A mesterséges intelligencia szabályozásának jövője

Összefoglaló

A mesterséges intelligencia (MI) gyors fejlődése alapjaiban alakítja át az élet számos területét, ezzel új lehetőséget és komoly kihívásokat teremtve. Az MI jelentős szabályozási kérdéseket vet fel, amelyek megoldására egyre nagyobb igény mutatkozik. Magyarország, az Európai Unió (EU), valamint számos más állam is arra törekszik, hogy megfelelő jogi kereteket hozzon létre az MI működésére vonatkozóan. Ezeknek a szabályozásoknak kettős célja van: elősegíteni a technológiai fejlődést és innovációt, minimalizálva a mesterséges intelligencia felhasználásával járó kockázatokat, ezzel megóvva az egyének alapvető jogait.

A mesterséges intelligencia szabályozásával kapcsolatos kérdések sorában kiemelkedően fontos annak jogi definíciójának meghatározása. Az Európai Parlament és a Tanács 2024/1689/EU rendelete a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról, a következőképpen határozza meg a mesterséges intelligencia fogalmát:
„A mesterséges intelligencia a technológiák gyorsan fejlődő családja, amely gazdasági, környezeti és társadalmi előnyök széles skálájához járul hozzá az iparágak és társadalmi tevékenységek teljes spektrumában.”[1] Hazánkban jelenleg egyik jogszabály sem definiálja a mesterséges intelligencia fogalmát, azonban több jogforrásban megjelenik:

• A 1573/2020. (IX. 9.) Korm. határozat szerint a Kormány célul tűzi ki, hogy hazánk állampolgárai, a magyar vállalkozások és a magyar közigazgatás ágazatai felkészüljenek a mesterséges intelligencia jelentette változásokra, és használhassák annak előnyeit. [2]
• A 1301/2024. (IX. 30.) Korm. határozat szerint a Kormány egyetért azzal, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról és egyes uniós jogalkotási aktusok módosításáról szóló 2024/1689/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtása Magyarországon hatékonyan, a magyar emberek és vállalkozások számára áttekinthetően és ügyfélbarát módon történjen. [3]
• A digitális szolgáltatások, a digitális állampolgárság szolgáltatások és támogató szolgáltatások részletes műszaki követelményeiről szóló 322/2024. (XI. 6.) Kormányrendelet 49. §-a mesterséges intelligenciával támogatott szolgáltatásokat szabályozza. A Kormány által biztosított központi elektronikus ügyintézési szolgáltatások közé tartoznak a mesterséges intelligenciát alkalmazó szolgáltatások, mint például a hangképzés szolgáltatás, amely az elektronikus formában megfogalmazott szöveget gépi úton hangalapú beszéddé alakítja. Ezen szerepel a hangleiratozás szolgáltatás is, amely az élő beszédet, valamint az archív-mentett médiaanyagokban rögzített beszédet írásos szöveggé alakítja. A harmadik szolgáltatás, a mesterséges intelligenciával támogatott kommunikációs asszisztens, olyan interaktív szoftvermegoldást jelent, amely képes az emberek közötti párbeszédhez hasonló beszélgetések lebonyolítására, mind az emberek közreműködésével, mind pedig teljesen automatizált módon, gépi öntanulás révén folyamatosan fejlődik.[4]

Jelen kutatás célja, hogy átfogóan áttekintse a mesterséges intelligencia jogi szabályozásának nemzetközi példáit és hazai megközelítéseit, különös figyelmet fordítva az egyes államok és a globális szervezetek jogalkotási próbálkozásaira. A kutatás három fő területre koncentrál: a nemzetközi kitekintésre, a hazai jogi szabályozásra, valamint azokra a jogterületekre, amelyeket az MI érint. Az MI jogi szabályozásának vizsgálata során különös hangsúlyt kap az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, az Európai Unió, Kína és Németország szabályozási megközelítései, ezek előnyei, hátrányai és a szabályozás sarokpontjai. A kutatás másik fontos része Magyarország jelenlegi jogi szabályozása.

A kutatás során elemzésre kerülnek azon jogterületek is, amelyeket az MI érinthet. A polgári jogon belül kiemelt figyelmet kapnak azon kérdések, hogy ki felelős az MI döntéseiért, legyen szó fejlesztőről, felhasználóról vagy harmadik félről, valamint a „fekete doboz” problémája, amely az MI döntéseinek átláthatóságát érinti. A kutatás a felelősség kérdését is körbejárja, valamint a szerzői jogi szabályozás változásaira, különösen az MI képgenerálással kapcsolatban. A büntetőjog területén a kutatás azt vizsgálja, hogy szükség van-e új tényállások bevezetésére, valamint hogyan érinthetik a fejlesztők, felhasználók és üzemeltetők felelősségét e technológiai újítások. A munkajogi vonatkozások részletes elemzésére is sor fog kerülni, különös figyelmet fordítva az automatizálás munkahelyekre gyakorolt ​​hatásaira és az új szakmai szerepekre, amelyek a jog és technológia metszetében jönnek létre.

E kutatás nemcsak elméleti kérdésekkel foglalkozik, hanem gyakorlati példákat és precedenseket is bemutat, mint például a Getty Images kontra Stability AI és a COMPAS rendszer esetét (USA), melyek rávilágítanak a mesterséges intelligencia alkalmazásából adódó jogi dilemmákra. Végül jövőbeli irányokat, ajánlásokat is kijelölünk, melynek célja, hogy javaslatokat fogalmazzunk meg a jogalkotók számára, az MI fejlődésével párhuzamosan szükséges jogi változtatásokról.

