Az izraeli–palesztin konfliktusról és a kétállami megoldásról számtalan cikk, elemzés és vita született az elmúlt évtizedekben. Kevésbé ismert azonban az ellentét gyökere: a palesztin identitás alapja és egyetlen történelmi célja, hogy eszköz legyen a zsidó nemzeti gondolat és a zsidó állam felszámolásához. Más szóval, a palesztin identitás nem a zsidó nemzeti gondolatra adott reakcióként, önálló nemzeti törekvésként jött létre, hanem a pánarab és az iszlám Izrael- és Nyugat-ellenes ideológiák eszközeként, mesterségesen került kialakításra. Ha a palesztin nemzeti identitás célja egy önálló nemzetállam létrejötte lenne, akkor a zsidó és egy palesztin nemzetállam már régóta békében élne egymás mellett. Csakhogy a Palesztin állam megalapítása nem cél, hanem – a zsidó állam felszámolására használt – eszköz.

Jelen írás éppen ezt a kevésbé feldolgozott aspektust kívánja bemutatni, amelynek révén a témát kevésbé ismerő érdeklődők számára is világossá válik, hogy miért volt a kétállami megoldás eleve kudarcra ítélve.

A palesztin nemzeti mozgalom már a keletkezésétől fogva összeegyeztethetetlen a zsidó nemzeti mozgalommal. Míg a zsidó nemzeti mozgalom gondolata megengedi egy palesztin állam – és még 22 további arab állam – létét, addig a palesztin nemzeti gondolat célja kezdettől az volt, hogy ne létezzen zsidó (vagy más nem muszlim vagy nem arab) állam a Jordán folyó és a Földközi-tenger között. (Ahogy az utóbbi két évben az európai nagyvárosokban is előszeretettel skandált parafrázis tartja: „from the river to the sea…”)

Miért? Mert ellentétben a világ összes többi nemzeti mozgalmával (beleértve a zsidót is), a palesztin nemzeti mozgalom nem egy olyan embercsoport akaratából született, akik magukat egy népnek vagy „palesztin nemzetnek” tekintették, és önálló államot akartak létrehozni azon a területen, amelyet ők „Palesztinának” hívnak, hanem a kollektív muszlim ellenállás kudarca után, a ‘60-as években ez tűnt a zsidó állam felszámolásához vezető leghatékonyabb eszköznek.