Az Integritás Hatóság létrehozásához a Transparency International nem alkalmas jelölteket delegál a kiválasztó testületbe

A Bizottság az elmúlt hónapokban intenzív párbeszédet folytatott a magyar kormánnyal, amelynek keretében Magyarország széles körű korrekciós intézkedésekre tett javaslatot annak érdekében, hogy eloszlassa a Bizottság által az eljárás hivatalos megindításakor, az ez év április 27-én megfogalmazott aggályokat. Az eljárás keretében a Bizottság először levelet küldött Magyarországnak azokról az intézkedésekről, amelyeket szándékában állt javasolni a Tanácsnak; erre válaszul Magyarország augusztus 22-én megküldte a javasolt korrekciós intézkedések leírását, szeptember 13-án pedig további felvilágosítással szolgált.

A Bizottság mélyrehatóan elemezte Magyarország előterjesztését, különösen azt vizsgálva, hogy a javasolt korrekciós intézkedések megfelelő választ jelentenek-e a Bizottság eredeti megállapításaira. A Bizottság álláspontja szerint az intézkedések akkor megfelelőek, ha véget vetnek a jogállamisági elvek megsértésének és/vagy az abból származó, az uniós költségvetést és az EU pénzügyi érdekeit érintő kockázatoknak.

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt korrekciós intézkedések elvben alkalmasak arra, hogy kezeljék a felvetett kérdéseket, de csak akkor, ha megfelelő módon és kellően részletesen bekerülnek a törvényi és rendeleti szabályozásba, és megfelelő módon végre is hajtják őket.

A magyar kormánynak november 19-ig van ideje arra, hogy kimerítő jelleggel teljesítse a Bizottság felé tett vállalásait, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy felszámolja – a brüsszeli aggályok szerint – az országban tapasztalható korrupciót. A kormány és a Bizottság közötti eredményes és konstruktív párbeszéd következtében – melyben a kormány elkötelezett híve volt a vitás kérdések körüli hangzavar mielőbbi mérséklése mellett – 2022. október 10. napján az Országgyűlés elfogadta az európai uniós költségvetési források felhasználásának ellenőrzésével kapcsolatos törvényeket, amelyeket az Európai Bizottsággal eddig elfogadott megállapodások alapján nyújtott be.

Az elfogadott törvények közül az Európai Bizottság felé tett korrekciós intézkedések egyikének teljesítésére az európai uniós költségvetési források felhasználásának ellenőrzéséről szóló 2022. évi XXVII. törvény szolgál, amely a magyar politika- és közigazgatás-történetben első és egyedülálló hatóság, az Integritás Hatóság („Hatóság”) felállításáról rendelkezik. A jelen törvény elfogadásával az Országgyűlés elsődleges célkitűzése az európai uniós költségvetési források felhasználásának még hatékonyabb ellenőrzését ellátó intézményrendszer létrehozása, valamint az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti eljárás keretében javasolt intézkedéseknek való megfelelés.

A jogszabály értelmében az autonóm államigazgatási szervként felállított Hatóság minden olyan esetben fellép, ahol álláspontja szerint valamely, az európai uniós források felhasználása vagy annak ellenőrzése körében feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezet, ideértve a szerződéskötőt is, nem tette meg a szükséges lépéseket olyan csalás, összeférhetetlenség, korrupció és egyéb jogsértés vagy szabálytalanság megelőzésére, felderítésére és kijavítására, amely érinti az európai uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodását, vagy az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek komoly kockázata felmerül. A Hatóság hatáskörrel rendelkezik különösen az Európai Uniótól részben vagy egészben pénzügyi támogatásban részesülő tervezett, folyamatban lévő vagy korábbi intézkedések vagy projektek tekintetében. Kiemelendő a Hatóság függetlenségének biztosítása érdekében elfogadott azon szabályozás, miszerint a Hatóság számára feladatot csak törvény írhat elő, a költségvetése a központi költségvetés szerkezeti rendjében önálló fejezet, a költségvetésére vonatkozó javaslatát és annak végrehajtását saját maga állítja össze, és azt a mindenkori magyar kormány változtatás nélkül köteles beterjeszteni a központi költségvetésről – és annak végrehajtásáról – szóló törvényjavaslat részeként. Továbbá annak a célnak a megvalósulása érdekében, hogy a Hatóság eljárásairól az Európai Unió szervei is időben tájékozódhassanak, a Hatóság bármely csalás, összeférhetetlenség, korrupció vagy bármely más jogsértés vagy szabálytalanság gyanújának észlelése esetén, a hazai feladat- és hatáskörrel rendelkező hatóság és szervezetek mellett, értesíteni köteles az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF) és – hazai ügyészségi hatáskör esetén – az Európai Ügyészséget is. Non plus ultra, hogy a Hatóság köztisztviselőjét bűncselekmény észlelése esetén feljelentési kötelezettség terheli. Röviden és tömören a Hatóságot annak feladatellátása során senki sem utasíthatja, míg költségvetését a mindenkori magyar kormány nem érintheti, továbbá eljárásairól az Európai Unió szerveit tájékoztatni köteles, vagyis