Tanulmány

Nemzetközi áttekintés

Egyesült Államok

2023-ban Joe Biden aláírta a „Biztonságos és megbízható mesterséges intelligencia fejlesztés és használatáról” szóló elnöki rendeletet. Ez a jogszabályt – amely célul tűzte ki a MI fejlesztésére és alkalmazására vonatkozó biztonságos és etikus keretek megteremtését[5] – 2025 januárjában Donald Trump elnök visszavonta.  2025. január 13-án az Egyesült Államok kormánya bejelentette, hogy tovább korlátozza a mesterséges intelligencia chipek és technológiai exportját. Az új szabályozás korlátozza a legtöbb országba exportálható mesterségesintelligencia-chipek számát, és korlátlan hozzáférést tesz lehetővé Amerika legközelebbi szövetségesei számára, az amerikai mesterségesintelligencia-technológiához.[6] Az AI Bill of Rights egy, az Egyesült Államok kormánya által kiadott keretrendszer, amely segít megvédeni az amerikaiak polgári jogait a mesterséges intelligencia korában. Az AI Bill of Rights-t 2022 októberében vezette be a Fehér Ház Tudományos és Technológiai Politikai Hivatala. Az AI Bill of Rights öt alapelvből áll, amelyek segítik az MI-rendszerek tervezését, használatát és telepítését. 

 

Európai Unió

2024. július 12-én került kihirdetésre az Európai Unió Hivatalos Lapjában a világ első, a mesterséges intelligencia (MI) megoldások működését átfogóan szabályozó rendelete, az AI Act. A jogszabály 2024. augusztus 1-jén lépett hatályba, ugyanakkor annak alkalmazása fokozatosan történik majd, egy 24 hónapos átmeneti időszakot követően. 2026 közepétől válik véglegesen az európai és a nemzeti jogrendszerek részévé.[7]

A mesterséges intelligencia alkalmazásának globális szabályozásában ez egy mérföldkőnek számító jogszabály. A rendelet célja az AI-rendszerek etikus és biztonságos használatának biztosítása, miközben technológia-semleges, kockázatalapú megközelítést alkalmaz.

A rendelet célja, hogy a mesterséges intelligencia működését érthetőbbé és transzparensebbé tegye, különös figyelmet fordítva például a manipulált tartalmak jelölésének kötelezettségére. A jogszabály kockázatalapú megközelítést alkalmaz, és ennek megfelelően különböző kategóriákba sorolja az MI-rendszereket, a minimális kockázattól a magas kockázatig. Az egyes kategóriákhoz kapcsolódóan a fejlesztők, gyártók és üzemeltetők számára kötelezőek lesznek a szabályozási keretek alkalmazása és az előírt biztonsági intézkedések megtétele. A rendelet komplexitását jól tükrözi, hogy a jogszabály preambuluma önállóan is 180 bekezdésből áll.

Az AI Act 2025 februárjától tiltaná azokat az MI-rendszereket, amelyek manipulációra vagy megtévesztésre építenek, például olyan virtuális asszisztenseket, amelyek titokban befolyásolják a felhasználói döntéseket. Tilosak lesznek azok a rendszerek is, amelyek az egyének sebezhetőségeit kihasználva torzítják viselkedésüket, mint például egyes AI alapú marketing eszközök. Ezen kívül azok a rendszerek is tiltottak, amelyek adatbázisok építéséhez gyűjtenek cél nélkül személyes adatokat (pl. arcokat), vagy amelyek érzelmek felismerésére használják a munkahelyeken és iskolákban.

Néhány olyan rendszer, amely nem éri el a tiltáshoz szükséges kockázati szintet, de mégis jelentős kockázatot hordoz, magas kockázatú AI rendszernek minősül. Ilyenek például az arcfelismerő rendszerek a repülőtereken vagy azok az AI eszközök, amelyek a munkahelyi toborzást, teljesítményértékelést, vagy feladatkiosztást segítik. Ezekre szigorú kockázatkezelési és minőségbiztosítási előírások vonatkoznak, például az adatok minőségének ellenőrzése és az átláthatóság biztosítása.

Az alacsony kockázatú AI rendszerek esetén csak átláthatósági követelményeket kell alkalmazni, amelyek biztosítják, hogy a felhasználók tisztában legyenek a rendszer működésével és hatásaival.[8]

Az AI Act alkalmazási köre rendkívül széles. Nemcsak az Európai Unióban működő gyártókat, importőröket, forgalmazókat és szolgáltatókat érinti, hanem az EU-n kívüli vállalatokat is, ha azok termékei vagy szolgáltatásai elérhetők az uniós piacon, vagy ha hatással vannak uniós állampolgárokra. A rendelet értelmében 2025. február 2-tól pénzbüntetésekkel is sújthatják azokat a vállalkozásokat, amelyek tiltott AI-tevékenységet folytatnak: a büntetés akár 35 millió euróra, vagy az éves globális árbevételük 7%-ára is rúghat.

A tiltott AI-gyakorlatok megfelelő azonosítása érdekében a piaci szereplőknek alaposan át kell vizsgálniuk az alkalmazott AI-rendszereiket. Mivel ezek a megoldások gyakran különböző részegységekből épülnek fel, az AI-rendszerek kockázati besorolása nem mindig egyszerű.

Például egy hitelbírálati rendszerben a hitelminősítő modell a központi elem, míg egy munkavállalói chatbot a hitelbírálatot végző dolgozó dokumentumkezelését és jelentéstételi feladatait segíti. Így az egyes komponensek különböző kockázatkezelést és megfelelőségi intézkedéseket igényelnek. A vállalatok sikeres felkészülését az AI Act követelményeinek megfelelő működésre nemcsak a strukturális és folyamatátalakítási igények felmérése, hanem az is segítheti, ha a munkavállalók minden szinten támogatást kapnak az AI-kompetenciák elsajátításában.[9]

 

Egyesült Királyság 

Az Egyesült Királyság jelenleg nem rendelkezik átfogó, mesterséges intelligenciát szabályozó jogszabállyal. Jonathan Camrose, a Mesterséges intelligenciáért és szellemi tulajdonért felelős parlamenti helyettes államtitkár 2023 novemberében megerősítette, hogy rövid távon nem terveznek MI-re vonatkozó törvényt bevezetni.[10] Ennek ellenére az Egyesült Királyság aktívan részt vesz a nemzetközi egyezményekben az MI biztonságos és etikus alkalmazásának előmozdítása érdekében. 2024 novemberében aláírták az Európa Tanács mesterséges intelligenciával foglalkozó egyezményét.[11] Továbbá az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága 2023-ban úgy döntött, hogy a mesterséges intelligencia nem lehet szabadalom feltalálója, mivel a jelenlegi jogszabályok csak embereket és vállalatokat ismernek el jogosult feltalálóként. Ez a döntés hangsúlyozza a jogi keretek fontosságát az MI által generált szellemi tulajdon kezelésében.[12]

