Az Európai Unió az orosz–ukrán háború kitöréséig – a második világháború adta tapasztalatok okán – a területén mindig kiemelten törekedett a béke elősegítésére és fenntartására, valamint próbálta elkerülni, vagy lényegesen csökkenteni a területén felmerülő háborús konfliktusok esélyét. Ezen több mint évtizedes gyakorlatát az orosz–ukrán háború felülírta, és Európa eddig soha nem látott fegyverexportba kezdett Ukrajna javára, ezzel közvetlenül belesodorva önmagát a háború kényszerű támogatásába.
Az elmúlt fél évtizedben jelentősen, közel 50 százalékkal megugrott az európai fegyverexport, miközben a világpiacon ez idő alatt 5 százalékos csökkenést mértek. Ukrajna, amely egészen az orosz invázióig elhanyagolható mennyiségben importált fegyvert, 2022-ben a globális fegyverexport harmadik legnagyobb célországává vált, és a szállítmányok legfőbb forrásai a nyugati országok voltak.
A hadiipar és a fegyverkereskedelem meghatározó globális iparággá nőtte ki magát. 2021-ben világszinten 2100 milliárd dollárt (mai árfolyamon 709 800 milliárd forint) költöttek fegyverekre és haditechnikára. A hadiipar alapvető tevékenysége keretében fegyvereket, lőszereket és gépesített haditechnikát gyárt és értékesít. Az állami és a magánszektorbéli cégek hadi célú alapanyagok, továbbá katonai felszerelések és létesítmények kutatását és fejlesztését, megtervezését, gyártását és szervizelését végzik. A fegyveripar komoly logisztikai és operatív támogatást is nyújt.
Európa több jelentős méretű és iparosodott országa nemcsak ahhoz rendelkezik kellő kapacitású fegyveriparral, hogy a saját katonai erőit ellássa, hanem importál is, és az utóbbi esztendők fejleményei egyértelműen azt a tendenciát mutatják, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kap más, háborús konfliktusban aktívan részt vevő államok fegyveres támogatása az Európai Unió tagországaiból érkező szállítások keretében.
Az elmúlt fél évtizedben (2018–2022) 47 százalékkal nőtt az európai fegyverimport az azt megelőző öt évhez képest, miközben a világpiacon ez idő alatt 5 százalékos csökkenést mértek. Európát leszámítva minden földrészen jelentősen csökkent a fegyverkereskedelem az elmúlt öt évben, például az elsődleges piacnak számító Afrikában 40 százalékkal esett vissza, míg a Közel-Keleten 9 százalékkal mérséklődött a behozatal. A tavalyi év februárja óta háborúban álló Ukrajna, amely egészen az orosz invázióig elhanyagolható mennyiségben importált fegyvert, 2022-ben a globális fegyverexport harmadik legnagyobb célországává vált Katar és India mögött.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) március 13-án közzétett éves jelentésében közölt további érdekes tényeket is: a szállítmányok legfőbb forrásai a nyugati országok voltak, például a világszinten harmadik legnagyobb beszállítónak számító Franciaország részesedése öt év alatt 7 százalékról 11 százalékra nőtt a globális fegyverexportban. Az ukrán import – a nyugati adományokat beleértve – több mint hatvanszorosára ugrott meg 2022-ben.
Miközben tehát a szélesebb világ – lehetőség szerint – nem a fegyverekben keresi a legtöbb ellentét megoldását, addig a korábban világháborúk kiindulópontjaként megjelenő Európa ismét fegyverkezik.
Szakítás az Európai Unió eddigi gyakorlatával
Az ukrajnai háború kitörése után négy nappal, 2022. február 28-án az Európai Unió Tanácsa által elfogadott 2022/339 határozat tette lehetővé, hogy Ukrajna részére a fegyverszállításokat az uniós tagállamok finanszírozzák az Európai Békekeretből. Így az EU a korábbi, egyben eredményes gyakorlatát félretéve, és az eredeti uniós célokkal ellentétben, már nem a harmadik országok biztonságát garantálni kívánó közös missziókban kerülhetett sor az uniós fegyverexportra, hanem egy háborúban aktívan harcoló egyik fél támogatására. Tavaly két alkalommal is ötszázmillió euróval bővítették az Ukrajna támogatására szánt keretet, amiből többek között halált okozó fegyverek vásárlását és katonai kiképzőmissziót is finanszíroztak.
A 2022-es tanácsi határozat szakítást jelent a megelőző időszak megközelítésével, ugyanis az Európai Unió korábban – másfél évtizeddel ezelőtt – erősítette meg a tagállami fegyverkivitel főbb kereteit és szigorú közösségi szempontrendszerét. A Tanács (KKBP) 2008/944 közös álláspontja (2008. december 8.) a másodlagos jogforrások szintjén foglalt magába egy fontos közösségi döntést a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról, tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 15. cikkére. A tagállamok az alapul felvett és írásba foglalt hozzáállás szerint építeni kívánnak az Európai Tanács korábbi, 1991-es luxembourgi és 1992 es lisszaboni ülésén elfogadott közös (azaz a kormány- és államfők meghatározta) kritériumokra, illetve a Tanács által 1998-ban elfogadott, az Európai Unió fegyverkivitelről szóló magatartási kódexére.
