Kiemelt gondolat
„Egy ilyen intézkedés finanszírozása – különösen a jelenlegi, feszült költségvetési helyzetben – nem növelheti tovább az államháztartási hiányt. Tekintettel arra, hogy a mai fiatal felnőttek nemcsak az ország demográfiai újratermelésének terhét viselik, hanem a gazdasági termelés jelentős részét is biztosítják, ésszerűnek tűnik, hogy a generációk közötti szolidaritás jegyében hozzájárulást kérjünk ebben az időskorúaktól, akik különösen kedvező társadalmi helyzetben vannak.”
Kontextus
Számos nyugat-európai országban eddig úgy vélték, a bevándorlás megoldást kínálhat az egyre sürgetőbb demográfiai problémáikra. Az elmúlt évtizedben látott tömeges európai migráció azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért a születésszámok növelése érdekében új stratégiák kidolgozását kezdték meg. A célzott anyagi támogatások kiterjesztése azonban veszélyeztetheti az államháztartások mérlegét, így az újítások nagy fokú körültekintést igényelnek.
Összefoglaló
Két francia köztisztviselő, Oscar Bockel és Tristan Claret-Trentelivres egy újhullámos elképzelés mentén a francia családpolitika átalakításának lehetséges irányáról ír. Meglátásuk szerint Franciaország súlyos demográfiai válság felé halad, a tavalyi évben 1945 óta a legalacsonyabb születésszámot regisztrálták, és először lett negatív a természetes népességnövekedés. A szerzők úgy látják, a bevándorlás nem jelent e problémára, mivel a szükséges mérték irreálisan nagy lenne, ráadásul a migráción keresztüli gazdasági hozzájárulás is korlátozott. Ezért úgy vélik, elkerülhetetlen a születésszámot támogató családpolitika újragondolása, de anélkül, hogy az sértené a nők reproduktív szabadságát. Értekezésükben azt állítják, hogy a pronatalista politikák akkor hatékonyak, ha nemcsak célzottak, hanem jelentős mértékűek és alapvetően ideológiamentesek. S mivel úgy vélik, hogy Franciaországban a családpolitika túlzottan a szociális egyenlőtlenségek csökkentésére fókuszált, háttérbe szorítva a születésszám növelését, ezért egy egyszeri, 40 000 eurós, adómentes „harmadik gyermek bónuszt” javasolnak, amely évi 80 000 plusz születést eredményezhetne. A finanszírozást pedig egy eddig ki nem próbált rendszer bevezetése révén, egy úgynevezett intergenerációs szolidaritás keretében, főként a kedvezőbb helyzetben lévő nyugdíjasok nagyobb hozzájárulásával képzelik el, anélkül, hogy az tovább növelné az államháztartási hiányt.