 

Kína

Kína az utóbbi években jelentős lépéseket tett a mesterséges intelligencia szabályozásának terén. 2023-ban Kína bevezette az „Internet Information Service Algorithmic Recommendation Management Provisions” nevű szabályozást, amely az algoritmusok alkalmazására vonatkozik. E szabályozás tiltja az algoritmikus diszkriminációt, a vállalatoknak tilos személyes adatokat felhasználni arra, hogy a felhasználóknak különböző árakat kínáljanak ugyanazon termék vagy szolgáltatás áráért. A szabályokat megszegő vállalatok szankciókkal szembesülnek, mint a pénzbírság és a működési engedélyük visszavonására.[13] Szintén 2023-ban a kínai Ipari és Informatikai Minisztérium betiltotta azokat a programokat, amelyek mélyszintézist alkalmazó technológiákkal és generatív MI-szolgáltatásokkal működnek, mint például a ChatGPT.[14]

Jelenleg csak néhány ország rendelkezik átfogó mesterséges intelligencia szabályozással, mivel a technológia gyors fejlődése és az MI-rendszerek széleskörű alkalmazása jelentős kihívásokat támaszt a jogalkotók számára. Az Európai Unió például élen jár az AI Act kidolgozásával, amely a világ első átfogó MI-irányítási keretrendszere, míg az Egyesült Államok inkább ajánlásokat és keretrendszereket alkalmaz. Kína viszont már 2023-ban szigorú szabályozásokat vezetett be. Kanadában még csak törvényjavaslat, az Artificial Intelligence and Data Act (AIDA) van napirenden. Az Egyesült Királyság szintén nem rendelkezik hatályos törvényi szabályozással, azonban a nemzetközi együttműködésre nyitott. Japánban jelenleg csak irányelvek léteznek, amelyek betartása nem kötelező.[15] Bár az egységes globális szabályozás még várat magára, Kína és az EU kezdeményezései már most irányadó példát mutatnak.

Hazánk jelenlegi jogi szabályozása

A korábban kifejtett Európai Unió által kezdeményezett AI Act mellett megemlítendő még, hogy Magyarországon 2018 októberében megalakult az MI Koalíció annak érdekében, hogy állami szereplőket, IT vállalatokat és egyetemeket tömörítsen egy átfogó MI-stratégia végrehajtása céljából, illetve a Koalíció figyelemmel kísérje a MI társadalmi és gazdasági hatásait.^[16] A megalakuláskor az volt a cél, hogy az ország a mesterséges intelligencia fejlesztések és alkalmazások terén az európai élvonalba kerüljön. Az MI Koalíció alapítóinak az volt a szándéka, hogy az MI-fejlesztők, az MI felhasználói oldalát képviselő piaci és állami szereplők, az akadémiai szféra, a szakmai szervezetek és az állami intézmények együttesen határozzák meg a mesterséges intelligencia hazai fejlesztésének irányvonalát, így biztosított az állandó szakmai fórum és együttműködés.[17]

Szintén ebben az évben Magyarország aláírta azt a 24 tagállam együttműködésére építő deklarációt a mesterséges intelligenciáról, amelynek célja az EU globális versenyképességének növelése ezen a területen. Ez az ún. EU Declaration on Artificial Intelligence.[18] A tagállamok megállapodtak abban, hogy együttműködnek a mesterséges intelligencia által felvetett legfontosabb kérdésekben, kezdve Európa versenyképességének biztosításától a mesterséges intelligencia kutatása és alkalmazása terén, egészen a társadalmi, gazdasági, etikai és jogi kérdések kezeléséig. A nyilatkozat szerint az állampolgárok már most is napi szinten használják a mesterséges intelligenciát, és megkönnyíti mind a magánéletüket, mind a szakmai életüket. Kulcsfontosságú társadalmi kihívásokat is megoldhat, a fenntartható egészségügyi ellátástól az éghajlatváltozásig, a kiberbiztonságtól a fenntartható migrációig.[19]

Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiájáról, valamint a végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 1573/2020. (IX. 9.) Korm. határozat alapján a Kormány célul tűzte ki, hogy az ország állampolgárai, a vállalkozások és a közigazgatás ágazatai felkészüljenek a mesterséges intelligencia jelentette változásokra, és használhassák annak előnyeit. Ennek oka a mesterséges intelligencia alkalmazásán alapuló megoldások egyre inkább meghatározó szerepe.[20] A stratégia olyan pilléreken alapul, mint például az adatgazdaság beindítása, kapcsolatteremtés a kutatóintézetek, illetve a piac és nemzetközi kutatásközpontok között, emellett pedig etikai és szabályozási megfontolások az adatgazdaság területén.[21]

A jogászoknak bizonyos esetekben reagálniuk kell az új kihívásokra és a felmerülő problémákra. Több hazai egyetem lehetőséget nyújt a témával kapcsolatos szakjogász képzés elvégzésére. Például a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán mesterséges intelligencia és technológiai jogi szakjogász képzésen való részvételre van lehetőség. Egy magyar nyelvű, három féléven át tartó oktatásról van szó, amelynek során a mesterséges intelligenciával összefüggésben lévő jogi válaszokkal ismerkedhetnek meg a hallgatók, például a szerzői jog és az adatvédelem kihívásai vagy az autonóm járművek szabályozása kerülnek megvitatásra. A cél olyan szakemberek képzése, akik elméleti és gyakorlati tudással felvértezve képesek reagálni mesterséges intelligencia technológiai és jogi összefüggéseire.[22] Emellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem is indított már hasonló jellegű továbbképzést. [23]  [24]

Jogterületek, amelyeket az MI érint

Az MI és a polgári jog

A mesterséges intelligencia (MI) és a polgári jog kapcsolata egyre fontosabb téma, mivel az MI alkalmazási lehetősége egyre gyorsabban és egyre szélesebb körben nyer teret, és számos jogi kérdést vet fel, különösen az esetlegesen okozott károk és a felelősség lehetséges megállapításának kérdései tekintetében.

