Kiemelt gondolat
„A társadalmi valóságot nemcsak az anyagi struktúrák és kapcsolathálók formálják, hanem a gondolkodási keretek (ideológiák, narratívák, cselekvőképesség). A sokszínű környezet és a társadalmi tőke önmagában nem biztosít társadalmi felemelkedést, mert a „barátkozási torzítás” és a tartós kulturális minták rendszeresen korlátozzák ezek hatását.”
Kontextus
A klasszikus szociológia a struktúrák és az egyéni cselekvőképesség közötti feszültségre épült. Azonban a digitális, globális világ egyenlőtlenségeinek megértéséhez új szemlélet kell, amely egyesíti a kritikai fajelmélet, a hálózatszociológia, a társadalmitőke-elmélet, a történeti szociológia és az MI-viták tanulságait. Az egyenlőtlenségek nem magyarázhatók csupán szerkezeti okokkal: meg kell érteni azokat az ideológiákat és gondolkodási kereteket is, amelyek meghatározzák, mit tekintünk érvényes tudásnak, és kiknek a cselekvőképességét ismeri el a társadalom.
Összefoglaló
Ricardo Salguero az amerikai Cornell Egyetemnek készített kutatásában a „szocio-episztémikus strukturálódás” elmélet 4 pillérét mutatja be. Elsőként a „gondolkodási kereteket” említi, ezek értelmében a társadalmi valóság értelmezését nemcsak a struktúrák, hanem önálló, történelmileg kialakult ideológiák is formálják. Ezt követően szó esik az „elismert cselekvőképességről”, ugyanis nem mindenki szavát és tettét ismeri el a társadalom – egyes csoportoknak megadják a „számít a hangod” státuszt, másoknak nem. A „kulturális beidegződések” kapcsán megjegyzendő, a gyerekkorban rögzült szokások és attitűdök felnőttkorban alig változnak, ez magyarázza a társadalmi attitűdök stabilitását. Végezetül a „terjedési mechanizmusok” alapján a nézetek hálózatokon át terjednek: a hasonló emberek kapcsolódása és a „fertőződés” együtt tartja fenn az ideológiák erejét. Salguero szerint a társadalmi felemelkedésben döntő szerepe van a gazdasági kapcsolatoknak, azonban az integráció önmagában kevés. Amennyiben erős a „barátkozási torzítás”, az új kapcsolatok sem nyitnak utat a mobilitás felé. A digitális terek ezért egyre inkább konzerválják a meglévő nézeteket, a traumák pedig pszichésen is rögzítik a hátrányt. A szociológia feladata ezért nemcsak a valóság leírása, hanem az ideológiai keretek kritikai feltárása és az elnyomott csoportok gondolatainak láthatóvá tétele.
