Az ISIS-foglyok és családtagjaik visszatérése Európába

A szíriai kormány által az ország északkeleti régióiban végrehajtott hatalomátvétel 2026. január–február folyamán, az ISIS-harcosok és családtagjaik táborainak felszámolása, valamint az amerikai erők kivonulása ezekből a régiókból új helyzetet és biztonsági fenyegetést teremtett. A foglyokat és családtagjaikat Irakba szállították, Bagdad pedig most több mint 61 országot kér, hogy fogadja vissza állampolgárait. Az iraki kormány nem akar foglalkozni külföldiekkel, és csak az iraki ISIS-tagokért vállal felelősséget. A foglyok és családtagjaik között több száz nyugati állampolgár is van. Ez az elemzés két nyugati reakciót tárgyal az ISIS-tagok és családtagjaik hazaszállítása kapcsán. Megvizsgáljuk azt is, hogy milyen valószínűséggel térhet vissza az ISIS-terrorizmus Európába a következő években. Ahogy a történelem is mutatja, a terrorista tevékenységek egyik fő oka a dzsihadisták hazatérése.

Hollandia és Ausztrália: az ISIS-foglyok és családtagjaik hazatelepítésének megtagadása

Hollandia és Ausztrália egyértelmű döntést hozott arról, hogy nem hajlandó repatriálni ezeket a foglyokat és családtagjaikat. A holland kormány kijelentette, hogy nem tervezi a holland ISIS-tagok repatriálását és büntetőeljárás alá vonását. A jelenlegi holland kormányt a balközép Demokraták 66 párt vezeti. A holland kormány kijelentette, hogy a büntetőeljárás és a börtönbüntetés végrehajtása a Közel-Keleten kell történjen és csak akkor fontolja meg a foglyok visszafogadását, ha az nem jelent veszélyt a nemzetbiztonságra. Ennek ellenére a holland emberi jogi ügyvédek arra készülnek, hogy felszólítsák a holland kormányt, hogy vállaljon felelősséget állampolgáraiért. Azt akarják, hogy az ISIS-tagokat kiadják és a holland igazságszolgáltatási rendszer szerint ítéljék el, nem pedig az iraki igazságszolgáltatási rendszer szerint. Ugyanakkor felmerült annak a problémája is, hogy egy hollandiai jogi eljáráshoz szükséges dokumentáció rendelkezésre áll -e.[1]

2019-ben és 2022-ben Ausztrália több, az ISIS-hez kapcsolódó nőt és gyermeket repatriált a szíriai menekülttáborokból. Így a biztonságpolitika és a jog közötti konfliktus került előtérbe.[2] Harmincnégy ausztrál anya és gyermek még mindig hazaszállításra vár, és nyomás nehezedik az ausztrál kormányra; ezen nők és gyermekek közül többen úgy kapták meg érvényes ausztrál útlevelüket, hogy rokonaik Szíriába utaztak értük. Anthony Albanese miniszterelnök kijelentette, hogy Ausztrália nem fogja hazaszállítani azokat az állampolgárait, akik kapcsolatban állnak az Iszlám Állam tagjaival. A Szíriában rekedt családoknak azt mondta, hogy nem vállalnak semmilyen felelősséget azokért „akik külföldre utaztak, hogy részt vegyenek egy kalifátus létrehozására irányuló kísérletben, amelynek célja életmódunk aláásása és megsemmisítése volt.”[3]

Az állampolgáraikat visszafogadó országok: Oroszország és Törökország

Oroszország, Törökország és Koszovó vállalták állampolgáraik visszavitelét. 130 orosz és 160 török állampolgár harcolt az ISIS oldalán, és jelenleg iraki börtönökben vannak fogva tartva. Oroszország és Törökország nagy kockázatot vállalva készül állampolgárai hazaszállítására.[4] Az orosz ISIS-tagok többsége a csecsen dagesztáni régiókból származik, ahol 2024-ben két terrortámadás történt.[5] Törökország esetében a 2013 és 2016 között Irakba és Szíriába csatlakozott külföldi ISIS-tagok többsége Törökországot használta átutazási folyosóként, kihasználva a csempész hálózatokat. Koszovó és Olaszország is beleegyeztek állampolgáraik hazaszállításába bírósági eljárás céljából. Az Egyesült Államok szorgalmazza, hogy az európai országok hazaszállítsák harcosaikat és ezek családtagjait, hogy megbüntessék a bűnözőket, a gyermekek és a feleségek pedig rehabilitációs programban vegyenek részt.[6]

Oroszország és Törökország rendelkezik a visszatért ISIS-harcosok ellenőrzéséhez szükséges tapasztalattal és erőforrásokkal, mivel korábban már foglalkoztak iszlamista harcosokkal. Ezek segítségével a foglyoktól vélhetően információt fognak szerezni hálózatukról és stratégiai céljaikról. Emellett egyszerűen semlegesíthetik a fenyegetést azzal, hogy hosszabb ideig börtönben tartják őket, anélkül, hogy civil szervezetek nyomást gyakorolnának rájuk. A helyzet azonban más olyan országok esetében, mint Koszovó, amely infrastrukturális és humán erőforrások hiányában nem képes ellenőrzést gyakorolni a foglyok felett. Az iszlamista terroristáknak a börtönben is sikerül olyan új tagokat toborozniuk, akik osztják pusztító indulatukat és kárt akarnak okozni a társadalomnak.[7]