A felelősség kérdése

A polgári jog területén a felelősség általános alakzatának a vétkességen alapuló felelősséget tekinthetjük, míg az ún. objektív felelősség a felelősség érvényesítésének kivételes esetét jelenti.[25] A mesterséges intelligencia alkalmazása esetében mindkét felelősségi típust vizsgálni szükséges, mivel a modern technológiai fejlődés újabb és újabb kihívásokat hoz a jog területén is.

 Objektív felelősség

Objektív felelősségről akkor beszélünk, amikor a felelősség nem a cselekmények vétkességére – konkrétan az egyén figyelembevételével megállapítható morális, akarati hiba elkövetésére – épít, hanem egyszerűen a káros következmények bekövetkezésén alapuló felelősség, amely attól függetlenül érvényesülhet, és attól függetlenül szankcióval fenyegethet, hogy a vétkes magatartás a cselekmény vagy mulasztás elkövetőjének felróható-e vagy sem. A mesterséges intelligencia esetében ez általában akkor merül fel, amikor az MI által végzett cselekvések, döntések közvetlenül vezetnek (vagyoni vagy nem-vagyoni) károkhoz, vagyis anyagi veszteséghez vagy más, rossz irányú, hátrányos változásokhoz, és az MI-n alapuló rendszert használó természetes vagy jogi személy nem mentesíthető a felelősség alól pusztán azon az alapon, hogy az MI az adott esetben autonóm módon működött.

Például egy önvezető autó balesetet okoz, és a felelősség kérdése az, hogy ki a felelős: az adott gépjármű tulajdonosa, esetleg az autógyártó, vagy az MI-rendszer fejlesztője. Ami az Európai Uniót illeti, az Európai Parlament és a Tanács irányelvére vonatkozó 2022/0303 sz. javaslat szerint objektív felelősséget lehet alkalmazni az önálló rendszerekkel kapcsolatos felelősség esetében, miután egyes MI-rendszerek sajátos jellemzői – például az átláthatatlanság, az autonóm magatartás és az összetettség – rendkívül megnehezíthetik, vagy akár lehetetlenné tehetik a károsult számára a bizonyítási teher eredményes viselését.[26] Ennek alapján – a javaslat szerinti uniós törekvések fényében – a károsult fél kártérítést kérhetne majd a gyártótól vagy a forgalmazótól, anélkül hogy bizonyítania kellene a gyártó vagy a fejlesztő hibáját.

Vétkességen alapuló felelősség

Vétkességen alapuló felelősség esetén a felelősség alapja a gondatlanság vagy szándékos károkozás, és a polgári jogi értelemben vett felelősség (kárfelelősség) megállapításának fontos elemét itt a felróhatóság jelenti. Ugyanakkor jogi kihívást jelent, hogy az MI kapcsán – számos esetben – nehéz eldönteni, hogy pontosan ki a felelős a döntésért, mivel az egyre összetettebb MI-rendszerek egyre inkább autonóm módon működnek. Ha például egy MI döntései nem felelnek meg a megfelelő normáknak vagy előírásoknak, és így a rendszer alkalmazása kárhoz vezet, akkor az adott rendszer fejlesztőjének, de a telepítőnek vagy akár a felhasználónak a felelősségének kérdése is fölmerülhet.

A vétkesség (szándékosság, gondatlanság) akarati hibája lehetséges akkor, amikor például az MI-rendszert rosszul programozzák, annak tesztelését nem megfelelően végzik el, vagy hibás adatokat használnak a betanításhoz, amelynek révén az MI-rendszer alkalmazása végül hibás döntésekhez – és károkhoz – vezet. Ebben az esetben a fejlesztő, üzemeltető (üzemeltető cég) közreható vétkes magatartása róható fel, és ezért vétkes felelőssége alapján felel az okozott károkért.

A felelősség kérdése jogi személyekre vonatkozóan

A jogi személyek – például cégek, vállalatok – polgári jogi felelősségének pontos és részletes szabályozása is egyre fontosabbá válik a mesterséges intelligencia döntéseiért okozott károkkal összefüggésben. Ha egy cég MI-alapú rendszert alkalmaz, és az károkat okoz, a cég felelős lehet a jogi személyként elkövetett hibákért, és ebben az esetben a kártérítés általában a céget terheli, nem pedig magát az MI-t. Mivel az MI maga nem jogi személy, így nincsen jogi képessége önállóan felelősséget vállalni. Következésképpen már most látható tendencia, hogy a digitális etikai kihívásokban a vállalati digitális felelősségvállalást kiterjesztik az MI-re is.[27]

A jogi rendszerek fejlődése

A mesterséges intelligencia és a polgári jog felelősségi kérdései mind a technika, mind pedig a jogalkotási tevékenység dinamikus tendenciái miatt, jelenleg is ki-, illetve átalakulóban vannak. Például a francia polgári jogban ismert tényállás alapján, a dolgok által okozott károkért annak őrzője felel – ennek alapján, a már meglévő felelősségi tényállások módosítása adhatna megoldást a deliktuális károkért való felelősség kérdéseinek tisztázásához.[28]

Ahogy az Európai Unió és a kontinentális jogrendszerek, úgy más típusú jogrendszerek is folyamatosan dolgoznak a mesterséges intelligenciával kapcsolatos korszerű szabályozások kialakításán, és a jövőben valószínűleg egyre inkább világossá válik, hogy milyen felelősségi módokat kell alkalmazni az MI döntéseivel kapcsolatos károk esetén. A kérdés tehát nemcsak jogi, hanem technológiai és etikai kérdés is.

A mesterséges intelligencia döntéseiért való polgári jogi felelősség az adott körülményektől függően változhat, és mind objektív, mind vétkességen alapuló felelősség felmerülhet, az erre vonatkozó jogi reguláció pedig folyamatosan fejlődik. A technikai fejlődés egyre dinamikusabb folyamatossága miatt is, a jövőben valószínűleg egyre részletesebb és speciálisabb szabályozásokat fognak kidolgozni a mesterséges intelligencia által okozott károk kezelésére.

