérdésekben. A Project28 közvélemény-kutatás egyedülálló módon, az eddigi legszélesebb körben, országonként 1000, azaz összesen 28 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg. A vizsgálat legfontosabb céljai közé tartozott megismerni a társadalom konjunktúraérzetét, feltérképezni az Európai Unió teljesítményével, a migrációs válsággal és a növekvő terrorizmussal kapcsolatos lakossági attitűdöket. A 2017-es, 2018-as és 2019-es felméréseket követően a Századvég Alapítvány a magyar kormány megbízásából 2020 óta Európa Projekt néven folytatta a kutatást, amely továbbra is az európai politikai és társadalmi közbeszédet leginkább meghatározó témákra reflektált. A legfrissebb adatfelvételre Európa 30 országában, 30 000 fő megkérdezésével, CATI-módszerrel, 2025. október 8. és december 10. között került sor.
