A politikában és a politikai közéletben világszerte egyre aktívabb és fontosabb szerephez jut a média. Sokan a negyedik hatalmi ágként tekintenek rá; ma a politikusok, politikai üzenetek médiareprezentációjának jelentősége elvitathatatlan, a választók pedig napjainkban is döntően a médiában közölt híreken keresztül értesülnek a világ történéseiről. Ezen hírek minősége, valamint az, hogy miből lesz, s miből nem lesz hír (lásd például napirendelmélet), hatással lehet a politikai attitűdök formálódására. Nem véletlen, hogy közel százéves múltra tekint vissza annak vizsgálata, hogy vajon milyen hatással van az emberek médiafogyasztása politikai döntéseikre. A média digitalizálódásával és a közösségi média mint hírforrás elterjedésével párhuzamosan új félelmek merültek fel a média befolyásoló erejével kapcsolatban. Az online visszhangkamrák vagy véleménybuborékok kialakulása, valamint a keresőmotorok algoritmusainak különös logikája ahhoz vezethet, hogy torzul az egyének valóságészlelése. Amennyiben sokan ragadnak véleménybuborékokban, az összességében a politikai polarizáció erősödését és a konstruktív demokratikus viták ellehetetlenülését jelentheti. A meggyőző médiahatás-elméletek ellenére az empirikus bizonyítékok Magyarországon azt mutatják, hogy a médiafogyasztás pártválasztásra gyakorolt hatása ugyanakkor eltörpül az ideológiai törésvonalak mellett. Mindazonáltal egy márka, egy politikus vagy egy párt sikere nagyban függhet attól, hogy mennyire van jelen a médiában, milyen hatékonyan tudja eljuttatni üzeneteit a médián keresztül a célközönségének. Mivel a médiafogyasztási mintázatok jelentős különbségeket mutatnak egyes demográfiai csoportok között, így különböző társadalmi csoportokat különböző médiumokon lehet hatékonyan elérni. Cikkünk középpontjában a médiafogyasztás területi különbségei állnak. Ennek fő oka az, hogy az elmúlt időszak választásai hazánkban arról tanúskodtak, hogy nőtt a területi alapú politikai polarizáció Magyarországon. A Fidesz–KDNP jelentősen jobban szerepelt a kisebb, kevésbé urbanizált választókerületekben, míg az ellenzék sikeresebb volt Budapesten és a megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban.Hozzátesszük, az urbánus–rurális, illetve a globális–lokális törésvonalak kidomborodása nem magyar sajátosság.

 

 

A tanulmány a Századvég Riport 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.