Az álláspont szerint a tagállamok elismerik, hogy a katonai technológiát és felszereléseket exportáló államoknak különleges felelőssége van. Szándékuk megakadályozni az olyan katonai technológia és felszerelések kivitelét, amelyek belső elnyomásra vagy nemzetközi agresszió céljaira felhasználhatók, vagy hozzájárulhatnak a regionális instabilitáshoz. Olyan magas szintű, közös szabályozást szándékoznak létrehozni, amelyet – a katonai technológia és felszerelések átadásának felügyelete és korlátozása során – az összes tagállam minimális követelménynek tekint, továbbá a nagyobb átláthatóság érdekében megerősítik a vonatkozó információcserét. A dokumentum a tagállamok szándékaként fejezi ki azt, hogy a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében előmozdítsák egymáshoz való közeledésüket a katonai technológia és felszerelések kivitelének terén.
Mindezt a 2008/944/KKBP közös álláspont egy megállapodás eredményeként, a fegyverexport közösségi kereteként rögzíti. Nem változtatva azon a tényen, hogy a katonai felszerelések kiviteli engedélyeinek kiadására vonatkozó döntések egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartoznak, míg az értékelési kritériumok – amelyekre a nemzeti hatóságok saját döntéseiket alapozzák – közösségi feltételek. Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az EU 2010-es alapítású diplomáciai testületeként, az uniós főképviselő személye köré kiépült apparátusként, együttműködik a tagállamokkal a közös álláspont végrehajtása során a fokozott átláthatóság és konvergencia érdekében. A nemzeti kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy a fegyverekkel felelősségteljes és elszámoltatható módon kereskednek, és így használják azokat, illetőleg meg kell akadályozniuk, hogy fegyverkereskedelmük révén a fegyverek terroristákhoz, bűnözőkhöz és más illetéktelen felhasználókhoz kerüljenek. Ebben a tekintetben a tagállami döntésekért való elszámoltathatóság csak akkor lehetséges, ha a hatóságok tevékenysége szakmailag átlátható.
Ami az Európai Unióról szóló szerződés említett 15. cikkét illeti, annak alapján az Európai Tanács elnöke – saját szintjén és e minőségében, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül – ellátja az Unió külső képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben. A főképviselő irányítja és kidolgozza az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikáját, ebbe beleértve a közös biztonság- és védelempolitikát (KBVP) is, és egyben betölti a Külügyek Tanácsának, vagyis az uniós külügyminiszterek tanácsi formációjának elnöki tisztjét is.
Az ENSZ a fegyverkiviteli felelősségről – Az Európai Békekeret
Az ENSZ Közgyűlése 2013 áprilisában fogadta el a Fegyverkereskedelmi Szerződést, amely 2014 végén lépett hatályba, és amelynek célja az átláthatóság és a felelősségvállalás erősítése a fegyverkereskedelemben. Az ENSZ-dokumentum, a 2008/944/KKBP közös állásponthoz hasonlóan, számos kockázatértékelési kritériumot állapít meg a fegyverkivitel elbírálásához. Az Unió a 2013/768/KKBP (3) és a 2017/915/KKBP (4) tanácsi határozat alapján támogatja a Fegyverkereskedelmi Szerződés hatékony végrehajtását, és határozatokra épített programjai számos harmadik országnak segítenek – amennyiben ők azt kérik –, hogy a fegyvertranszfer-ellenőrzési rendszereiket a Fegyverkereskedelmi Szerződés követelményeivel összhangban megerősíthessék.
A Tanács a németországi Gazdasági és Exportellenőrzési Szövetségi Hivatalt (németül Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle – BAFA) bízta meg a 2009/1012/KKBP, a 2012/711/KKBP, a 2015/2309/KKBP és a 2018/101/KKBP határozatok technikai szintű végrehajtásával. Ennek lényege, hogy a BAFA – amely 2005 óta számos uniós együttműködési projektben vesz részt, és a kettős (polgári és katonai) felhasználású termékek exportellenőrzésével kapcsolatos tájékoztatási tevékenységek terén nagy mennyiségű tudással, szakértelemmel rendelkezik – alapvető készségeit más államokkal is megosztja.
Az ukrajnai háború egy fontos tabut döntött le a tekintetben, hogy – Josep Borrell uniós főképviselő irányításával – az EU története során először döntött úgy, hogy halálos fegyvert, felszerelést fog biztosítani egy harmadik országnak. Az integrációs közösség ezzel nem kevés biztonsági kockázatot is vállalt közép és hosszú távon, a háborúban álló ukrán állam részére jelentős katonai technológia és felszerelések kivitelének biztosítása érdekében.
