Migráció és lakhatási válság Európában

Hogyan okoz a migráció lakhatási válságot?

A bevándorló munkavállalók jelentős részét képezik az építőipari munkaerőnek, ami segíthet enyhíteni a hiányt és javítani a lakhatási költségeket. Sok esetben illegális bevándorlók is dolgoznak az építőiparban, alacsonyabb béreket is elfogadva, akik lemondanak a társadalombiztosításról és az egészségügyi ellátásról. Ugyanakkor jelenlétükkel súlyosbítják a lakásproblémát az otthonok iránti megnövekedett kereslet miatt. A migráció mellett az egyéb nehezítő tényezők közé tartoznak a lakáspreferenciák változásai, az építőanyagok és termékek beszerzésében, szállításában és elérhetőségében jelentkező problémák, a megnövekedett jelzáloghitelek kamatlábai, a várostervezési szabályozások, a rendelkezésre álló otthonok hiánya, az állam képtelensége arra, hogy megfizethető lakhatást és bérelhető ingatlanokat biztosítson, valamint a befektetői adókedvezmények, amelyek a lakáspiacot a spekulánsok terepévé tették. A bevándorlók a lakáskereslet fő forrása a magas nettó migrációs mutatójú országokban, különösen a bérlakások tekintetében. A bevándorlók jellemzően a stabil gazdasági növekedéssel rendelkező régiókat részesítik előnyben, mint például a fontos ipari központok vagy kereskedelmi központok közelében lévőket, ami tovább növeli a keresletet olyan helyeken, ahol már régóta súlyos lakáshiánnyal küzdenek.[1]

Egy 2006-os, a Journal of Urban Economics-ban megjelent tanulmány szerint 1 százalékos korreláció volt egy adott város bevándorló népességének növekedése, valamint a bérleti díj és lakhatási költségek 1 százalékos növekedése között.[2] A washingtoni székhelyű Urban Institute egy újabb, 2017-es tanulmánya erősebb hatást mutatott ki, amely szerint a környező nagyvárosi régiókban a bevándorló népesség 1 százalékos növekedése 1,6 százalékkal növeli a bérleti díjakat és 9,6 százalékkal az ingatlanárakat. A 2017-es tanulmány leírja, hogy amikor bevándorlók költöznek nagyvárosi területekre, az őshonos lakosok hajlamosak inkább kiköltözni a külvárosokba, ahol ezért szintén lakáshiány alakul ki. Ez a folyamat mindkét esetben az árak emelkedését ösztönzi. Globálisan, a városi szociológiai kutatások többsége egyetért abban, hogy pozitív korreláció van a lakásindex alakulása és a bevándorlási áramlás között.[3] Fel kell hívnunk a figyelmet a beruházások lassúságára, szemben a kereslet azonnaliságával (egy migrációs sokk esetén, mint Svédországban és Németországban 2015 után), hiszen a tíz- vagy százezrével érkező migránsok, ami a legtöbb nyugat-európai ország esetében jellemző, érkezésük első napjától lakhatásra szorulnak.

A holland helyzet

A Központi Statisztikai Hivatal (Statistics Netherlands) szerint a holland népesség az elmúlt tíz évben körülbelül egymillió emberrel nőtt (5-6 százalék), főként a nettó migráció miatt, körülbelül 18 millióra (ez jelenleg ez 18.449.400 embert jelent a 2011-es 16.655.799-hez képest).[4] Az ország teljes területe 41865 négyzetkilométer, ezért a demográfiai nyomás valós problémát jelent, hiszen 520 ember él 1 km²-en (Hollandia a 26. helyen áll a világon a népsűrűség tekintetében). Továbbá az éghajlatváltozás növelte a tengerszintet Hollandiában, amivel csökkent a rendelkezésre álló földterület, és költségesebbé tette a védekezést.[5]

