A Századvég Alapítvány 30 ezer fő bevonásával végzett Európa Projekt-kutatás 2026-os felmérése – a korábbi évekhez hasonlóan – a kontinensünket érintő legjelentősebb közéleti témákkal kapcsolatos lakossági attitűdök feltérképezését tűzte ki célul. A legfrissebb vizsgálat az aktuális kérdések széles körén túl kiemelten foglalkozott az európai és a nemzeti identitás megítélésével, különösen kontinensünk szerteágazó versenyképességi problémáinak tükrében.
A számadatok fényében ez utóbbi kérdéskör különösen érdekes összefüggéseket tár elénk, hiszen a két évvel ezelőtt, az európai közvélemény elé tárt Draghi-jelentés (Az európai versenyképesség jövője) óta az ez ügyben látott folyamatok aligha mutattak javulást.
E diagnózist a Századvég adatai csak megerősíteni tudják, ugyanis az európai lakosok körében a többséget továbbra is azok képviselik, akik szerint sem fejlődésről, sem hanyatlásról nem lehet beszélni (45 százalék), de relatíve közel vannak hozzájuk a visszaesést érzékelők (35 százalék). Ezzel összhangban nagy egyetértés mutatkozik összeurópai szinten abban is, hogy az unió globális versenyképessége is romlik – a válaszadók 67 százaléka ért egyet ezzel az állítással. És bár alig észrevehetően nőtt azok száma, akik ezzel nem értenek egyet, ám továbbra is csak 26 százalékot képviselnek.
Felmerül a kérdés, hogy az Európai Unió megítélésének ez a pesszimista képe hogyan hat az európaiak kötődéseire, azaz vajon erősíti-e az európai összetartozás érzését, vagy éppen ellenkezőleg, a nemzeti identitás felé tolja a mérleget.
Ami a nemzeti-európai identitás eloszlását illeti, az idősoros adatok nem mutatnak elmozdulást egyik irányba se, így kijelenthető, hogy az uniós állampolgárok mintegy háromnegyede (75 százaléka) elsősorban a saját országához, míg 21 százaléka inkább Európához tartozónak véli magát. Ezek az arányok köszönnek vissza az egyes regionális csoportokban is, így a patrióták és az exszocialisták körében 76, a nyugat-európaiakéban 75, a V4-ekében pedig 74 százalék azon válaszadók aránya, akik a nemzeti identitás megkerülhetetlenségét vallják.
Az identitáshoz hasonlóan a szuverenista-föderalista tengely sem látszik kibilleni az eddigi állapotokhoz képest, hiszen a szuverenisták aránya – az előző évekhez hasonlóan – most is 50 százalék körül koncentrálódik (52 százalék), míg a föderalisták aránya 34 százalékos. E téren már van némi különbség a regionális kategóriák között – amellett, hogy mindenhol a szuverenisták aránya a domináns. A patrióták (36 százalék) és a nyugatiak (35 százalék) körében a legmagasabb a föderalisták aránya, míg a V4-állampolgárok körében csupán 28 százalékos. A kettő közé esnek 31 százalékkal a volt szocialisták.
Ezek alapján kijelenthető, hogy Európa globális versenyképességének feltételezett romlása nem segíti az európai identitás melletti elköteleződést, s bár más kutatások kimutatták az unió globális érdekképviseletének működőképességét, a bizonytalanság érzékelhető mértékű maradt. S miközben vannak olyan országok, ahol az európai identitás erősebb, mint más országokban, a nemzeti identitás elsőbbrendűségét nem kérdőjelezik meg egyik országban sem, amely nemcsak a tagállamok vezetői, hanem Európa csúcspolitikusai számára is megkerülhetetlen igazodási pontot jelöl ki.
Az Európa Projekt 2026 elemzés itt érhető el: https://szazadveg.hu/disszeminacio/europa-projekt-2026-elemzes/
