A Századvég az Európai Uniós Ügyek Minisztériumával közösen a Hol a határ? – Nemzeti szuverenitás és uniós hatáskörök konferenciasorozat első állomásaként gazdaságpolitikai fókuszú rendezvényt szervezett. Az esemény célja, hogy szakmai párbeszédet teremtsen az Európai Unió és a tagállamok gazdaságpolitikai hatásköreinek alakulásáról.
Kenyeres Kinga, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. vezérigazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy a Századvég azzal a céllal rendezte meg az eseményt, hogy szakmai párbeszédet indítson az Európai Unió és a tagállamok gazdaságpolitikai hatásköreinek alakulásáról, az ezek közötti kívánatos egyensúlyi helyzet jelenleg tapasztalható megbomlásáról. Az elmúlt évek válságai egyértelműen igazolták, hogy a gazdaság irányításában szükség van az állam aktív beavatkozására. Amikor rendkívüli helyzetekben a piac önmagában már nem képes kezelni a külső sokkokat, az állami beavatkozás szükségszerűvé válik és nem opcióvá.
Európa gazdasági teljesítményét korábban a sokféleség erősítette: a tagállamok eltérő iparági szerkezete, hagyományai és erőforrásai által létrehozott sokszínű ökoszisztéma biztosította a kontinens ellenálló képességének alapját. Azt is fel kell ismerni, hogy Európában vannak olyan területek, ahol az egységes megközelítés eredményez nagyobb hatékonyságot, és vannak olyanok is, ahol éppen a tagállami sokféleség megőrzése működik eredményesebben. A hatáskörök kérdését nem érdemes kizárólag intézményi szinten vizsgálni. Ebben a helyzetben a különböző szakterületek tudatos összehangolása segíthet abban, hogy olyan válaszok szülessenek, amelyek a magyar érdekeket és a tagállamok közötti kooperációt egyformán erősítik.
Lóga Máté, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságfejlesztésért és iparért felelős államtitkára előadásában arról beszélt, hogy az ECOFIN-tanácskozások során a tagállamok rendszerint határozottan védik a saját nemzeti álláspontjukat. Mint mondta: ilyenkor Magyarország nem tartozott a legharsányabbak közé, hiszen más országok ennél is erőteljesebben képviselték a saját nemzeti érdekeiket, miközben az Európai Bizottság képviselője érdemben nem tett javaslatot a tárgyalóasztalra.
Kiemelte, hogy az Európai Bizottság elvileg az Európai Tanács végrehajtó szerve, nem pedig önálló politikai aktor, ennek ellenére gyakran figyelmen kívül hagyja a Tanácsi döntéseket. Példaként említette a Budapest Deklarációt, amelyben mind a 27 tagállam egyetértett, a Bizottság mégsem hajtotta végre azt. Ugyanez történt 2024 őszén is: bár a tanácsülésen valamennyi tagállam közösen állt ki a vállalati terhek csökkentése mellett, a Bizottság a következő napirendi pontok alatt mégis újabb adminisztratív terheket rótt a vállalatokra. Szavak szintjén sokat beszélnek a deregulációról mint versenyképességnövelési eszközről, de a gyakorlatban mégis egyre újabb adminisztratív terheket javasolnak megoldásként.
Az államtitkár szerint ideológiai alapú gazdaságpolitika érvényesül Európában, amely hozzájárult az európai gazdaság eljelentéktelenedéséhez. Eközben az utóbbi években Észak-Amerika folyamatosan erősödik, Kína GDP-je pedig a háromszorosára nőtt. A helyzetet tovább rontja a háború, az erőltetett zöldítési ütem, valamint a túlzott szabályozás. Hangsúlyozta, hogy a zöldítés célja helyes, de annak időzítése és ütemezése nem megfelelő. Rámutatott arra is, hogy a világgazdaság átrendeződik, az Egyesült Államokban pedig a hazafias gazdaságpolitika – különösen Trump elnöksége alatt – egyértelműen megerősödött. Példaként említette, hogy a vámtárgyalások során kiderült: az Európai Bizottság gyengén tárgyalt, és rossz megállapodást kötött.
