A veszélyek korában élünk, a szemünk láttára dől el Európa, a háború és a béke sorsa. Két út áll előttünk: Donald Trump az ukrajnai háború lezárásán dolgozik és új javaslatában már márciusban orosz-ukrán fegyverszüneti megállapodást, illetve a májusi ukrán választásokat és a konfliktus júniusi lezárását sürgeti. Az ő békepolitikáját támogatja Orbán Viktor, aki már a 2024-es békemisszióján a fegyverszünet és békekötés lehetőségét kereste a világ vezetőinél, és tette le – akkor egyedüli nyugati vezetőként – a tárgyalások megkezdését az EU és a NATO asztalára a háború folytatásával egyenrangú alternatívaként. Donald Trump második hivatalba lépésével és célirányos békepolitikájával az Oroszország legyőzésén, illetve a háború és az elhibázott szankciós politika folytatásán dolgozó brüsszeli politika már nemcsak a Globális Déllel, hanem a nyugati szövetségi rendszer legnagyobb hatalmával szemben is elszigetelődött.
Februári kutatásában a Századvég arra volt kíváncsi, hogy a miniszterelnök és kihívója közül a magyarok melyik politikusról gondolják, hogy nem engedi háborúba sodródni az országot és kinél látják a béke megőrzésének nagyobb esélyét?
Miközben a világ országainak többsége a béke lehetőségét keresi, a Tisza Párt európai anyapártjának (Európai Néppárt) vezető politikusai, Ursula von der Leyen és Manfred Weber, egyre hangosabban támogatják szóval és tettel, így hadikölcsönökkel azt a Volodimir Zelenszkijt, aki várhatóan addig maradhat biztosan Ukrajna elnöke, ameddig a háború tart.
Az EU vezetői és a Hajlandóak Koalíciójának tagjai a béketárgyalások támogatása helyett a háború folytatásának, illetve európai katonák Ukrajnába küldésének módját keresik. Továbbá olyan háborúra készítik fel az európaiakat, amely a NATO-főtitkár szerint „nagyszüleink és dédszüleink által átélt konfliktusokhoz mérhető pusztítást hozhatna”[1], vagy ahogy a francia vezérkari főnök polgármesterek előtt fogalmazott „Ha meg akarjuk védeni a nemzetet, el kell fogadnunk, hogy elveszíthetjük gyerekeinket és gazdasági áldozatokat kell vállalnunk. Ha erre nem állunk készen, veszélyben vagyunk.”[2]
Donald Trump új javaslatával kézzel fogható közelségbe került az ukrajnai háború tárgyalásos lezárásának lehetősége és Abu-Dzabi-ban – amerikai közvetítéssel – évek óta először ült le egy asztalhoz az orosz és az ukrán tárgyalódelegáció. Eközben a Tisza Párt európai pártcsaládjának a vezetője, Manfred Weber, az Európai Néppárt február elején Zágrábban tartott vezetőségi ülése után tartott beszédében kívánatosnak tartotta, hogy Európa katonákat[3] küldjön Ukrajnába. A Tisza Párt kétértelmű nyilatkozatai nem adnak világos választ a magyarokat leginkább foglalkoztató kérdésekre és az sem világos, hogy Orbán Viktorral ellentétben a kihívó ellen tudna-e állni annak a politikai nyomásnak, ami például a migrációs kvóta, a hadikölcsönök, a genderideológia, a rezsicsökkentés fenntartását biztosító orosz energia és a háború kérdésében a brüsszeli tárgyalásokon nehezedne rá.
Februári kutatásában a Századvég arra is rákérdezett, hogy az alábbi állítás inkább kire igaz: Orbán Viktorra vagy Magyar Péterre? – Kockázatos választás, nem tudni, mi történne, ha ő vezetné az országot?
A válaszadók 54 százaléka Magyar Pétert kockázatos választásnak tartja és nem tudja, mi történne, ha ő vezetné az országot. A magyarok által látott magas kockázat jól tükrözi a Tisza Párt ambivalens viszonyát a brüsszeli elvárásokhoz, azoknak akár a magyar emberek és a magyar nemzetgazdaság érdekeivel szembemenő, feltételezett kiszolgálását. Jó példa erre, hogy miközben a Tisza politikusai nyilatkozataikban „nem támogatják Ukrajna gyorsított uniós felvételét”, addig a vezető brüsszeli politikusok már 2027-es csatlakozási dátumról beszélnek. A biztos választás jelszavával kampányoló Fidesz elnökénél csak 39 százalék válaszolt úgy, hogy nem tudja, milyen irányba vezetné az országot. A számok alapján Orbán Viktor politikáját Magyar Péteréhez képest a magyarok jóval kiszámíthatóbbnak és kevéssé kockázatosnak tartják.
CATI-módszer, n=1000, felnőtt magyar lakosság körében, adatfelvétel: 2026. február