Az MI és a büntetőjog

A mesterséges intelligencia és a büntetőjog kapcsolata – rendkívül aktuális és ugyanakkor komplex volta miatt – is, számos jogi és etikai kérdést vet fel. Ezért a következőkben részletesebben tekintsünk át ezek közül néhányat.

Szükség lenne-e új tényállások bevezetésére? 

Igen, valószínűleg szükség lenne új Btk.-tényállások bevezetésére, mivel a hagyományosnak tekinthető büntetőjog – annak különös részi szabályozása – adta keret alapján valószínűleg nem minden esetben lenne majd képes kezelni a jogalkalmazó az MI-vel kapcsolatos új típusú bűncselekményeket. Ennek folyamata proaktív büntetőjogi gondolkodást igényel, és a büntetőjog eredményessége tekintetében ezen a téren is meghatározó szereppel bír az elsődleges szabályozást nyújtó normaanyag. A mesterséges intelligencia alkalmazásával pedig újfajta bűnözési formák jelenhetnek meg, ezek közül vegyünk itt néhány példát.

• Automatizált csalás: idetartozik, ha egy MI által vezérelt rendszer jogellenes módon, adatok manipulálását végzi, vagy csalárd tevékenységet végez (például banki, pénzügyi tranzakciók végrehajtása során).[29]
• Cyberbűnözés: ez a mesterséges intelligencia használatát jelenti a kibertámadások (például hackelés) hatékonyságának növelésére, ártó és negatív szándékkal, amely új jogi kihívásokat is eredményez.
• Diszkrimináció: ez azt a lehetséges alkalmazást jelenti, hogy az MI-rendszerek a jövőben gyakran tartalmazhatnak előítéleteket, amelyeket érvényre juttatva diszkriminatív döntéseket hoznak, például – jogsértő módon – egyes hátrányos helyzetű társadalmi csoportok negatív megkülönböztetését eredményezhetik az alkalmazásuk során. A felelősség ezen formája kritikus fontosságú lesz a diszkrimináció kapcsán egy olyan világban, ahol a mindennapjainkat végigkísérő online felületeken számos gyors döntést egyre inkább összetett algoritmusok hoznak meg.[30]

Ezek a problémák új Btk.-tényállásokat és más, új jogszabályokat igényelhetnek, amelyek az MI-alapú bűncselekményeket – a velük kapcsolatos jogalkalmazói tevékenység szempontjait, keretrendszerét – egyértelműen szabályozzák.

 

A fejlesztők, felhasználók és üzemeltetők felelőssége (leginkább a mesterséges intelligencia segítségével működő okos eszközökkel kapcsolatban)

A mesterséges intelligencia által vezérelt rendszerek használata számos felelősségi kérdést vet fel, különösen az okos eszközökkel kapcsolatban. (Ilyen eszközök például az okostelefonok, a táblagépek – tabletek –, az okoshangszórók, intelligens autók, intelligens zárak, intelligens hűtőszekrények, a mobiltelefon és tablet tulajdonságait ötvöző phabletek, az okosórák stb.) Az MI-használattal kapcsolatos felelősség kérdése az ilyen eszközök esetében a következő szempontokból is vizsgálható:

• Fejlesztők felelőssége, amely abban áll, hogy biztosítják-e azt, hogy az MI-rendszerek biztonságosan, etikailag helyesen és jogsértéseket nem okozva működjenek; ha ugyanis az MI-rendszer hibás, rossz működéséből eredően bűncselekmény történik, a fejlesztők felelősségre vonhatóak lehetnek az alkalmazott kódok, illetve az MI-rendszer okozta hibákért.
• Felhasználók felelőssége, amely abban rejlik, hogy a rendszer részükről való használata nem jár-e jogsértő tevékenységgel; ha egy felhasználó az adott okos eszközt szándékosan használja bűncselekmények elkövetésére – például adatlopási vagy hackelési tevékenység céljából –, akkor a felhasználó felelősségre vonható. Az MI ugyanis itt eszközzé válik például (a számítógépeken, szervereken vagy elektronikus eszközökön tárolt digitális információk eltulajdonítása révén) bizalmas információk megszerzésére.
• Üzemeltetők felelőssége, amely a rendszerek biztonságának fenntartását, a megfelelő karbantartást és az esetleges hibák gyors orvoslását foglalja magában. Amennyiben az üzemeltető munkája nem biztosítja a megfelelő, elvárható biztonságos védelmet, és ennek révén lehetővé teszi a mesterséges intelligencián alapuló rendszerműködés manipulálását és akár bűncselekmények elkövetését, akkor a felelősség az üzemeltetőt is terhelheti.

A felelősség megoszlása összetett, és jogilag fontos lehet, annak érdekében, hogy minden szereplő megfelelően felkészüljön az MI által okozott kockázatok kezelésére.

 

A mesterséges intelligencia felhasználási lehetőségei büntetőeljárásban

A mesterséges intelligencia számos módon hozzájárulhat a büntetőeljárás hatékonyságának növeléséhez. Néhány példa a lehetséges felhasználási módokra, például az adatelemzés és a prediktív jellegű alkalmazás[31] tekintetében:

• Bűnügyi nyomozás, statisztikai elemzés: Az MI segítséget adhat a rendőrségnek és más nyomozó hatóságoknak az adatok elemzésében, a nyomozások felgyorsításában. Például a gépi tanulás segítségével az MI-rendszerek hatalmas mennyiségű adatbázisok és felvételek átvizsgálására is képesek lehetnek, és azonosíthatják azokat gyanús cselekményi mintákat, jelenségeket is, amelyek a bűncselekményekhez vezethetnek.
• Bűnözői viselkedés előrejelzése, bűnügyi profilalkotás: Az MI segíthet modellezni a bűnözői viselkedést és előre jelezni a potenciális bűncselekményeket. Ennek lényege, hogy az MI a valóság egy meghatározott szeletéből kiemeli a bűnügyi szempontból az adott szituációban fontos, lényeges, releváns elemeket, és egyszerűsített formában ábrázolja a jelenségeket, szereplőket. A prediktív elemzések révén az MI képes lehet azonosítani a magas kockázatú területeket vagy egyéneket, amelyek révén a hatóságok megelőzhetik a bűnözést – a rendszer ezáltal elősegítheti a még csak potenciális bűnözők profilalkotását és azonosítását is.
• Bűnügyi adatbázisok keresése (Big Data elemzés): Az MI a jövőben jól használható az adatbázisokban tárolt információk hatékonyabb keresésére, így sokkal könnyebben megtalálhatóak lesznek a fontos összefüggések, bűnügyi nyomok is.
• Bírósági eljárások: Az MI komoly segítség lehet a bíróknak és ügyészeknek az ügyek gyorsabb feldolgozásában, például a releváns ítélkezési joggyakorlatok elemzésével, sőt a törvénykezés további esetleges tendenciáinak előrejelzésével. Az MI-rendszerek automatikusan képesek lesznek feldolgozni a legbonyolultabb jogi szövegeket is, amely így gyorsabb és hatékonyabb döntéshozatalt eredményezhet.
• Hangfelvételek és videók elemzése: Az MI-rendszer továbbá segíthet az audio- és videóbizonyítékok feldolgozásában, például az arcfelismerés vagy beszédfelismerés révén, amely gyorsíthatja majd a bűnügyi bizonyítékok vizsgálatát.
• Igazságügyi szakértői analízis: Az MI segítséget nyújthat az igazságügyi szakértők munkájában, például a DNS-elemzések, ujjlenyomatok, ballisztikai vagy más szakértői bizonyítékok elemzésében, jóval gyorsabban és pontosabban, mint a nem mesterséges (azaz emberi) szakértők.

Bár az MI-rendszer alkalmazása a büntetőeljárásban jelentős előnyökkel járhat, fontos, hogy a technológiai fejlődés során figyelembe vegyék az adatvédelmi jogokat, az emberi jogokat és az általában az etikai normákat, hogy ezáltal biztosítani lehessen a rendszerek igazságosságát és átláthatóságát.

Az MI és a munkajog

A mesterséges intelligencia (MI) jelentős hatással lesz az ügyvédi tevékenység jövőjére. A jövőben az MI képes lesz automatizálni a jogi dokumentumok elemzését, szerződések draftolását és jogi kutatásokat végezni. Például a dokumentumok átnézése és jogi elemzése, illetve a szerződésgenerálás is gyorsabbá válhat, mivel az MI képes az előre meghatározott sablonok és jogi elvek alapján dolgozni.

A munkajog területén lényeges változást hozhat, hogy az MI segíthet a munkaszerződések, így az alkalmazotti jogok és kötelezettségek alapos elemzésében, valamint a munkaügyi viták hatékonyabb, gyorsabb kezelésében. Automatikusan kiszűrheti a munkajogi jogsértéseket és ajánlásokat tehet a munkavállalói jogok védelme érdekében, miközben jelentősen csökkenti a manuális munkaidőt a jogalkalmazás során.

A mesterséges intelligencia révén olyan új szakemberekre lesz szükség, akik egyszerre értenek majd a joghoz és a technológiához; ugyan az MI várhatóan növelni tudja majd a hatékonyságot és csökkenti az ismétlődő feladatokat, az emberi tényezőre azonban szükség lesz egy eljárás során.

Gyakorlati példák és precedensek

Egyesült Államok kontra Loomis (2016), Wisconsin, USA

A COMPAS az USA ismert kockázatelemzési rendszere. A COMPAS egy webalapú elítéltprofilozási rendszer, mely segítségével megpróbálják meghatározni az elkövetők jövőbeli magatartását. Ezen algoritmussal az elkövetők profilozását végzik, hogy meghatározzanak egy bizonyos újbóli bűnelkövetés lehetőségének megfelelő kockázati értéket, amely segítségül szolgál a bíróság számára az ítélethozatalhoz. Az algoritmus lényegében előre vetíti a bűnelkövetők visszaesésének valószínűségét. [32] Az ügyben Eric Loomis-t öt bűncselekménnyel vádolták meg, melyekből kettőben elismerte bűnösségét és vádalkut kötött. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásakor felhasználta a COMPAS rendszer elemzését, mely szerint vádlott bűnismétlési esélye nagyon magas. A bíróság ezért a két bűncselekmény tekintetében a maximális büntetést szabta ki.

Loomis a wisconsini legfelsőbb bírósághoz fellebbezett e döntés ellen, arra hivatkozva, hogy sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, amiért nem volt lehetősége megismerni a software működését és így nem ellenőrizhette az eredmény pontosságát. A legfelsőbb bíróság elutasította a fellebbezést, azonban kimondta, hogy a COMPAS által végzett elemzés a büntetés mértékének kiszabásánál csak egy lehetséges szempont, és az nem válhat kizárólagossá.[33]

 

R. kontra a Dél-Walesi Rendőrfőkapitányság (2019) Egyesült Királyság: 

A Fellebbviteli Bíróság Polgári Osztálya egyhangúlag úgy döntött, hogy a South Wales-i Rendőrség az automatikus arcfelismerő technológiájának alkalmazása sérti a magánélethez való jogot az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkelye és az Egyesült Királyság Adatvédelmi Törvénye alapján. A panaszos fellebbezett az eljáró Bíróság döntése ellen, arra hivatkozva, hogy az automatikus arcfelismerő technológia alkalmazása sérti a magánélethez jogot az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikke szerint, és potenciálisan diszkriminatív és elrettentő hatása van a szólásszabadságra, gyülekezés jogra.