a Hatóság független és az Európai Unió számára átlátható működésének feltételei egyértelműen biztosítottak.

A magyar kormány és a Bizottság közötti egyeztetés folyamatos előrelépései ellenére, nem rendkívüli módon, a független civil szervezetek vagy NGO-k (Non-Governmental Organizations, magyarul nem-kormányzati szervezetek) – még inkább kormányellenes beágyazottságukat folyamatosan hirdető szervezetek – esetünkben a Transparency International Magyarország, már a törvénytervezet teljes ismerete előtt, 2022. szeptember 16. napján is kritikával illette az uniós források ellenőrzésével kapcsolatban tett vállalások kezdetleges formáját, viszont a konkrét normaszöveg tanulmányozása és a korábbi állásfoglalásában foglalt elvárások valamennyi megvalósulása után sem lett különb a véleménye. Mindebből az látszik, hogy – függetlenül a kormány bármilyen szintű kezdeményezésétől vagy ajánlatától – a végeredmény nem tudja elérni a civil szervezetek elvárási szintjét, a magyar kormány bármely problémára nyújtott alternatívája kizárólag a civil szervezetek általi maradéktalan jóváhagyást követően lehet demokratikus és jogállami.

Alapvetően három civil szervezet (a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság és a Transparency International Magyarország) 2022. október 7. napján közreadott közös elemzésében kifejti, hogy a kétharmados parlamenti többség által elfogadott intézkedések részben előre mutatóak, azonban álláspontjuk szerint a törvények nem mennek elég messze, és súlyosan hiányosak.

Itt szükséges kiemelni már az első ellentmondást, miszerint 

a hazai NGO-k szerint a törvények súlyosan hiányosak, de a Bizottság mégis elfogadta a törvények mögötti jogalkotói akaratot.

Viszont azon kérdés eldöntését, hogy vajon az Európai Bizottság vagy az NGO-k rendelkeznek több szakpolitikai szakértelemmel, inkább az olvasóra bízzuk.

Mindezek után az Integritás Hatóság intézményének függetlenségével kapcsolatban nagy kételyüket fejezték ki a civil szervezetek. Az előzőekben pontos törvényi hivatkozás nélkül felhívottakon túl, az imént említett aggály gyors eloszlatása érdekében tekintsük rá a Hatóságot felállító törvény 1. § (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy „a Hatóság – ideértve az elnökét, az elnökhelyetteseit és a teljes állományát – feladatainak ellátásban teljesen független, csak jogszabályoknak van alárendelve, feladatkörében más személy vagy szerv által nem utasítható, feladatát más szervektől elkülönülten és bármilyen befolyásolástól mentesen látja el. A Hatóság számára feladatot csak törvény írhat elő”, vagyis a törvénynek már az első szakaszában a Hatóság függetlenségét szabályozó rendelkezések vannak lefektetve. Ahogy a jelen elemzés korábban is megemlíti, a jogalkotó a Hatóságnak mint autonóm államigazgatási szervnek számos garanciát nyújt, amelyek az intézmény függetlenségét szolgálják: a Hatóság elnöke és elnökhelyettesei a direkt politikai befolyástól mentesek, a Hatóság a költségvetését saját maga szabja meg, azt a kormány egyoldalúan nem módosíthatja és nem is csökkentheti a Hatóság beleegyezése nélkül.

