Az Európai Bizottság az elmúlt években több nagyszabású, a közösség dekarbonizációs törekvéseinek fokozását célzó javaslatcsomagot is előterjesztett. Ezek közül a legfrissebb, úgynevezett „Fit for 55” csomag a karbonkibocsátás visszaszorítását egy új, lakosságot terhelő szén-dioxid-kvótarendszer bevezetésével kívánná megvalósítani. A közelmúltban nyilvánosságra hozott csomagról azonban éles viták várhatók, mert bár viszonylagos konszenzus van a tagállamok között azzal kapcsolatban, hogy a környezet védelme szükségszerű és kiemelt feladat, az ahhoz szükséges eszközökről megoszlanak a vélemények. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések azért lehetnek problémásak az emberek számára, mert olyan területeken terhelnék meg a háztartások kiadásait (például üzemanyag-fogyasztás, villamosenergia-használat), amelyek esetében nem tudnak alkalmazkodni, rugalmasan reagálni. Ez a rugalmatlanság azt jelenti, hogy hiába nőnek meg az árak az adókon keresztül valamekkora arányban, a fogyasztást nem fogják tudni hasonló arányban csökkenteni a lakosok. Az ingatlant fel kell fűteni, az ételt
meg kell melegíteni, és sok esetben a személygépjárművet is kényszerből (például a lakhely és a munkahely közötti ingázásra) használják a családok, így nem tudják drasztikusan csökkenteni fogyasztásukat. Mindez pedig azt eredményezné, hogy megnövekednének az európai háztartások kiadásai, és például Magyarországon érvényét vesztené a 2013-ban bevezetett és azóta sikeresen működő energiaár-szabályozási program (ún. rezsicsökkentés) eredménye. Az említett csomagok ezen túl szorgalmazzák az egyes energiatermelők, mint például a nukleáris erőművek kivezetését is. Ezen döntés a karbonadó bevezetéséhez hasonlóan szintén árnövekedést eredményezhet a lakosság számára, hiszen az atomerőművek bizonyulnak jelenleg a leghatékonyabb és a legkedvezőbb ár-érték arányú termelőknek.

 

 

A tanulmány a Századvég Riport 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.