A Dél- Walesi Rendőrség ezzel szemben azt állította, hogy a technológia alkalmazása hatáskörükön belül történt, törvényes volt, és a nyilvános eseményekre látogatók számára tájékoztatást adtak annak használatáról. A Fellebbviteli Bíróság Polgári Osztálya úgy ítélte meg, hogy az automatikus arcfelismerő technológia alkalmazása nem felel meg a törvényesség követelményének, mivel túlzott mérlegelési jogkört biztosított a Dél-Walesi Rendőrség számára. [34]

 

Getty Images kontra Stability AI

A Stability AI állítása szerint az általa alkalmazott rendszer automatikusan képeket generál a felhasználók által bevitt szövegek vagy képfelhívások alapján. A Getty Images jogsértéssel vádolta meg a Stability AI-t, hogy engedély nélkül használta fel a képeit rendszerének betanítására. Az ügy még folyamatban van, azonban alapvető kérdéseket vet fel a szerzői jogokkal kapcsolatban ugyanis, ha a bíróság a Getty javára dönt, az precedenst teremthet, hogy a jövőben hogyan lehet felhasználni a tartalmat MI modellek betanításához.[35]

A fenti esetek rávilágítanak arra, hogy a technológiai fejlődés milyen összetett kihívásokat állít a jogalkotás és a jogalkalmazás elé. Az algoritmusok és mesterséges intelligencia rendszerek igazságszolgáltatásban, rendvédelemben és szerzői jogok terén történő alkalmazása alapvető kérdéseket vet fel az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az alapvető jogok tiszteletben tartása kapcsán. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban hozott bírósági döntések azt mutatják, hogy az ilyen technológiák alkalmazása csak megfelelő korlátok és biztosítékok mellett fogadható el, különben sérülhet a tisztességes eljáráshoz, a magánélethez vagy a gyülekezési szabadsághoz való jog. A Getty Images és a Stability AI közötti per pedig rávilágít arra, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése során az adatfelhasználás jogszerűsége nemcsak az üzleti modelleket, hanem a szerzői jog jövőjét is jelentősen befolyásolhatja. Ezek az ügyek egyértelműen igazolják, hogy az innováció és a jog fejlődésének kéz a kézben kell járnia, hogy a technológia előnyei társadalmilag fenntartható és jogilag igazságos módon érvényesüljenek.

Konklúzió a szakpolitikai döntéshozó számára

A mesterséges intelligencia (MI) szabályozása sajnálatos módon nem tud lépést tartani a technológia gyors fejlődésével[36], és nem felel meg a nyugati demokráciákkal szembeni jogbiztonság követelményeinek sem[37]. A cél egy olyan jogi keretrendszer kialakítása, amely lehetővé teszi az innovációt és a fejlődést, ugyanakkor maradéktalanul teljesíti a jogbiztonság kritériumait [38]. A jogbiztonság követelményei közé tartozik az átláthatóság és az emberi jogok betartása. A technológiai fejlődés ütemének növekedésével és a jogszabályalkotás közötti távolság fokozódásával a mesterséges intelligencia kockázatai is nőnek [39]. Az MI mellékhatásai a technológia képességeivel párhuzamosan bővülnek, ezért elengedhetetlen egy olyan szabályozás megteremtése, amely az érintett érdekeket figyelembe véve képes megfelelő védelmet nyújtani [40]. Ezen kívül a szabályozás hiányossága, hogy nem biztosít megfelelő oktatást mindenki számára. Szükség lenne egy olyan keretrendszer kidolgozására, amely lehetővé teszi, hogy az állampolgárok ne csupán saját költségük terhére jussanak hozzá a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ismeretekhez.

Lényeges aggályok fogalmazódnak meg a jelenlegi EU-s kockázat alapú szabályozással szemben. Ilyen többek között, hogy hiányzik egy kockázat haszon elemzés[41]. A nagyobb kockázat nagyobb haszonnal járhat. Jelenleg azonban ez a dimenzió teljesen hiányzik az EU-s szabályozási megközelítésből, ami gyakran túlszabályozáshoz vezet[42]. Ennek következményeként az innováció és a fejlődés nem éri el a kívánt szintet[43]. Fontos továbbá a definíciók és a részletszabályok tisztázatlansága is[44]. Előfordulhat, hogy egy adott rendszer több felügyeleti szerv hatáskörébe tartozik, ami hosszú távon jogbizonytalansághoz vezethet[45]. Ezen túlmenően, az MI definíciójának nem megfelelő alkalmazása miatt olyan szoftverrendszerek is szigorúbb szabályozás hatálya alá eshetnek, amelyek nem igénylik azt[46]. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy a jelenlegi szabályozás rendkívül statikus, és a gyorsan fejlődő technológiai környezet mellett hosszú távon nem tartható [47].

Globális szinten elengedhetetlen, hogy a fent említett indokok fényében kialakuljon egy olyan szabályozás, amely minimális standardokat határoz meg minden joghatóság számára. Ezeknek a standardoknak a MI átláthatóságára, adatvédelemre, az MI-vel kapcsolatos felelősségi kérdésekre, valamint az etikus használatra kell vonatkozniuk. Jelenleg aktív vita folyik arról, hogy melyik nemzetközi szerv vállalja el az MI-vel kapcsolatos szabályozási feladatokat. Az ENSZ, az OECD és az UNESCO olyan szervezetek, amelyek élen járnak az MI szabályozásának kialakításában[48]. Ezek a szervezetek nemcsak döntéshozatali támogatással rendelkeznek, hanem a koordináláshoz szükséges szakértelemmel és motivációval is bírnak — olyan jellemzőkkel, amelyek elengedhetetlenek egy olyan komplex szabályozás kidolgozásához, mint amilyen az MI-hez szükséges. Ezek a nemzetközi szervezetek továbbá garanciát nyújtanak arra, hogy a kialakított szabályozás tiszteletben tartja az emberi jogokat, és megfelelő keretet biztosít az MI felelősségteljes és etikus alkalmazásához[49].

Nemzeti szinten elmondható, hogy az országoknak saját szabályozási keretet kell kialakítaniuk a MI-re vonatkozóan, figyelembe véve gazdaságuk és társadalmuk jellegzetes tulajdonságait, valamint technikai sajátosságait. A helyi rendszer kialakítása mellett fontos, hogy a nemzetállamok figyelemmel kísérjék a globális és regionális jogalkotók által meghozott szabályokat is, hiszen ezek elkerülhetetlenül hatással lesznek a helyi szabályozásra. Magyarország 2030-ig fogalmazta meg a mesterséges intelligenciával kapcsolatos célkitűzéseit, amelyek középpontjában az áll, hogy az MI fejlesztése szervesen támogassa a magyar társadalom és a gazdaság érdekeit[50]. A cél az, hogy kihasználva a technológia által nyújtott lehetőségeket és kihívásokat, a következő konkrét célkitűzéseket érjék el: 15%-os GDP-növekedés az MI révén, 26%-os termelékenységnövekedés, valamint 2,5 millió ember MI-támogatott oktatásban való részvétele[51]. Ezt a célokat a Magyarország regionális és globális együttműködések keretében kívánja elérni, a hatékony szabályozás létrehozása érdekében[52].

