A tanulmány a Századvég Riport 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.
Oldalszám: 91-103.
Kiadó: Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány
Megjelenés éve: 2023
Szerkesztők: Stefkovics Ádám, dr. Pillók Péter
ISSN 2939-80613
A 2022. február 24-én kezdődött orosz–ukrán háború, amelynek gyökerei az Egyesült Államok által támogatott 2014-es Majdan-puccsig – tágabb értelemben pedig egészen a hidegháborút követő NATO-expanzióig – nyúlnak vissza, új globális geopolitikai rendet eredményezett. A többpólusú világban Oroszország, Kína, India, Brazília, Törökország, Irán és más európai, ázsiai, latin-amerikai és afrikai regionális szereplők versenyeznek az Egyesült Államokkal, Franciaországgal és Nagy-Britanniával különböző stratégiai kérdésekben, amint azt többek között a BRICS-együttműködés keretei és céljai is világosan jelzik. Az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei már nem uralják a világot és nem határozzák meg a nemzetközi politika napirendjét. Hosszú távon ez azt jelentheti, hogy Oroszország és Kína teret enged egy új hidegháborúnak, amelynek során a régió kis államai szuverenitást és gazdasági függetlenséget követelhetnek az amerikai befolyás háttérbe szorításával. Ennek jelei Afrika egyes országaiban már egyértelműen tapasztalhatóak.[1] Különösen Kína törekszik arra, hogy gazdasági befolyását erősítse Afrikában.[2]
A többpólusú világ megszületése nem jár azonnali változásokkal a migrációs mozgások tekintetében, de úgy tűnik, hogy a nagy politikai és gazdasági átalakulások a migrációt ösztönző tendenciáknak kedveznek. Az elkövetkező évek migrációs mozgásának felvázolásához figyelembe kell vennünk olyan új tényezőket, mint Európa gazdaságának válsága, a balkáni államok megosztottsága az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok vonatkozásában, a militarizált migráció és a kialakulóban lévő globális élelmiszerválság. Tanulmányunkban ezeket a jelenségeket vizsgáljuk a globális migráció konfigurációjában.
1. Euronews 2022.
2. Maru 2019; NguyenHuu–Schwiebert 2019.