Lóga Máté úgy fogalmazott, Brüsszelben „lopakodó túlterjeszkedés” figyelhető meg, amely sérti a tagállamok hatásköreit, és olyan területeket akar szabályozni, amelyekre a Bizottság nem kapott felhatalmazást. Külön kitért az adópolitikára is, amely szerinte végérvényesen nemzeti hatáskör, mégis folyamatos nyomás alatt áll, és a Bizottság egyre újabb hatásköröket szerez ezen a területen is, ezzel tovább erodálva a tagállami kompetenciákat.
Zárásként hangsúlyozta: a sikeres Európa mindannyiunk közös célja, azonban jelenleg egy ideológia vezérelte, saját hatáskörét burkoltan bővíteni igyekvő Bizottsággal állunk szemben. A legfontosabb kérdés szerinte az, hogy milyen Európát akarunk: a Brüsszel által irányított föderalista irányt, vagy azt, amelyhez a tagállamok eredetileg csatlakoztak, ahol Európa jövőjét az országok közösen határozzák meg.
Dr. Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitikai Üzletág igazgatója Ideológiai béklyók és gazdasági következmények címmel tartott előadásában mutatta be a Századvég által végzett 2025-ös Európa Projekt-kutatás eredményeit. Rávilágított, hogy az európaiak közel hetven százaléka szerint az Európai Unió globális versenyképessége romlik. A kutatás szerint a legtöbb uniós tagállamban nagyobb arányban vannak azok, akik saját jövedelmi helyzetüket kedvezőtlenebbül látják, mint Magyarországon.
A felmérésből kiderült, hogy az európaiak több mint harmada nehezen, vagy nagyon nehezen él meg a jövedelméből. Az üzletág-igazgató hangsúlyozta: „Más megélhetési mutatók is azt mutatják, hogy az Európai Unióban a lakosok harmada kifejezetten nehéz egzisztenciális helyzetbe került, azoknak a versenyképességi problémáknak a következményeképpen, amelyek hátterében a bürokratizálódás, az elhibázott ideológiavezért szakpolitikai intézkedések azonosíthatóak.”
Előadásában kitért az Európai Bizottság külkereskedelmi irányváltására is. Elmondta, hogy az uniós intézmények egyre inkább a blokkosodás felé mozdultak el, és a tagállamokat is arra ösztönzik, hogy mesterségesen szűkítsék kereskedelmi kapcsolataikat. Szerinte ennek súlyos következményei lehetnek, hiszen az Európai Unió alapmodellje arra épült, hogy olcsó, keleti nyersanyagokból magas hozzáadott értékű, exportképes termékeket állítson elő. Ha az EU kereskedelmi konfliktusokat vállal – akár Kínával, Indiával vagy az Egyesült Államokkal –, ezek az alapok könnyen meginoghatnak. A kutatás arra is rámutatott, hogy az európaiak többsége szerint az Uniónak nem kellene egyik nagyhatalom oldalára sem állnia, hanem mind az Egyesült Államokkal, mind Kínával kiegyensúlyozott, békés együttműködésre kellene törekednie.
Továbbá kitért a versenyképességi problémák energetikai dimenziójára is. Elmondta, hogy a Draghi-jelentés világosan rámutat: az európai iparvállalatoknak többszörös villamos energia- és gázárakat kell fizetniük amerikai vagy kínai versenytársaikhoz képest. Mint fogalmazott: „Semmilyen morális, gazdasági vagy klímapolitikai érvvel nem indokolható, hogy egy európai vállalatnak hatszor annyit kelljen fizetnie egy tonna kibocsátott szén-dioxid után, mint egy amerikai versenytársnak, és tízszer annyit, mint egy kínai versenytársnak.”
Rámutatott arra is, hogy ezek a rendszerek negatív visszacsatolási hatásokat indítanak el: a megemelkedett kvótaárak növelik az energiaárakat, az emelkedő energiaárak miatt megéri újraindítani a régi, szennyező erőműveket, amelyek tovább növelik a kibocsátást. Ez pedig tovább fokozza a kvóták iránti keresletet, újra felhajtva azok árát.