A digitális szuverenitás megőrzése mellett Magyarországnak törekednie kell arra, hogy a regionális és globális együttműködések egyik vezéralakjává váljon. Emellett cél többek között, hogy az MI bevezetésre kerüljön az olyan piacokon, mint például járműpiac, egészségügy, agrárium, vagy az oktatás[53]. Fontos, hogy mind regionális, mind domesztikus szinten olyan szabályozást alakítsanak ki, amely minimalizálja az MI-vel kapcsolatos kockázatokat[54]. A gyors és átfogó szabályozás minden szinten elengedhetetlen a mesterséges intelligencia biztonságos használata érdekében, biztosítva ezzel a technológia felelős és etikus alkalmazását, valamint a társadalmi és gazdasági érdekek védelmét.[55].

A jövőben az országok szabályozásának kialakítása kapcsán a technikai fejlődés gyorsasága továbbra is komoly nehézségeket okozhat. A társadalmi jelenségek gyors változása, mint például az MI folyamatos fejlődése, nemcsak a jogalkotók számára jelent kihívást, hanem a meglévő jogi keretek hatékonyságát is megkérdőjelezi. Éppen emiatt az, hogy az MI kérdésében akár globális, akár regionális jogalkotásra is lehet számítani, az egyértelműen megnehezíti majd a szabályozás kialakítását. Mivel az MI határokon átnyúló jelenség, szükséges, hogy azt is úgy szabályozzák, mint a transznacionális kérdéseket. Ez azonban számos jogalkotási kérdést vet fel, amelyeket a jogalkotónak meg kell válaszolnia. Az etikai kérdések, például az MI etikus alkalmazásának elősegítése, szintén komoly kihívást jelent a szabályozás terén.

A bizalom kiépítése és a versenyképesség fenntartása a jövőben megalkotandó szabályozások alapvető elemei kell, hogy legyenek[56]. Itt talán szükséges kihangsúlyozni, hogy a nemzetközi együttműködés még további szabályozási nehézségeket rejthet magába. Mik is ezek? Ahogy a nemzetközi közösségek, úgy a nemzetközi jog is egy rendkívül komplex fogalom[57]. Rengeteg eltérő jellegű jogforrással találkozunk, amelyhez régiónként eltérő gyakorlatok is társulhatnak[58]. Megemlítve azt is, hogy az emberijogok is rendkívül sokszínűek, amelynél nem elhanyagolható egy olyan szabályozás, mint az MI-nél[59]. Ahogy már többször elhangzott szükséges a bizalom kiépítése, amelyhez elengedhetetlen a közvélemény bevonása a szabályozás megalkotásának a folyamatában.

Az MI egy olyan jelenség, amely több tudomány terület együttműködését teszi szükségessé[60]. A jogtudomány munkája mellett szükséges az informatika, a szociológia, az akadémia, illetve az ipar bevonása is az MI-vel kapcsolatos jelenségek feltárásában. Ezen kívül azt is meg kell jegyezni, hogy ez a jelenség a jogon belül is interdisziplináris[61]. Többek között olyan jogágaknál vet fel szabályozási kérdéseket, mint az alkotmányjog, polgári jog, büntetőjog. Csak pár terület, ahol szükséges egy megfelelő jogi szabályozás kialakítása: alapvető jogok, diszkrimináció mentesség, robotjogok, személyes adatvédelem, a közigazgatási, büntetőjogi és polgárijogi igazságszolgáltatásban történő aktív alkalmazás lehetősége, különböző online platformok szabályozásának kérdése, a felelősség kérdése, állami szabályozási dilemmák, új szabályozási igények, bizonyos szerzői jogi szempontok, a munkavállalók kiszorulása a munkaerő piacról, az ezzel kapcsolatban felmerülő adózási kérdések.[62] A felsoroltak mind-mind összetett jogi problémák sorozata, amelyekre nehezen adható „csak” egy meghatározott jogterület válasza kielégítő megoldásként[63].

A mesterséges intelligencia és a jog kapcsolata új korszakot nyit a jogtudományban, amely egyszerre kínál lehetőségeket és jelent kihívásokat. Az elemzés során bemutatásra került az MI jelenlegi nemzetközi és hazai szabályozása, illetve azon jogterületek, amelyeket az MI közvetlenül érint. Részletesen tárgyaltuk a polgári és büntetőjogban felmerülő felelősségi kérdéseket, a munkajogot érintő kihívásokat, valamint kifejtésre került az MI alkalmazásával kapcsolatos néhány jogvita.

A kutatás során világossá vált, hogy az MI szabályozása nem csupán jogalkotási feladat, hanem szélesebb társadalmi és technológiai együttműködést igényel. Az egyre bonyolultabb MI-rendszerek kezelése nem oldható meg kizárólag a jogi keretek módosításával; szükség van új tényállások bevezetésére, a felelősségi kérdések pontosítására, valamint az etikai és adatvédelmi szempontok folyamatos figyelembevételére.

A jövőre nézve elengedhetetlen egy olyan globális, rugalmas és adaptív szabályozási környezet kialakítása, amely biztosítja az MI etikus és átlátható alkalmazását. E szabályozásnak nem csupán a jogalkotásra kell szorítkoznia, hanem az oktatás támogatására is, ugyanis az MI-vel kapcsolatos ismeretek széleskörű terjesztése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az állampolgárok és a szakemberek felelősségteljesen tudják használni és értelmezni a technológiát.

Zárásként megállapítható, hogy a mesterséges intelligencia jogi kihívásai nem csupán egy-egy ország vagy régió, hanem az egész világ közös ügyeként értelmezhető. Az MI szabályozásának sikere azon múlik, hogy képesek vagyunk-e az együttműködésre, a közös érdekek felismerésére, valamint a technológia fejlődésével párhuzamosan annak hatékony szabályozására. Ezen kutatás remélhetőleg hozzájárul a mesterséges intelligencia jogi és társadalmi hatásainak megértéséhez, valamint a jövőbeli szabályozási irányvonalak kijelöléséhez.