Szabályozási kérdések
az Európai Unió hidrogénstratégiájában

A villamosenergia-piaci dekarbonizációs törekvések sikeres teljesüléséhez szükséges egyik legnagyobb kihívást a fokozott ütemben bővülő, időjárásfüggő megújuló kapacitások okozta rendszer-kiegyenlítési feladatok jelentik. Az ingadozó teljesítményű technológiák térnyerésével ideiglenesen kapacitáshiány vagy -bőség léphet fel, így a villamosenergia-rendszer egyensúlyának és rugalmasságának biztosítása idővel egyre nehezebbé válik. A kihívást tovább súlyosbítja, hogy a tendenciával párhuzamosan a kiegyenlítési feladatokat jelenleg ellátó földgáztüzelésű erőművek kapacitása – az elmúlt évek tapasztalatai, valamint a jövőbeli tervek alapján – folyamatosan csökken. A probléma kezelésére – azaz a villamosenergia-rendszer rugalmasságának növelésére – jó alternatív megoldást kínál a hidrogén, amely így az utóbbi időben a szakpolitika figyelemének középpontjába került. Egyrészt, a földgázhálózatba történő bekeverésen keresztül az energiahordozó bizonyos mértékben helyettesítheti a magas importigényű földgázt. Másrészt, mivel a hidrogén tárolható, és előállításához nagy mennyiségű villamos energia szükséges, a technológia megoldást jelenthet a kapacitáshiányos, illetve túlkínálatos időszakok közötti kiegyenlítési kihívásokra. Végül, az energiahordozó a tüzelőanyag-cellával működő járművek terjedésén keresztül elősegítheti a közlekedés zöldítését, elsősorban az elektromobilitási szolgáltatásokkal korlátozottan lefedhető, hosszú távú közúti teherszállítás területén. A hidrogén jövőbeli terjedéséhez azonban – annak sajátos fizikai és kémiai tulajdonságai miatt – számos technológiai és szabályozási feladatot kell még megoldani. Az Európai Bizottság 2020-ban publikálta az Európai Hidrogénstratégiát, míg Magyarország 2021 júniusában hozta nyilvánosságra a Nemzeti Hidrogénstratégiát. Míg előbbi tág keretek között és egyelőre kevés konkrétummal vezeti be a hidrogéngazdaságban lévő terveket, a magyar kormány már lefektette azokat az alapokat, amelyekre a magyar hidrogéntermelés és -felhasználás fejlesztése a következő több mint tíz évben épülni fog. És bár az Európai Unió formálódó szabályozása várhatóan az „energiaunió” koncepcióját követi majd, és így a legtöbb nyitott kérdésben a központi szabályozás irányába igyekszik terelni a tagállamokat, a jogszabályok kialakítása során lehetőség van ezeket befolyásolni. Magyarországnak tehát a belföldi hidrogénstratégiája meghatározásán túl érdemes európai szinten is határozott álláspontot kialakítania a vitás kérdésekben. Ez azért is lehet célravezető, mert az új technológia – elsősorban a földgáz potenciális helyettesítőjeként – a jövőben jelentősen átrendezheti a meglévő geopolitikai viszonyokat, és így a gyors reagálású országok gazdasági előnyhöz juthatnak a követőkkel szemben. Jelen tanulmány három lényeges és várhatóan konfliktusos nemzetközi szintű kérdést tárgyal: a nukleáris energia figyelembevételét a tiszta hidrogéntermelésben, a bekeverési szabályok meghatározását, valamint a tagállami és közösségi érdekek ütközését a szabályozás kialakításában. A tanulmány hat fejezetből áll. A bevezetőn túl a második fejezet egy rövid összefoglalást ad a hidrogén jelenlegi felhasználási és termelési adatairól, tendenciáiról. A harmadik fejezetben bemutatjuk a nukleáris energia szerepét a hidrogéngazdaságban. A negyedik fejezet a hidrogén földgázrendszerbe történő bekeverésének dilemmáit járja körül. Az ötödik fejezetben azokat a főbb pontokat tekintjük át, ahol a tagállami és uniós szintű szabályozási jogkörök kialakítása érdemben befolyásolhatja Magyarország hidrogéngazdaságának fejlődését. Végül a hatodik fejezetben összefoglaljuk javaslatainkat.