A törvény szerint a Hatóság legfőbb döntéshozó szerve a Hatóság Igazgatósága. A függetlenség maradéktalan megvalósulása érdekében az igazgatóság tagjait kiválasztó bizottság (a Hatóság Igazgatósága Tagjainak Kiválasztásáért Felelős Alkalmassági Bizottság) tagjának csak olyan szakértő jelentkezhet, aki a jelölést megelőző öt évben minden politikai tevékenységtől – legyen az állami vezetői szerep vagy pártban való részvétel – mentes. A Transparency International három személyt jelölt az Integritás Hatóság vezetésére, annak érdekében, hogy az Alkalmassági Bizottság tagjai feddhetetlen, senki javára elfogultsággal nem vádolható, és kiválóan felkészült szakértők legyenek. Meggyőződésük szerint Bod Péter Ákos, Jancsics Dávid és Marschall Miklós ezen követelménynek megfelelnek. Természetszerűleg a politikai kapcsot mi sem mutatja jobban annál, hogy a Soros György által bőkezűen szponzorált Transparency International Magyarország csak kormányellenes személyeket jelölt, akik az elmúlt években a közéletben fel-fel bukkanva, adtak hangot kritikai véleményüknek. Bod Péter Ákos, volt MNB elnök, saját elmondása szerint is ellenzéki beállítottságú, társalapítója a Karácsony Gergely alapította 99 Mozgalomnak, továbbáa hatpárti, ellenzéki közös lista győzelme esetén Bod Péter Ákos felelt volna a gazdasági, költségvetési és adóügyekért a Márki-Zay Péter vezette kormányban, tehát az összeférhetetlenségi kritériumnak korántsem felelne meg. Mindezek mellett Jancsics Dávid, aki ma már az Egyesült Államokban él és dolgozik, a függetlenség alapfeltételétől feltehetően messzi pozícióban helyezkedik el, azaz szintén aggályos lenne a megválasztása, ehhez elég a következő kijelentéseit idézni: „A több korrupció politikai instabilitást okozna, ez az orosz példára egyértelműen nem igaz, de hát a magyar példára sem egyértelműen igaz, ugyanis itt az történik, hogy a korrupció be van emelve a mindennapi politikai gépezetbe, és nem is nevezzük már korrupciónak: törvényeket igazítgatnak hozzá, és az elmúlt 12 év jól bizonyítja, hogy el tud döcögni egy kvázi demokratikus ország ilyen körülmények között is”. Ugyanezt erősíti egy 2017-es, angol nyelvű interjújában, miszerint „Magyarországon a demokráciából már csak a négyévente tartott választások maradtak, valamint koncentrált támadás folyik a független, civil szervezetek ellen”. Marschall Miklós, mint a Transparency International egykori európai igazgatója, majd általános igazgatóhelyettese, – 15 évig dolgozott a Transparency International berlini központi titkárságának helyettes vezérigazgatójaként –, szintén számos olyan aggályt vet fel, amely a függetlenség kérdését alapjaiban kikezdi. Egyrészt függetlenségről akkor beszélhetünk, ha a delegált sem baloldali, sem jobboldali politikával, vagy annak támogatásával nem foglalkozott, vagy nem foglalkozik, másrészt akkor, ha függetlenségét a nemzetközinek nevezett érdekszférától távol, esetünkben az NGO-któl tisztes távolságot tartó tevékenységet folytatott. Alapjaiban véve aggályos, hogy a delegáltakat a valójában baloldali politikát támogató Transparency International Magyarország ajánlotta, valamint az a tény, hogy a jelenlegi kormányellenes érdekszférától sosem kerültek távol és mindig egy szólamot fújtak. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha ez még függetlennek minősül, akkor mi az, ami már nem minősül annak. Valószínűleg a Transparency International-nek erre a kérdésre is megvan az igazsághoz közel álló válasza.

