A Századvég Állam- és Jogtudományi Kutatóintézete átfogó elemzést készített a nemzeti szuverenitásról és a nemzetközi jog kapcsolatáról, kiemelve azon kihívásokat, melyekkel az államok szembesülnek a globális jogi környezetben.
Az elemzés megállapította, hogy az államok egyre inkább szembesülnek azon próbatétellel, hogy hogyan őrizzék meg nemzeti szuverenitásukat, miközben alkalmazkodnak a nemzetközi jog által előírt szabályokhoz. A nemzetközi jog ugyanis lehetőségeket biztosít az államok számára az együttműködésre és az emberi jogok védelmére, ugyanakkor számos esetben korlátozza azok önálló döntéshozatali jogkörét.
A nemzetközi jog és az állami szuverenitás viszonya
A kutatóintézet elemzése kitért arra is, hogy a nemzetközi jog célja a nemzetközi rend fenntartása és az államok közötti jogviszonyok szabályozása. Az államok azonban eltérően viszonyulnak hozzá: egyesek teljes mértékben alkalmazzák, mások fenntartásokkal kezelik, míg egyes országok kifejezetten ellenállnak bizonyos normáknak, ha azok sértik nemzeti érdekeiket.
A nemzetközi jog érvényesülése szempontjából kulcsfontosságú a monista és dualista jogrendszerek közötti különbség. Míg a monista rendszert alkalmazó államok esetében a nemzetközi jog automatikusan része a nemzeti jogrendszernek, addig a dualista rendszert követő országokban a nemzetközi jogi normák csak akkor érvényesülnek, ha azokat a belső jogba átültetik.
Korlátok és konfliktusok a nemzetközi jog alkalmazásában
Ezzel kapcsolatban az elemzés több példát is hoz. Az Egyesült Államok például nem csatlakozott a Nemzetközi Büntetőbírósághoz, mert azt szuverenitására nézve veszélyesnek tartotta. De az Európai Unió jogrendszere is kihívást jelent a tagállamok számára, mivel az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. Németország, Lengyelország és Románia alkotmánybíróságai több alkalommal is megkérdőjelezték az uniós jog mindenek feletti érvényesülését.
Az Európai Unió és a tagállamok szuverenitása
Az elemzés szerint az EU-tagállamoknak össze kell hangolniuk jogrendszerüket az uniós joggal, amely közvetlenül érvényesül a tagállamokban. Az olyan bírósági ítéletek, mint a Van Gend en Loos-ügy vagy a Costa kontra ENEL-ügy megerősítették az uniós jog elsőbbségét, ami korlátozza a nemzeti jogalkotás önállóságát.
A nemzeti alkotmánybíróságok azonban időnként fellépnek az uniós jog ellen. A német Alkotmánybíróság 2020-ban például kimondta, hogy az Európai Központi Bank államkötvény-vásárlási programja nem felel meg a német alkotmányos elveknek. Hasonlóképpen a lengyel és román alkotmánybíróságok is kifejezték aggályaikat az uniós jog korlátlan érvényesítésével szemben.
A tanulmány szerint a nemzetközi jog és a nemzeti szuverenitás közötti egyensúly megőrzése állandó kihívás. Az államok jogi és politikai mozgástere egyre szűkül a nemzetközi jogi normák terjedésével. Az elemzés rámutatott arra, hogy a következő években kulcskérdés lesz, hogy a nemzetállamok milyen mértékben tudják megőrizni szuverenitásukat, miközben részt vesznek a globális jogi és gazdasági együttműködésben.
