Kiemelt gondolat
„Washington [a venezuelai műveletén keresztül] feladta azt a normatív fölényét, amellyel korábban Kína magatartását próbálta korlátozni. […] Ugyanakkor, ha a nagyhatalmak eltávolíthatják az általuk illegitimnek minősített kormányokat, akkor senki sincs biztonságban, még ők maguk sem.”
Kontextus
Az Egyesült Államok hadereje január elején egy katonai akció keretében behatolt Venezuela területére, majd elfogta a dél-amerikai országot vezető Nicolás Maduro elnököt és feleségét. Az események nyomán sokan arra a következtetésre jutottak, hogy az orosz-ukrán háború mellett az amerikai fellépés döntő lehetőséget teremthet Kína számára nagyhatalmi érdekeinek, illetve regionális érdekérvényesítésének kiterjesztésére. Ezzel az értelmezéssel azonban nem mindenki ért egyet.
Összefoglaló
A Közel-Keletre és Ázsiára specializálódott tanácsadócég, a Rihla Research & Advisory vezetője, Jesse Marks részletesen elemzi az Egyesült Államok venezuelai akciójának globális hatásait, különös tekintettel Kína regionális érdekérvényesítésére. A szerző meglátásai azonban nem illeszkednek maradéktalanul a fősodratú értelmezési keretekbe, mivel központi érvelése szerint korántsem egyértelmű, hogy Peking miként tudná a Tajvannal kapcsolatos stratégiájában a saját javára fordítani a történteket. Marks szerint bár Washington valóban precedenst teremtett azzal, hogy a nemzetközi jogot és az ENSZ-et megkerülve hajtott végre katonai akciót, amit Kína akár saját céljai legitimálására is felhasználhatna, egyúttal egy nagyszabású erődemonstráció keretében azt is világossá tette, hogy nem riad vissza a számára nem kívánatos rezsimek erőszakos leváltásától sem. Ez a kettősség Peking számára bizonyos mértékig elrettentő hatással bírhat, amit alátámaszt Kína eddigi következetes, elvi alapon megfogalmazott elutasító álláspontja is a külső beavatkozással végrehajtott rezsimváltásokkal szemben. Marks következtetése szerint Venezuela végső soron nem egyszerűbbé, hanem bonyolultabbá tette a Tajvan körüli stratégiai környezetet, ezért az eseményeket inkább egyfajta üzenetként érdemes értelmezni. Csakhogy, zárja gondolatait a szerző, az üzenetek veszélye éppen abban rejlik, hogy a küldő nem minden esetben képes kontrollálni azok értelmezését.