Az ISIS-hez tartozó tagok és családtagjaik visszatérésének kockázatai

Jelenleg az egyik legnagyobb biztonsági kockázatot a visszatért dzsihadisták és családtagjaik jelentik. A hazatelepültek a legtöbb esetben nem hagyják el radikális ideológiájukat és továbbra is felkeresik azokat az országokat, ahol harcoltak. Ezt a tényt alátámasztja az 1990-es években Afganisztánból visszatért dzsihadisták esete. Miután 1989-ben véget ért az afgán dzsihád a szovjetek ellen, a visszatérő dzsihadisták és családtagjaik a dzsihadizmus központjaivá váltak a Nyugaton. Néhány Európába visszatért tálib harcos az új al-Kaida terrorizmus támogatójává vált. A 9/11-es terrortámadás után az al-Kaida militánsai közül sokan, akik korábban Afganisztánban harcoltak, európai útlevelekkel rendelkeztek, és miközben Európában éltek, szabadon utazhattak Afganisztánba.[8]

A szíriai kormány 2026 elején hivatalosan is megerősítette, hogy több ezer ember menekült el az ISIS-hez tartozó al-Hol táborból, amely a legnagyobb ilyen jellegű tábor az iraki határ közelében fekvő Heszeke tartományban. A szökés a központi kormány és a tábor felett ellenőrzést gyakorló SDF kurd milícia közötti harcok során történt, amikor a foglyok belső áttöréseket és ellenőrzőpontokat nyitottak a táboron belül, lehetővé téve több ezer ember szökését. A táborban körülbelül 23.500 fogvatartott volt, akik közül sokan az ISIS-harcosok feleségei vagy özvegyei és gyermekeik. A tömeges szökést az amerikai hírszerzés is megerősítette.[9] Ezeket a foglyokat évekig ténylegesen fogva tartották, bár többségük nem volt harcos.

Egyes források szerint legalább 15.000 fogoly szökött meg, ami jelentős utánpótlást jelent és növelheti annak valószínűségét, hogy újraszerveződnek Nyugaton vagy a Közel-Keleten.[10] Az ISIS már aktívan folytatja a terrortámadásokat Szíriában. Ha háború tör ki Iránnal és az iraki síita milíciákkal, az ISIS új lehetőséget fog találni a harcra.[11] Nyilvánvaló, hogy egy jelentős közel-keleti konfliktus, az ISIS-harcosok és családtagjaik nyugati országokba való visszatérése együttesen növeli a terrorizmus kockázatát Európában. Az ISIS-harcosok Európába való visszatérése kockázatos lépés lenne, tekintettel a szervezet ideológiájára, valamint az európai államok által az elmúlt évtizedben az ISIS elleni küzdelem érdekében tett hatalmas erőfeszítésekre.

Következtetés

Az ISIS harcosai és családtagjaik valószínűleg nem fogják feladni erőszakos meggyőződésüket, miután visszatértek hazájukba. Az iszlamisták rehabilitációja általában kudarcot vall, és az a tény, hogy az ISIS továbbra is nagyon aktív különböző területeken (különösen a Közel-Keleten és Afrikában), jelzi, hogy az eszme nem halt meg. A hazatelepítés után a radikális iszlamisták gyakran új terrorista hálózatokat hoznak létre, toboroznak a börtönben, és visszatérnek abba az országba, ahol harcoltak. A nyugati országok számára nagy biztonsági kockázatot jelentene ezeknek a harcosoknak és családtagjaiknak a visszatérése, mivel az ISIS az elmúlt években több tucat terrortámadást hajtott végre a Nyugaton. Az ISIS-harcosok visszatérése Koszovóba biztonsági fenyegetést jelentene a Balkánon is.

Hogyan reagálnak az államok?

• Elutasító álláspont: Hollandia és Ausztrália nem kívánja automatikusan repatriálni az ISIS-tagokat; a büntetőeljárást a térségben tartanák, nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva.
• Visszafogadó országok: Oroszország, Törökország, Koszovó és Olaszország vállalják állampolgáraik hazaszállítását és a bírósági eljárást; az Egyesült Államok az európai országokat is erre ösztönzi.
• Képességkülönbségek: Oroszország és Törökország jelentős tapasztalattal és erőforrással rendelkezik; más államoknál (pl. Koszovó) korlátozott az ellenőrzési kapacitás.

Terrorfenyegetettségi kockázat

1. Történelmi precedens

• 1990-es évek: Afganisztánból visszatért dzsihadisták
• Nyugati radikalizációs hálózatok megerősödése

2. Al-Hol tábor szökése (2026)

• Tömeges kitörés
• Egyes források szerint minimum 15 000 fő szökhetett meg
• Potenciális utánpótlás az ISIS számára

3. Regionális instabilitás

• Az ISIS továbbra is aktív Szíriában
• Esetleges közel-keleti konfliktus új mozgásteret teremthet

Fő következtetések

• A radikális ideológia a hazatéréssel nem szűnik meg
• A rehabilitáció gyakran korlátozott
• Fennáll az új hálózatépítés és börtöntoborzás kockázata
• A Balkán és Nyugat-Európa egyaránt érintett lehet

Összegzés

Az ISIS-harcosok és családtagjaik hazatelepítése komplex nemzetbiztonsági kérdés. A tömeges szökések, az eltérő állami stratégiák és a közel-keleti instabilitás együttesen növelhetik a terrorizmus kockázatát Európában a következő években.