A civil szervezetek szokásukhoz híven az Európai Bizottság által elfogadott és a magyar kormány által bevezetett antikorrupciós lépéseket – jelen esetben az európai uniós költségvetési források felhasználásának még hatékonyabb ellenőrzését szolgáló intézmény felállítását – csupán kellő távolságból és irányból hajlandók szemlélni. A kényszerű, olykor már erőltetett távolságtartás, valamint a megfelelő kezdeményezések lealacsonyítása a baloldali érdeket hirdető és a magyar kormányt napi szinten kifogásoló civil szervezetek immanens és elidegeníthetetlen értéktartalma. Voltaképpen az NGO-k gyakorlata könnyedén feltérképezhető, hiszen a konstruktív, támogató, kiegészítő és pozitív jellegű javaslatok felmutatása helyett, a korábbi, tisztán jogvédő funkciójukat teljesen háttérbe szorítva egyre inkább politikailag átfűtött, egyirányú tartalmakat gyártanak. Hiába a magyar kormány Európai Bizottsággal folytatott számos szakpolitikai egyeztetése, az új törvények hiába tartalmazzák azon elvárásokat, amelyeket – meglepő módon – a hazai NGO-k is a korábbi álláspontjukban osztanak, valamint hiába az Európai Bizottság megelőlegezett bizalmának megszerzése, ezek az NGO-knak még mindig nem elegek. Amennyiben egy személy vagy szervezet kizárólag a szakmai (szakpolitikai) indokok figyelembevételével, más értékrendszerektől (itt gondolva a politikai értékrendszerre) függetlenül járnának el, úgy a szakmai szabályok szerint indokolt lenne a konstruktív értékelés tanúsítása és a valós eredmények elismerése, még ha azok számukra részeredménynek is minősülnek, nem pedig forradalmi hangulat keltése és teljes mértékű destruktív, megsemmisítő hozzáállás tanúsítása. Ha egy, a közéletben részt vevő vagy abban részt venni kívánó személy, szervezet reális és időszerű polgári igényeket és érdekeket kíván képviseli, úgy ezen céljának eléréséhez köteles a saját, a kérdéshez oda nem illő értékrendszerét kizárni és kizárólag a képviselt érdekeit előtérbe helyező magatartás szerint, következetesen eljárni. Ha ez nem valósul meg, úgy elfogultság áll fenn és a megfelelő érdekképviselet nem váltja valóra a hozzá fűzött reményeket és elvárásokat.

Az NGO-k álláspontjával ellentétben jelenleg a Bizottság és a magyar kormány között az európai uniós költségvetési források felhasználásának még hatékonyabb ellenőrzésének kérdése élvez prioritást, nem pedig a több, mint egy évtizede – a nemzetközi világ szerint is – prosperáló, magyarországi rendszer teljes újra rendezése.

Az objektivitás és a teljes mértékű függetlenség leple alatt aktívan tevékenykedő NGO-k mindennapi „szakmai” és lobbi tevékenysége ezzel azt a célt hivatott elérni, hogy minél nagyobb közéleti befolyást szerezzenek a hazai politikai színtéren. Amennyien az NGO-k megmaradtak volna azon célok elérése mellett, amelyekre hivatottak voltak létrejönni, úgy több olyan polgár férne hozzá az igazságszolgáltatáshoz, aki eddig – kirekesztettsége okán – kevésbé tudta képviseli és érvényesíteni önmagát. Ezzel ellentétben nem ez történt, hanem inkább a függetlenség, mint étosz (értsd: erkölcsösség, erkölcsös magatartás) hírnökeinek kikiáltva magukat, kormányellenes és baloldali politikát folytatnak, ezzel kilépve a politikai csaták színterére. Az NGO-k örökös hivatkozása a függetlenségre végül oda vezetett, hogy álláspontjuk szerint ezen tisztséget már kizárólag ők oszthatják, és aki nem velük van, azt azonnal elfogultnak populistának stb. nevezik. Ilyen értékrend mellett az NGO-k hiába delegálnak általuk függetlennek minősített személyeket, miközben a fentiek szerint meg tudjuk állapítani, hogy a Transparency International delegáltjai csupán azért függetlenek, hozzájuk tartozó holdudvarba tartoznak, vagyis ezáltal pont elvesztik függetlenségi jelzőjüket.

A civil szervezetek körében tehát egy esetleges térnyerés a „parancsot kiadók” és a „végrehajtók” közötti gördülékenyebb és nagyobb befolyás elősegítésére teremtenének lehetőséget. Az NGO-k oldaláról tapasztalható töretlen gyakorlat azt mutatja, hogy a jogvédő és a haladást segítő ötletek gyártása helyett, a baloldal és annak holdudvarának tollbamondott kijelentéseinek közvetítése zajlik, amelyek jelentős mértékben kiüresítik a „civil szervezetek” valódi fogalmának jelentéstartalmát. A visszaélésszerű joggyakorlásuk és a politikai befolyásszerzés direktívája nagyon veszélyes, hiszen a külföldi mozgatóerő valódi célkitűzése hazai viszonylatban csakis idegen és kártékony lehet.