A tavalyi éves népmozgalmi adatok közlése után ismét fellángolt a vita a demográfiai fordulatról. Vajon mit jelez a születések számának további csökkenése? Mit azonosíthatunk ennek okaként? Az alábbi elemzés rávilágít arra, hogy bár a 2021-es csúcsév után gyengültek termékenységi mutatóink, a gyermekvállalási hajlandóság továbbra is a 2011-es szint fölött van. A valódi ok a 15-39 éves nők lélekszámának drámai zuhanása, akik még soha nem voltak ilyen kevesen Magyarországon

A születések számának értékelésével kapcsolatban a leggyakrabban emlegetett mutató a teljes termékenységi arányszám (TTA). Ebben – ideális korszerkezet esetén – a demográfiai szinten tartáshoz 2,1 értékre lenne szükség, amit Magyarország utoljára 1958-ban haladott meg. 1991 után két évtizedes mélyrepülés kezdődött, ami 2011-ben érte el mélypontját, az 1,23-as értéket. Ekkor vezette be a kormányzat a gyermeknevelési adójóváírások rendszerét, a társadalmi igazság érvényesítése mellett a demográfiai fordulatot is megcélozva.

Ami már 2012-ben meg is történt: a TTA masszívan emelkedni kezdett. A mutató 2021-ben érte el tetőpontját, 1,61-es értékkel, ami a 2011-es rátát közel a harmadával haladta meg. Ezután csökkenni kezdett, de továbbra is a 2011-es szint fölött maradva (2024-ben 1,38 volt). A visszahajlással kapcsolatban szögezzük le: a negatív fordulat összeurópai jelenség volt. A TTA 2021-ről 2022-re az EU 26 tagállamában csökkent (ott is, ahol korábban emelkedés volt), 21 országban a magyarnál nagyobb mértékben. Az okokat indokolt ezért nemzetközi szinten keresni, amit nem nehéz azonosítani a COVID, a háború és a polikrízis miatt növekvő borúlátással.

A TTA szerinti rangsorban Magyarország 2010-ben és 2011-ben is messze leszakadva az utolsó helyen állt az Európai Unióban. 2022-ben azonban (ezek az Eurostat legfrissebb adatai) hazánk a 6. helyre ugrott előre, ami példátlanul nagy emelkedés.

A magyar növekedés kiemelkedően magas volt – csaknem 25 százalék, miközben az EU átlaga mínusz 7,4 százalék, de a sor végén 25-30 százalékos csökkenést is láthatunk.

A születések számát egyfelől a korcsoportos termékenységi arányok (ezekből vezetik le a TTA-t is), másfelől a szülőképes korú nők létszáma határozza meg. Utóbbiak, a 15-49 éves nők száma Magyarországon 1997 óta folyamatosan és meredeken csökken. A helyzet azonban ennél is rosszabb: a 20-39 éves korcsoportban – amelyben a születések kb. 90 százaléka köthető – a fogyás 2007-től drámai mértékű.

Ez azt eredményezi, hogy nem csak a létszáma csökkent a szülőképes korú nőknek, hanem ezen belül is folyamatosan nőtt a 40 év felettiek aránya, amely korban a gyermekszülés valószínűsége nagymértékben visszaesik. Az arányok elmozdulását jól tükrözi az alábbi ábra is.

Látható, hogy 2010 és 2024 között a 20-39 éves korcsoport fogyása nem csak arányában, hanem létszámában is meghaladja a teljes 15-49-es korcsoportét.

Egy adott év születési arányait a teljes termékenységi aránynál jobban kifejezi az, hogy ezer adott korcsoportú nőre hány szülés jut, ami egyben a gyermekvállalási hajlandóságot is tükrözi. A korcsoportos születési arányok alakulása (2010-et véve bázisévnek) látványosan kirajzolja a családpolitikai támogatások bevezetésének hatását (a 2024-es adatok még nem ismertek).

A szülőképes korú nők létszámára vetítve a születési arány a 2011-es mélyponthoz képest 2021-ben 16,5 százalékkal, de 2023-ban is 8,1 százalékkal volt magasabb. Ugyanezek az adatok a 20-39 éves korcsoportban 32,3 (!), illetve 23,3 százalékos bővülést mutattak.

Okkal feltételezhetjük, hogy a 2011-es családpolitikai döntések nélkül maradtak vagy tovább estek volna a termékenységi ráták. A modellszámításban rögzítsük 2012-től minden évre a 2011-es korspecifikus termékenységi arányokat, ötéves korcsoportokban. Ezeket megszorozva a korcsoportok létszámával, majd ezek eredményét összegezve megkapjuk, hogy ebben az esetben mennyi gyermek született volna az adott évben. Vessük ezt össze a megtörtént születések számával! Számításaim szerint a 2011-es termékenységi arányok „beragadása” esetén 2012 elejétől 2024 végéig közel 190 ezerrel kevesebb gyermek született volna. Mivel a termékenységi ráták nagyobb valószínűséggel tovább csökkentek, mint stagnáltak volna, megalapozottan kijelenthetjük: legalább 200 ezerrel több gyermek jött világra a családpolitikai támogatások bevezetésének köszönhetően. Ez hozzávetőlegesen megfelel Debrecen teljes népességszámának, és meghaladja két év teljes születésszámát.

A számok tükrében a 2012-es demográfiai fordulat markánsan és egyértelműen kirajzolódik. Amely problémával ma szembe kell néznünk, annak gyökerei 20-30-40 évvel korábbra nyúlnak vissza. A világra jött gyermekek pedig itt élnek és növekednek köztünk. Minden okunk megvan rá, hogy a támogató családpolitikát tovább folytassuk.

  1. február 12.

Hegedűs Tamás, a Századvég szenior makrogazdasági elemzője