Kiemelt gondolat
„Az európai társadalmak és politikai rendszerek valószínűleg elveszítették a minőségi változás képességét, aminek világos jele az, hogy az elit még a képviselőik teljes inkompetenciája és a lakosság saját sorsa iránti általános apátiája közepette is képes megtartani hatalmát. […] Paradox helyzetben vagyunk tehát, amelyben Európa már nem foglal el központi helyet a világpolitikában, de továbbra is annak középpontjában áll abban az értelemben, hogy ott alakulhat ki a világ többi részének túléléséhez elengedhetetlenül fontos, nagybetűs konfliktus.”
Kontextus
Sokan úgy gondolják, hogy a globális konfliktusok kizárólag külpolitikai versengésekből és hatalmi harcokból fakadnak, ezért egy-egy kirobbanó összecsapás esetén felesleges az érintett országok vagy régiók belpolitikai és társadalmi folyamatait vizsgálni. Ugyanakkor elemzői körökben egyre gyakoribbá vált, hogy a frissen kitört konfliktusok kapcsán ne csupán a külpolitikai érdekek felszínét vizsgálják, hanem az adott országok belső feszültségeinek gyökereit is.
Összefoglaló
Timofei Bordachev, a moszkvai HSE Egyetem politikatudományi tanszék vezetője egy részletes elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy a XXI. század második negyedére Európa a nemzetközi politika legveszélyesebb szereplőjévé vált. Bordachev ezt azzal indokolja, hogy az európai politikai elitnek már nincs más eszköze a presztízsének és a befolyásának a megtartására, ami a klasszikus páriaállamok stratégiáját idézi, amelyek a folyamatos fenyegetés révén próbálják érvényesíteni érdekeiket és fenntartani a látszólagos befolyásukat. A szerző szerint Európa kifogyott a békés, konstruktív eszközökből azügyben, hogy a globális politikai és gazdasági helyét érvényesíteni tudja. Ráadásul a világ változása, mint Kína és India felemelkedése, Oroszország önállóbb fellépése, valamint a fejlődő országok növekvő önállósága egyre inkább kiszorítja Európát a döntéshozatali centrumokból. Összességében Bordachev szerint a belső konszolidáció, a társadalmi apátia, az elit túlzott önbizalma, valamint a nemzetközi perifériára szorulás kombinációja Európát egy első számú fenyegetéssé alakította. Ezek a tényezők nem átmenetiek, hanem rendszerszintűek, és a történelmi tapasztalatok szerint nincs példa arra, hogy ilyen helyzet békés úton oldódjon meg. Ez növeli a környező nagyhatalmak döntéshozóinak a felelősségét, miközben az átlagpolgárok számára kevés okot ad az optimizmusra.