A gazdaságpolitikát érintő hatáskörbővítési tendenciák című kerekasztal-beszélgetésen Dr. Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitikai Üzletágának üzletág-igazgatója, illetve Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője vett részt. A beszélgetést Lehotzky Soma Csaba, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Gazdasági folyamatok Kutatóintézetének kutatásvezetője moderálta.
A beszélgetés központi témája az Európai Unió gazdaságpolitikai hatásköreinek lassú, „lopakodó” bővülése volt, különös tekintettel az Európai Szemeszter, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) összekapcsolódására. A résztvevők bemutatták e folyamat mérföldköveit, következményeit, és azt, hogy mindez milyen hatással van a tagállami szakpolitikák alakítására.
Horváth Sebestyén ismertette, hogyan alakult át az Európai Szemeszter egy gazdasági véleményezési fórumból néhány év alatt olyan mechanizmussá, amelybe egyre több, eredetileg kifejezetten tagállami hatáskörbe tartozó terület kerül be. A bővülő szakpolitikai dimenziók eredményeként a helyreállítási alap kifizetéseit országspecifikus ajánlásokhoz kötötték, melyek a Szemeszterben fogalmazódnak meg, így az Európai Bizottság ajánlásai immár közvetlen pénzügyi következményekkel járnak a tagállamokra nézve.
Dr. Hortay Olivér szerint az országspecifikus ajánlásokhoz kötött forráskifizetés a politikai nyomásgyakorlás eszközévé vált, és ezzel az Európai Szemeszter túlterjeszkedik az eredeti feladatkörén. Kiemelte, hogy több uniós intézkedés válságkockázatot hordoz magában, példaként említette az Oroszországtól való energiabeszerzés tiltását, illetve a rezsicsökkentési programot érintő kritikákat. A résztvevők között konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy az Európai Bizottság értékelése sokszor szelektív, bizonyos tagállamokkal szemben láthatóan szigorúbb. Horváth Sebestyén, illetve Dr. Hortay Olivér is több magyarországi intézkedést említett, melyekkel kapcsolatban kritikus a brüsszeli vezetés.
Ezt követően megvitatták, hogy a hatáskör-kiterjesztés mit jelent Magyarország és az Európai Unió számára a versenyképesség szempontjából. Horváth Sebestyén kiemelte, hogy az európai versenyképesség jelentősen visszaesett, valamint az uniós szakpolitikák sem sikeresek a túlszabályozás miatt. Dr. Hortay Olivér hozzátette, hogy az ideológiavezéreltség akadályozza a célkitűzések megvalósítását. A szakértő hangsúlyozta, hogy nem érdemes szegmensekre bontani, hogy Magyarországon mely szakpolitikai területeken érzékelhető leginkább a lopakodó hatáskörbővítés problémája, hiszen komplex következményekkel jár a folyamat.
A panelbeszélgetésen szó esett arról is, hogy a lopakodó hatáskörbővítés és a túlszabályozás olyan területek, ahol széles körű konszenzus van a tagállami vezetők között arról, hogy ennek a visszaszorítása szükséges. Dr. Hortay Olivér hangsúlyozta, hogy az Európai Unió vezetői nem érdekeltek a hatáskörszűkítésben, ugyanakkor kiemelte, hogy az intézkedések eredményeként megfigyelhető a szuverenista, jobboldali politikai erők támogatottságának növekedése Európában.
Horváth Sebestyén és Dr. Hortay Olivér is egyetértett abban, hogy az EU-tagállamok közötti koordinációra és kooperációra van szükség ahhoz, hogy az Európai Unió és külön-külön a tagállamok is versenyképesek tudjanak maradni, illetve fel tudják venni a versenyt az Egyesült Államokkal és Kínával. Dr. Hortay Olivér hozzátette, hogy bízik abban, hogy a Visegrádi Együttműködés újból épülni kezd, mert véleménye szerint: „az Európai Unió problémáira valódi megoldás a következő időszakban Közép-Európából fog jönni.”