A holland lakhatási válság drámai mértéket öltött az elmúlt években. Az Euronews 2024. decemberi riportja szerint a bérleti díjak 2024 júliusában átlagosan 5,4 százalékkal emelkedtek évről évre, ami a legnagyobb bérletidíj-emelkedés 1993 óta, miközben az országban körülbelül 401 ezerrel kevesebb a lakások száma a szükségesnél. A szociális lakásokra való várakozási idő átlagosan 7 évi, de a nagyobb keresletet mutató városokban ez még hosszabb lehet.[6] A helyzet súlyosságát jól illusztrálja a The World által 2024 májusában közölt történet, miszerint Benjamin Caton, egy 27 éves holland állampolgár 14-szer kényszerült költözni három év alatt Amszterdamban. Egy egyszerű egyszobás lakás a városban minimum havi 1300 dollárba kerül, miközben a középjövedelmű keresők nettó fizetése körülbelül 2400 dollár havonta, egy átlagos ház pedig jelenleg körülbelül 500 000 dollárba kerül – ez az átlagos holland fizetés tízszerese.[7] A Bloomberg 2025. februári beszámolója szerint a válság olyan súlyossá vált, hogy 2024 szeptembere és 2025 januárja között illegális lakásfoglalók foglaltak el egy 3,6 millió eurós ingatlant Amszterdamban, ami a lakhatási válság extrém megnyilvánulását mutatja.[8] Az ING Bank 2024. szeptemberi elemzése rámutatott, hogy a kabinet jelenlegi évi 1,5 milliárd eurós lakásépítési költségvetése elégtelen a válság kezeléséhez, és évente 3-5 milliárd euróra lenne szükség ahhoz, hogy elérjék a 100 000 új otthon építésének célját évente.[9]

Hollandiába elsősorban munkavállalás céljából érkeznek a bevándorlók, akik az iparban, logisztikai és kereskedelmi területen, a húsfeldolgozásban és a mezőgazdaságban dolgoznak. 2024-ben az új érkezőknek csak 12 százaléka volt menedékkérő. A holland gazdaság növekszik, az európai gazdasági válság és a hollandiai politikai válság ellenére is.[10] A gazdasági megközelítésen túl a migránsok befogadásának társadalmi struktúrái nincsenek megfelelően kialakítva, mivel a holland lakáskínálat nem képes megfelelni ennek a kvázi nyitott politikának és a hatalmas népességnövekedésnek. Ez a tény fontos elemévé vált Geert Wilders, a Szabadságpárt (PVV) vezetője választási kampányának. Ugyanakkor a munkaerő-bevándorlók – megközelítően 800 ezer ember –, maguk is áldozatai lakhatási válságnak és az aránytalanul magas bérleti díjaknak a kulcsfontosságú városokban, mint Rotterdam, Hága és Amszterdam.[11] Ezt jól példázza a Westlandban dolgozó, de munkáltatóik által helyi szállást nem biztosító szezonális munkások ezreinek élete, akik arra kényszerülnek, hogy a közeli Hágában keressenek lakhatást, ahol szörnyű körülmények között élnek, túlzsúfolt, rossz állapotú lakásokban.

Ez a következménye 400.000 otthon hiányának Hollandiában, és ahogy Peter Boelhouwer, a Technische Universiteit Delft szakértője megjegyezte, a holland lakhatási válság már most is drámai. A munkaerő iránti gazdasági kereslet nem párosul az építőipar megnövekedett aktivitásával, ami még súlyosabb válságot vetít előre a jövőben.[12] Nagy kockázat van egy ilyen forgatókönyvben az integrációs kilátások szempontjából is, figyelembe véve, hogy Hollandiának súlyos szegregációs problémája van.[13] Az újonnan érkező migránsok horribilis bérleti díjakkal, túlzsúfoltsággal, gátlástalan bérbeadókkal szembesülnek, és néha egy nagyon kisméretű, rosszul karbantartott házban négy, öt vagy hat ember él egy szobában.[14] Ezek a körülmények súlyosbítják a társadalmi feszültségeket az őshonos lakosság és a bevándorlók között, mivel a migránsok ilyen körülmények között képtelenek részt venni szociális és kulturális tevékenységekben a szomszédságukban, rendszeres életet élni a munkán kívül, vagy megfelelő oktatást biztosítani gyermekeiknek. Ebben a helyzetben a fiatalok egy része utcai bandákhoz csatlakozik és bűncselekményekben vesz részt, valamint a Hollandiában aktív iszlamista csoportoknak is nagy a vonzóereje.[15]