A Tanács (KKBP) már említett 2022. február 28-i 2022/339 határozata az ukrán fegyveres erők támogatása céljából hívta életre az Európai Békekereten belül megvalósuló ún. támogatási intézkedést. Az EU eredetileg 500 millió euró mozgósítását vállalta az Európai Békekereten keresztül az ukrán hadsereg – halálos és nem halálos – eszközökkel való ellátásának finanszírozására, és ez további 500 millió eurós részletekkel egészült ki 2022. március 23-án, április 13-án, május 13-án és július 19-én, október 17-én és 2023. január 23-án, összesen 3,6 milliárd euró értékben (mai árfolyamon ez mintegy 1350 milliárd forintos katonai támogatásnak felel meg).
Az elfogadott döntések – támogatási intézkedések – finanszírozzák az ukrán fegyveres erők EU-tagállamok általi militáris felszerelését és ellátását, ideértve az egyéni védőfelszereléseket, elsősegély-készleteket és üzemanyagot, valamint a védelmi célú, halálos eszközök szállítására tervezett egyes katonai felszereléseket. Emellett az EU 2022. október 17-én, a Tanács (KKBP) 2022/1968 határozatával egy kétéves katonai segítségnyújtási misszió létrehozásáról döntött Ukrajna támogatására (EUMAM Ukraine), amely az ukrán fegyveres erők képzését, valamint a tagállamok Ukrajnának nyújtott saját kiképzési támogatásának koordinálását és szinkronizálását biztosítja.
Az EU tagállamai részéről Ukrajnának nyújtott kollektív támogatás ezzel magában foglalja az alap és kollektív katonai kiképzést, valamint a személyi állomány katonai szakkiképzését orvosi és logisztikai területen, a vegyi, biológiai és radiológiai védelem, a mérnöki támogatás, a kiberbiztonság és a kibervédelem területén, illetve az összfegyvernemi kiképzőképzést is. Mindezzel már nem túlzás azt mondani, hogy az Európai Unió (és a NATO) de facto részesévé vált a közvetlenül Oroszország és Ukrajna között zajló háborús konfliktusnak, ez a fejlemény pedig példátlannak mondható az integrációs közösség eddigi történetében. Az Európai Unió, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete azzal az alapítói szándékkal jött létre, hogy Európa területén még egyszer ne fordulhasson elő sem a második világháború okozta világégéshez hasonló helyzet, sem másik háború. Az Európai Unió 2008-as közös álláspontja már az elején kiemelten hangsúlyozza, hogy a fegyverexportáló országoknak különleges felelőssége áll fenn, valamint a tagállamoknak szándéka megakadályozni minden olyan tevékenységet, amely hozzájárulhat a regionális instabilitáshoz, mégis olyan helyzet állt elő, hogy Európa a fegyverszállításaival ismét közelebb, és sajnos nem távolabb került egy lehetséges háborúhoz, valamint korábbi, következetesen kiépített, majd hirtelen sutba dobott fegyverexport-ellenőrzési gyakorlatához. Az Európai Unió az utóbbi években már nem először tör pálcát az alapító atyáinak eszmeisége és az alapításkori alapelvek fölött, kísértetiesen felidézve azt a mondást, hogy a történelem ismétli önmagát, és a közös érdekképviseletre és európai békére létrejött Európai Unió ismételten saját közösségének érdekeit a globális érdekek mögé helyezve következetesen növeli a háború szélére való sodródás esélyét, ezzel további bizonytalanságot okozva az elmúlt időszakban válságoktól tépázott Európa lakosságának.
A Századvég Alapítvány kutatásaiban egy új termék kerül bevezetésre Századvég Reality Check néven, az eddig már megismert stratégiai vagy taktikai elemzések köre mellett. A Századvég hazánk meghatározó agytrösztjeként mindig is törekedett arra, hogy a cég sokrétű munkája során, általában is ötvözze az elemzést, a kutatást és a közvetlen információátadást, a tények, adatok értelmezését, a széles közéleti közönség figyelmét és érdeklődését is felkeltő szakmai tevékenysége révén.
A valóságellenőrzés (angolul Reality Check, tkp. szembesítés a realitásokkal) nem más, mint egy második vélemény, amit valamely aktuális (például társadalmi, gazdasági) helyzet állapotáról adnak. Amikor tehát azt mondjuk, hogy valami valóságellenőrzés a meghatározott célcsoport számára, akkor itt valójában az a cél, hogy ráébresszük az igazságra egy adott helyzetről. A valóságellenőrzés hasonló a tények ellenőrzéséhez, de kevésbé formális.
A közéleti tudatosság terén a fejlődés egyik fontos szempontjának tekinthető, hogy a polgár, a választó, a politika és gazdaság kérdései iránt nyitott ember a saját gondolatai, és véleménye kialakítása során különbséget tudjon tenni a valóság és a fikció között. A gondolkodási hibák, amiként a nem megfelelő informáltság (a tények, adatok, trendek hiányos vagy rossz ismerete) is befolyásolni tudják az állampolgári, választói viselkedést, és így nem alapos döntésekhez is vezethetnek az élet számos területén. A Századvég „valóságtesztje” rávilágít a főleg hírekből megismerhető közéleti, társadalmi valóságban fontos szerepet játszó tények, adatok, trendek értelmezésének vagy esetleges „kijavításának”, azaz ellenőrzésének fontosságára.
