A politikai törésvonalak vizsgálata komoly múltra tekint vissza Magyarországon. A kitüntetett kutatói figyelem vélhetőleg arra vezethető vissza, hogy mind a magyar politika erőtér, mind a választói attitűdök sajátosan komplex változásokon mentek keresztül az elmúlt három évtizedben. A rendszerváltást követő években egy többszereplős pártrendszer jött létre viszonylag karakteres pártokkal, amely a kétezres években fokozatosan alakult át egy merev kétblokkrendszerré, amelyben alig volt átjárás a két oldal között. Ezzel párhuzamosan egy jelentős ideológiai polarizáció ment végbe elsősorban a bal–jobb tengely mentén. A kétblokkrendszert a Jobbik megjelenése törte meg, ami a mérsékelt–radikális törésvonal megerősödéséhez vezetett. Az elmúlt években azonban újra egy bipoláris, erősen megosztott rendszer van kialakulóban, amely azonban, úgy véljük, különbözik a kétezres évekétől. Az elmúlt három országgyűlési választás eredményeinek következtében a magyar ellenzék ma erősen fragmentált és meggyengült, szemben a rendkívül megerősödött és egységes kormánypárti oldallal. A 2018-as országgyűlési és a 2019-es önkormányzati választások így sajátos helyzetet teremtettek: az – ideológiailag nagyon különböző – ellenzéki pártok taktikai okokból egy oldalra kerültek. Ezek az összefogások egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel jártak, ám az is látható volt, hogy a kormányváltás mint politikai cél képes lehet az ellenzéki szavazókat egységesíteni. Több jel is utal arra, hogy ebben a sajátos pártpolitikai helyzetben a bal–jobb tengely kevésbé hatékonyan jelöli ki a konfliktuszónákat, mint a kormánypárti–ellenzéki distinkció. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy az ellenzéki pártok között meghúzódó törésvonalak eltűntek volna, hanem hogy elhalványultak, a kormánypártiak és az ellenzékiek közötti határvonalak pedig megerősödtek. A kormánypárti–ellenzéki ellentétpár ugyanakkor pusztán egy politikai preferenciát fejez ki. Jelen tanulmány kérdése, hogy milyen tényezőkkel írható le az a törésvonal, amely a kormányt támogató és az azt leváltani kívánó választók között meghúzódik, illetve vannak-e más markáns törésvonalak a választói attitűdökben. Elemzésünkben öt magyarázó tényezőcsoport hatását vizsgáljuk a pártválasztásra. A korábbi szakirodalom részletesen vizsgálta a szociokulturális tényezők hatását, valamint az ideológiai értékek szerepét. Elemzésünk új adatokkal szolgál az általános értékek, a globális–lokális értékek, valamint az információs tényezők pártválasztásra gyakorolt hatásáról. A tanulmány egy történeti áttekintéssel kezdődik, majd bemutatjuk, milyen elméleti megfontolások vezettek minket arra, hogy a fenti öt tényezőcsoportot vegyük górcső alá.
A tanulmány a Magyarország 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.