Az Egyesült Királyság lakhatási válsága

Nagy-Britanniában a lakhatási válság szintén kritikus méreteket öltött, különösen a magas migrációjú városokban. A Bloomberg 2024. júniusi részletes elemzése szerint Leicester városa drámai példa erre: a város populációja 11,7 százalékkal nőtt a 2010 és 2021 közötti évtizedben, nagyrészt külföldi bevándorlók miatt. A helyi önkormányzat bejelentette, hogy várhatóan 18 hónapon belül gyakorlatilag csődbe megy a növekvő bérleti díjak és lakáshiány miatt, képtelenné válva arra, hogy lakhatást biztosítson mindenkinek, aki jogosult rá.[16] A Migration Watch UK 2024. februári jelentése szerint a nettó migráció évente körülbelül 700 ezer embert ad hozzá a populációhoz, és 2036-ra Nagy-Britannia népessége várhatóan 6,6 millióval nő, amelyből 6,1 millió (több mint 90 százalék) a bevándorlásnak köszönhető – ez öt Birmingham méretű városnak felel meg. A Centre for Policy Studies tanulmánya szerint Nagy-Britanniának 5,7 millió új otthonra van szüksége a következő 15 évben, a bevándorlás által vezérelt népességnövekedés miatt.[17] A válság társadalmi következményeit jól mutatja a Crisis UK 2025. júniusi jelentése, amely szerint Londonban az utcán élők száma 2024. április és 2025. március között 3028 főre emelkedett, ami 27 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, és 90 százalékos növekedést a tíz évvel ezelőtti adatokhoz képest.[18] Az angol kormány által 2025 májusában közzétett English Housing Survey rámutatott, hogy a bérleti- és jelzáloghitel-kifizetések jelentős növekedése miatt jelzálogadósok és magánbérlők magasabb aránya küzd a lakhatási költségek fizetésével, és bizonyos csoportok, mint az alacsony jövedelmű magánbérlők, jövedelmük több mint 30 százalékát költik lakhatási költségekre.[19]

Nagy-Britannia esetében a bevándorlók pénzügyi helyzete és származási országa változó hatással lehet a lakhatási költségekre. Egy 2013-as brit tanulmány szerint a lakásárak két év alatt 8 százalékkal emelkednek minden 1000 európai bevándorló esetén, míg az ázsiai bevándorlók betelepülése 6 százalékkal emeli az árakat. Különösen a londoni lakáspiac van nagy nyomás alatt. A brit őshonos lakosok más európaiakhoz hasonlóan inkább átköltöznek, amikor környékükre betelepülnek a bevándorlók.[20] Az elhagyott területeken egy rövid ideig csökken a házak ára, de később elkezdenek emelkedni a bérleti díjak, amint a terület telítődik.

Az Oxfordi Egyetem Migration Observatory kiadványa azt állítja, hogy a migráció hozzáadódik a népesség növekedéséhez, növeli a lakáskeresletet, ami a lakhatási költségek emelkedéséhez vezet. Az Egyesült Királyság lakáskínálata más országokhoz hasonlóan lassabban nőtt, mint a lakások iránti kereslet. A tanulmány azt is jelzi, hogy a Migration Advisory Committee 2018-ban arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Királyság népességének 1 százalékos növekedése a migráció eredményeként 1 százalékkal növelte a lakásárakat. Az eredményeik általában összhangban voltak a Költségvetési Felelősség Hivatala (Office for Budget Responsibility) és az Egyesült Királyság kormánya által végzett más felmérésekkel és konvergálnak a kontinensen végzett kutatásokkal. A Migration Observatory hozzáteszi, hogy az újonnan érkező bevándorlók nagyobb valószínűséggel élnek magánszemélytől vagy magáncégektől bérelt otthonokban – mivel nem jutnak szociális lakáshoz –, növelve a keresletet a piacon. Így a migrációnak nagyobb hatása lehet az árazásra, mivel a magánszektort még inkább meghatározza a kereslet-kínálat függőség, mint az állami szektort.[21]

Konklúzió

A migráció és a lakásprobléma közötti kapcsolat a megnövekedett kereslet egyszerű eredménye, mivel a migráció megváltoztatja egy város vagy helység demográfiáját. A kereslet-kínálat törvénye szerint az újonnan érkezők kereslete hajlamos koncentrálódni bizonyos megfizethető lakhatással rendelkező területekre, ami viszont emeli a drágább helyek árait az átgyűrűző hatás révén. A bevándorlók maguk is növelik számukat családegyesítésen vagy gyermekek születésén keresztül, ami kezdeti lakhelyüket túl kicsivé teszi, így máshova kell költözniük. Ez megterhelést jelent az új területekre, kiszorítva azok őshonos lakóit távolabbi helyekre, ezzel újabb területeken növelve az árakat. A fiatalok nem engedhetik meg maguknak a tisztességes negyedekben való bérlet vagy vásárlás költségeit, s egy egész generáció képtelen megfizethető szállást biztosítani magának. Ennek a lakásproblémának egy másik társadalmi költsége a szegregáció, ami rámutat az európai társadalmak mély társadalmi megosztottságaira. A politikai következményeket sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert a migráció koncentrációja bizonyos régiókban gyakorlatilag biztosítja a baloldali pártok támogatását, mivel az utóbbiak hamis ígéreteket tesznek a bevándorló negyedek fejlesztésére.