Néhány évtizede még az internet, most pedig a mesterséges intelligencia (MI) formálja át rohamosan világunkat. Az elmúlt 2-3 évben a generatív MI-technológiák a tömegfelhasználás szintjére léptek, és ezzel új típusú tanulási és adaptációs kényszert, bizonytalanságokat és félelmeket generáltak. A Századvég 2025. december és 2026. február között átfogó, nagymintás kutatást végzett annak feltérképezésére, hogyan viszonyul a magyar társadalom a generatív nyelvi modellek gyors terjedéséhez, és milyen társadalmi mintázatok körvonalazódnak az MI-használata során.
A kutatás komplex módszertanra épült. Alapját egy 20 000 fős, CATI (számítógéppel támogatott telefonos interjú) módszerrel felvett kérdőíves adatfelvétel adja, amelyet nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentatív módon vettünk fel. A kérdőíves felmérést szakértői interjúk, fókuszcsoportos beszélgetések, valamint egy közel 170 000 online szöveget feldolgozó közösségimédia- és webelemzés egészítették ki. A három pillér együttesen átfogó és megbízható képet nyújt a mesterséges intelligencia magyarországi társadalmi beágyazottságáról.
A felmérés eredményei szerint a magyar társadalom MI-használata erősen polarizált. A lakosság 41 százaléka önbevallás alapján egyáltalán nem használ MI-alapú alkalmazásokat, míg közel ugyanennyien heti vagy napi rendszerességgel használják azokat. A generációs szakadék ezen a téren is meghatározóbb, mint a területi különbségek. A 18–29 és 30–39 évesek körében magasabb az MI-használat aránya (29 százalék), míg a 65 év felettiek körében a legalacsonyabb, ami szorosan összefügg a digitális eszközhasználat mértékével.
Információszerzésben továbbra is elsősorban a hagyományos internetes keresőkhöz – például Google – fordul a társadalom (57 százalék), és ez minden korcsoportban jellemző (40-75 százalék). Az MI-be vetett bizalom erősen kontextus- és feladatfüggő: információkeresésben, tanulásban és szakmai kérdésekben a magyarok szívesen fordulnak a mesterséges intelligenciához, ám az érzelmi-lelki területeket érintő döntésekben és erkölcsi súlyú kérdésekben az emberi ítélőképesség felértékelődik.
A magyar társadalom technológiai pragmatizmusa szintén tetten érhető. A válaszadók alapvetően nyitottak az MI gyakorlati használatára és elutasítják a szélsőséges, apokaliptikus víziókat – például azt, hogy az MI elpusztítja az emberiséget –, ugyanakkor a reális gazdasági kockázatoktól (pl. munkahely elvesztésétől) komolyan tartanak. A kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy bár a lakosság egyre tudatosabban használja az MI-t, a kiberbiztonság és etikai tudatosság terén még komoly hiányosságok mutatkoznak. A megkérdezettek csupán 52,8 százaléka tartja be következetesen az etikai irányelveket, 11,4 százalékuk pedig nem figyel kellően a személyes adatai védelmére. Ráadásul a megkérdezettek több mint 60 százaléka elismeri, hogy az MI félrevezető válaszokat is adhat, mégis sokszor elmarad a forrásellenőrzés.
A kutatás eredményei összességében megerősítik, hogy a magyar társadalom egyszerre él át technológiai, kulturális és identitásbeli átrendeződést, és ezek a folyamatok egymást erősítve formálják a közgondolkodást. A mesterséges intelligencia már nem jövőbeli felvetés, hanem a mindennapok része. A nagy kérdés tehát nem az, hogy jelen van-e az életünkben, hanem az, hogy képesek vagyunk-e tudatosan, kritikusan és felelősen élni vele.
A mesterséges intelligencia társadalmi beágyazottsága nagymintás kutatás itt érhető el: https://szazadveg.hu/disszeminacio/a-mesterseges-in…i-beagyazottsaga/
